ZSIGMOND ATTILA
ZSIGMOND ATTILA
ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Néppárt természetesen támogatja a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án aláírt megállapodást.
(11.10)
Nem azért támogatja, mert az írásban rögzített kompromisszumban - hangsúlyozom: kompromisszumban - a Katolikus Egyház az eddigiekhez képest különösebben jelentős eredményeknek örülhetne akár a finanszírozási, akár a vagyoni kérdésekben, amint azt egyes politikai hangulatkeltők, konokul huhogók híresztelik. A Magyar Demokrata Néppárt azért támogatja, mert a megállapodás országgyűlési megerősítése törvény, és attól kezdve törvény garantálja mindazt, amit jórészt már eddig is a hangzatos ígéretek alapján teljesíteni kellett volna.
Mi hiszünk a törvények erejében akkor is, ha az elmúlt két-három évben még kétharmados törvény teljesítésében sem jeleskedett a kormány. Tehát hiszünk a törvények erejében, és elvárjuk azok betartását, amiben a kormánynak persze példát kell, példát kellene mutatnia az Országgyűlésnek pedig szigorúan ellenőriznie kellene a végrehajtó munkát. Arra meg jobb nem is gondolnunk, mi történik ma Magyarországon, ha valamire még törvény sincs. Tehát a Magyar Demokrata Néppárt feltétlenül támogatja a szerződés megerősítését, törvénybe iktatását, és minden képviselőtársunknak is ezt ajánljuk.
Támogatjuk azért is, mert ez a szerződés irányt mutató a kormány számára a többi történelmi egyház finanszírozási és úgynevezett vagyoni természetű vitás kérdéseinek a megoldására. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a megállapodásban foglaltak teljesítése érdekében a történelmi egyházak egységes véleményt képviseltek a vitákban.
Meglehetős lassúsággal került a tisztelt Ház elé a Vatikánnal kötött szerződés. A késedelem cseppet sem kirívó, mégis elgondolkoztató. Gond az, hogy a koalíciós kormányzás keretében miért nem tisztázzák, hogy mi a közös kormányzati álláspont. Hogy fordulhat elő, hogy a miniszterelnök aláírja a köztársaság kormánya nevében a megállapodást, és három hónap múlva a kisebbik koalíciós párt képviselői a bizottsági ülésen még általános vitára sem tartják alkalmasnak a szerződést és a hozzátartozó törvénymódosításokat? (Közbeszólás jobbról: Így van!) Elég abszurd ez a kinn is vagyok, benn is vagyok történet, de sajnos igaz. Éppenséggel ez a működési zavar is lehet a késedelem oka.
Felmerül a kérdés, hogy magát a megállapodást miért nem lehetett hamarabb, akár a hozzá csatlakozó törvénymódosítások nélkül is előterjeszteni és elfogadását kezdeményezni a tisztelt Házban. Ez azért is érdekes kérdés, mert a megállapodás mint keret parlamenti megerősítése amúgy is meghatározta volna a módosítandó törvények körét és módját is. Bizonyára egy időben hamarabbi megerősítés hatása jobban látszana az 1998. évi költségvetésben. Sőt, a tárgyalási sorrend is sugallhat valamit. A Magyar Demokrata Néppárt ugyanis nem feltétlen és nem csak tárgyalástechnikai problémának tartja, hogy a különféle törvények módosításai után kerül csak sor a mindennek a keretére, az alapmegállapodásra. Ha ugyanis elsőként a megállapodás vitája, és ebből is következően: elfogadása történik meg, a vonatkozó törvénymódosítások kötelező, szinte automatikus következmények. Ha viszont a kitűzött program szerint tárgyalunk, legalábbis olyan látszat keletkezhet, hogy a törvénymódosítások megtárgyalása és elfogadása feltétele az alapmegállapodás megerősítésének. Mindezek után azt már csak remélni lehet, hogy a köztársaság kormányának minisztériumai kivétel nélkül teljesíteni kívánják a kormány és a Szentszék megállapodásában foglaltakat.
Tisztelt Országgyűlés! Nem árt, ha leszögezzük - mások is megtették mindjárt a vita elején -, hogy az egyházak közszolgálati tevékenysége átvállalt állami feladat, így annak finanszírozása nem tekinthető egyházi támogatásnak.
Most pedig nézzük, hogy a benyújtott kiegészítő törvénymódosítások mennyiben felelnek meg például az aláírt megállapodásnak, más törvényeknek, illetve a célszerű gyakorlatnak! Nézzük a példákat!
