DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Nagy megnyugvással és örömmel hallgattam Hegyi Gyula képviselőtársam konfesszióját, mint olyan ember, aki 54 évvel ezelőtt lépett be a Regnum Marianum szervezetbe, annak praesese, cserkésztisztje, most pedig öregcserkésze voltam, és mindig vallottuk azt, amit pártunk is, hogy csak az "Isten, haza, család" szellemében lehet ezt az országot ismét Európába vezetni.
(13.30)
Ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között most megkötött megállapodást megfelelően tudjuk értékelni, fel kell idézni a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény bevezető szövegét. Idézem: "A magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú érdekhordozó és közösségteremtő tényezői. A hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális, egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében."
A megfogalmazás azért is különösen jelentős, mert a törvényt 1990 februárjában még a rendszerváltást megelőző utolsó pártállami Országgyűlés hagyta jóvá, s annak tagjait igazán nem lehetett klerikális beállítottsággal vádolni. A rendszerváltást követően az új Országgyűlés gyakorlatilag nem tett mást, mint az idézet szellemében, az adott időpontban lehetséges legnagyobb körültekintéssel és óvatossággal megpróbálta megteremteni és törvénybe foglalni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tették a negyven évi üldözés, háttérbe szorítás után az egyházak részére, hogy újraszervezhessék a társadalom számára fontos tevékenységeiket.
Az elfogadott törvények - ha megvizsgáljuk őket - lehetőséget teremtettek a mindenkori kormányzati hatalom számára, hogy megvalósítsa azt, amit a jelenlegi megállapodás tartalmaz, ha komolyan veszi az 1990. évi IV. törvény idézett szövegét. Ezek után joggal merül föl a kérdés: miért van szükség a jelenleg tárgyalt megállapodásra, és mi ennek a megállapodásnak a jelentősége?
A határozati javaslat indoklása abból indul ki, hogy már az 1994. évi kormányprogram nagy fontosságot tulajdonított az egyházi tevékenység anyagi hátterének kiépítésére, az egyházak anyagi függetlenségének fokozatos megvalósítására. A sokszor hangoztatott nagy fontosság ellenére elég sokáig húzódott bármilyen megoldás kialakítása, miközben a kormánynak halogatásával, illetve megszorító intézkedéseivel sikerült kellő bizonytalanságot kialakítani az egyházak körében.
Az a tény, hogy a kitűzött cél megvalósítására nem a kormány, az egyházak és az Országgyűlés közös együttműködésével került sor, mindenképpen negatívumnak tekinthető - hogy olyan helyzet állt elő, amelyet csak egy nemzetközi megállapodással lehetett megoldani. Pozitívumként kell viszont értékelni, hogy ez a megállapodás egyáltalán megszületett, és a kormány áttételesen felismerte, hogy eddigi, az egyházak anyagi feltételrendszerét érintő politikájával nem pusztán az egyházaknak, de a társadalom egészének ártott. A megállapodás legalább minimális garanciát nyújt arra, hogy a benne rögzített kötelezettségek végre teljesülnek. Sajnos, kénytelen vagyok minimális garanciáról beszélni, hiszen éppen a megállapodás 5. fejezete fogalmazza meg a kibúvókat, kijelentve: ha a jelen megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban bármilyen nehézség merülne fel, a felek közös megegyezéssel keresik a legmegfelelőbb és legjobb megoldást. Egy viszonylag egyszerű szövegezés esetében is rendkívül nehéz elképzelni: honnan is származhatnak a nehézségek, hacsak nem a nemakarás vezérli őket.
A megállapodás három fő kérdéscsoportot tartalmaz. Elsőként mindenképpen az egyháznak nyújtott támogatás szabályozását kell említeni, hiszen ennek rendezését tekinti a kormány is fő célnak. Így végül a Katolikus Egyház kompromisszumkészségét bizonyítja, hogy elfogadta támogatásként a kormány által régóta erőltetett 1 százalékos személyi jövedelemadó-átutalás érvényesítését.
Az eredeti törvényi szabályozás értelmében az egyházak támogatása - az általuk meghatározott konkrét célok alapján - az éves költségvetés kialakítása során az Országgyűlés döntésének megfelelően történik. Az új eljárás gyakorlatilag automatizmust vezet be, kiküszöbölve, hogy az Országgyűlés szembenézzen a konkrét igényekkel. A probléma viszont ugyanaz, mint a személyi jövedelemadó-felajánlás lehetőségének bevezetésénél. Ez a támogatási megoldás még akkor sem fejezi ki valójában a társadalom szándékát, ha a kormány a következő néhány évre kiegészítést garantál, hiszen nem fizetnek jövedelemadót a fiatalok, a munkanélküliek, a nyugdíjasok, akik igenis igénybe veszik az egyház szolgáltatásait, de ráadásul - ami még súlyosabb probléma - e megoldás lelkiismereti kérdéseket is felvet, ugyanis a hívőknek dönteniük kell, hogy a nehéz anyagi körülmények között egyházukat támogassák vagy azt a környezetükben levő, esetleg éppen egyházi működtetésű szociális, oktatási vagy egyéb intézményt, amely a közvetlen társadalmi igényeket szolgálja. A megállapodás harmadik fejezete ugyan utal további támogatások lehetőségeire, amelyek számítását a nem eléggé világos kiegészítő jegyzőkönyv tartalmazza.
A második kérdéscsoport az egyházi működtetésű oktatási intézményekre vonatkozó szabályokat határozza meg. Mindenképp üdvözlendő, hogy a kormány végre elismeri az állami, illetve nem állami képzés azonosságát, tehát a támogatás egyenlőségét; bár emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti törvények ezt a kérdést egyszerűbben oldották meg.
Az utolsó kérdéscsoport az ingatlanok egyház részére történő visszaadásával foglalkozik, ami az utóbbi időben meglehetősen nehézkesen és számos problémával terhelten folyt. A megállapodás gyakorlatilag egyetlen kérdést rendez: végre szétválasztja a visszaadásra kerülő, illetve a maradó ingatlanok körét, feltéve, ha végül a jóváhagyott listáról ki nem derül, hogy végrehajtása bizonytalan. A kapcsolódó megállapodásrészek gyakorlatilag nem újak, hiszen az ingatlanok visszaadása az eredeti törvény szerint is 2011-ben fejeződött volna be. Ugyanakkor arányos részenként és azoknak az ingatlanoknak a pénzbeli megváltása, amelyek nem adhatók vissza, ugyancsak megfogalmazást nyertek. Ebben a körben csak a pénzbeni megváltás járadékká alakítása új gondolat.
Mindezeket összefoglalva a megállapodás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kevés újdonságot tartalmaz. Mindezt a kormány közvetlenül az egyházakkal és az Országgyűléssel együtt megoldhatta volna, az aláírt megállapodás azonban kötelez, hiszen egy aláírt nemzetközi jellegű megállapodás megerősítése az ország jó híre szempontjából kötelességünk; de ne feledkezzünk meg arról, hogy végrehajtása, a belőle származó feladatok megoldása ugyancsak az Országgyűlés erkölcsi kötelezettsége.
(13.40)
Ezt kell szem előtt tartanunk (Az elnök a csengő ismételt megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a kapcsolódó törvények tárgyalása során is, a Független Kisgazdapárt mindezek figyelembevételével örül a megállapodásnak és az országgyűlési javaslatot megszavazza.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
