VANKÓ MAGDOLNA
VANKÓ MAGDOLNA
VANKÓ MAGDOLNA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: (Mivel a hangosítás nem működik, többszöri próbálkozás után az odavitt álló mikrofonon keresztül mondja el az ismertetést.) Most már jó. Köszönöm szépen. Tehát akkor most nekirugaszkodom harmadszor is.
Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről és a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosítójának általános vitára való alkalmasságáról együtt szeretnék szólni, miután ez a két törvénytervezet szorosan összefügg.
Már régóta tervezzük, hogy az egyházak finanszírozási rendszerét meg kell változtatni, és az egyszeri évi állami támogatás helyett ki kell dolgozni egy igazságosabb elosztási rendszert. Így az új egyházi finanszírozási rendszer rendkívül összetett. Ha megnézzük, hogy mi az, ami ebben az egyház- finanszírozási törvényben forrásként jelenik meg az egyházi működéshez, akkor az egyik rendezőelv mindenesetre a tevékenység. Ha tehát az egyház szociális, kulturális, oktatási tevékenységet folytat, akkor éppen olyan támogatásban részesül, mint bármely más állami iskola, azaz automatikusan járnak neki ezek a költségek, tehát nem befolyásolható, hogy ez mennyi lesz. Egyetlen ponton lehet befolyásolni: hogy hány gyereket milyen intézményben oktat, vagy hány rászorulót milyen intézményben tart el az egyház. Ez természetesen állami feladat kiváltása címen jár, ami azt jelenti, hogy legalább annak meg kell felelnie.
Az sohasem volt kérdés, hogy az egyházi iskolában is ugyanazt a követelményt kell teljesíteni, mint az állami iskolában. Innentől kezdve nincs mit egyeztetni, ahány gyerek egyházi iskolába jár, vagy ahány beteg egyházi kórházban kap ellátást, az ugyanazt kapja. A kiegészítő támogatással még az a különbség is megszűnt, hogy az egyháznak saját forrásaiból kell azt adni, amit önkormányzatok esetében az önkormányzat ad egyéb bevételei vagy vagyona terhére. Tehát az egyik rendezőelv, hogy a tevékenység határozza meg a támogatás mértékét. Ez egyeztetéstől teljesen független, automatikusan működik, illetve az egyházi oldalról határozódik meg, és nem lehet beleavatkozni.
A másik rendezőelv, hogy az állam, illetve a költségvetés a jövedelemadó bevételének 1 százalékát átengedi, ahol is az állampolgárra bízza azt, hogy kinek és milyen mértékben kívánja odaadni. Itt megint nincs állami finanszírozása az egyházaknak. 2002-ig kiegészítési kötelezettsége van a költségvetésnek, amiben megint nem befolyásolhat senki semmit, mert a beérkezett összeghez képest kell kiegészíteni, és abban az arányban, ahogy az állampolgár döntött.
A harmadik forrás egy automatikus forrás, egy egyház által meghatározott vagyonrész százalékban meghatározott járadéka.
Bizottságunkban vitát váltott ki, hogy ez a törvény két csoportra osztja fel az egyházakat. Az egyik csoportnak volt államosított ingatlana, és ez természetesen visszaigényelheti, akinek viszont nem volt, az értelemszerűen nem tud mit visszaigényelni.
Elhangzott bizottsági ülésünkön az a megjegyzés, vagy inkább kétely, hogy ezzel a törvénnyel a kormány az adózó állampolgártól szeretné, hogyha kimondaná, hogy melyik a fontos egyház, és melyik a nem fontos egyház. Ez így nem fedi a valóságot. Az állam inkább azt szeretné elérni, hogy az adózó állampolgárok bizonyos automatizmuson keresztül támogassák az egyházat. Egyrészt amelyik egyház többet dolgozik, nyilván több támogatást kap a normatív támogatásból, másrészt amelyiket többen szeretnek a lakosságból, vagy többen tartanak fontosnak, annak fogják odaadni az 1 százalékot, és az állam ezt nem akarja megváltoztatni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - Később kezdtem, pont egy perccel.