Az 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról szól. A rövid módosító javaslatnak az 1. §-a mindjárt elfogadhatatlan, mert megfosztaná az Országgyűlést attól, hogy az egyházaknak a továbbiakban eseti céltámogatást adhasson. Ez a módosítás, amely kizárja az Országgyűlést az adható rendkívüli támogatás lehetőségéből is, ellentétes a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejött megállapodással. Persze van más gond is, hiszen az 1990. évi IV. törvényben meghatározott közcélú tevékenységeinek támogatása sem teljes körű, sőt annak elvei sem tisztázódtak. Így például az egyházak házi beteggondozási tevékenysége továbbra is ki van zárva a támogatásból.
Nem problémamentes a T/4924. számú, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat sem, egyebek között például a 11. és 12. §-a miatt is. A 11. §-ban arról esik szó, hogy a kormány eldöntheti, hogy melyik egyházat milyen alapon, milyen tevékenység folytatásához segíti az ingatlanszerzéshez. Mindössze azt nem tisztázza a javaslat, hogy hogyan kell értelmezni, hogy a "korábban jelentős ingatlanvagyonnal nem rendelkező egyház" mit jelent. Mit jelent a "korábban"? A XII. században, a török hódoltság idején vagy mikor? Miközben azt sem tudni, hogy ki fogja eldönteni, hogy mi számít jelentős ingatlanvagyonnak. Mihez képest "korábban", mihez képest "jelentős"? - kérdezzük. Arról az elhanyagolhatatlan szempontról nem is beszélve, hogy a megfogalmazás diszkriminatív, ami persze nemcsak a megállapodással nem egyeztethető össze, de más törvényhelyekkel is ütközik.
De nincs vége a kérdéseknek. Mit jelent a segítség? A kormány - mert a javaslat szerint ki, ha nem a kormány - az említetteken kívül azt is eldönthetné, hogy hogyan, milyen mértékben segíti az általa preferált egyházat.
Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításával kapcsolatos ellenvetéseinket módosító indítványaink tartalmazzák, arra most az általános vita első körében nem térek ki.
S végül a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról, erről a törvényjavaslatról:
Az egyházi iskolák átadása alig és csak ott okozott igazi gondot, ahol ebből viszályt gerjesztettek. A Magyar Demokrata Néppárt fontosnak tartja az egyházi iskolát nem igénylő szülők és gyermekek lelkiismereti és vallásszabadságához való jogát, de nem fogadja el, hogy ez hivatkozási alap legyen az iskolai felhasználású egyházi ingatlanok átadásának megnehezítésére, hovatovább korlátozására. Az egyházi iskolát nem igénylő szülők jogait csak az sértheti, ha a kormány, illetve a helyi önkormányzat nem teremti meg a világnézetileg semleges oktatás feltételeit.
A Magyar Demokrata Néppárt fontosnak tartja, hogy a 2011-ig esedékes ingatlanátadásról készüljön jegyzék, és azt a kormány hagyja jóvá 1999. december 31-éig. Nyilvánvaló érdeke ugyanis mind a használónak, mind annak, aki átveszi, hogy mielőbb ismerje az átadás pontos időpontját. Az ingatlanok természetbeni visszaadási ideje jó tíz évvel elhúzódik a korábban tervezettől, és félő, hogy a jelenlegi használók többsége a jegyzéket és az átadás időpontját megismerve a legelemibb karbantartási és őrzési feladatokat is elmulaszthatják, pedig a visszaadásra kijelölt épületek jelentős része nemzeti közkincs, műemlék, így megóvásuk közérdek.
(11.20)
Ennek kivédésével az előterjesztés adós marad. Módosító indítványunk, amely ezt az előterjesztői adósságot rendezi, karbantartási és őrzési kötelezettséget ír elő; az átadásból származó kártalanítási összeg egy részének visszatartása pedig fedezete lehet az elmaradt munkák ellenértékének.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Néppárt tehát támogatja az alapmegállapodást, amit a Magyar Köztársaság kormánya és az Apostoli Szentszék kötött. A megállapodás következményeként szükségessé vált - és most ugyancsak tárgyalt - törvények, illetve törvénymódosítások azonban beterjesztett formájukban elfogadhatatlanok. A Magyar Demokrata Néppárt a benyújtott módosító indítványok fogadtatásától teszi függővé, hogy ezeket támogatja majd vagy sem.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
