DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottsága szeptember 24-én foglalkozott a napirenden lévő törvényjavaslattal, és azt 13 igen és 3 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta.
A bizottság, jellegénél fogva elsősorban a törvénynek azokkal a passzusaival foglalkozott, amelyek a személyi jövedelemadó 36. és 41. §-ának helyébe lépnek. A tervezet szerint a jelenleg hatályos személyi jövedelemadó törvény 36. §-a kiegészülne egy olyan (4) bekezdéssel, amely abban az esetben, ha az egyetemi és főiskolai hallgatók, illetve adókedvezményre jogosult hozzátartozóik az adókedvezményt nem veszik igénybe a főiskolai tanulmányok idején, lehetőséget teremtene arra, hogy a hallgató a diplomaszerzés utáni évtől kezdődően az igénybe vehető adókedvezményt legfeljebb 5, egymást követő évben, tetszőleges elosztásban érvényesítse. Ez a kedvezmény, amint ismeretes, a hatályos törvény szerint a tandíj 30 százaléka, de legfeljebb évi 60 ezer forint lehet. Ezt a tervezetben foglalt újabb lehetőséget a többségi vélemény képviselői támogatták, hiszen a jelenlegi helyzetben az, aki vagy akinek hozzátartozója jövedelme alapján személyi jövedelemadót nem fizet, elesik a kedvezménytől is, azaz éppen a legkisebb jövedelműek nem élvezhetik az állam által nyújtott előnyöket.
A bizottság többségi véleményében egyetértéssel találkozott az az elképzelés is, amely a személyi jövedelemadó törvény 41. §-át úgy módosítja, hogy a kiemelkedően közhasznú szervezet esetében a közcélú adomány adókedvezménye a befizetett összeg 35 százalékára nő, de nem haladhatja meg az összevont adóalap 30 százalékát.
A vitában azonban elhangzott, hogy a nonprofit szervezetekről szóló törvényjavaslatot, amelyben a közhasznú szervezet és a kiemelkedően közhasznú szervezet - csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez egy nyelvi szörnyszülött - közötti különbségtétel szerepel, még nem kezdte tárgyalni az Országgyűlés, azaz e törvény elfogadása esetén megszavazunk egy olyan különbségtételt, ami egy másik törvényben kész helyzetet teremt, holott az a parlamenti vita során még változhat. A parlamenti demokrácia rendje ilyen megelőlegzéseket még akkor sem kellene hogy engedélyezzen, ha valószínűsíthető, hogy a nagy kormánytöbbség meg fogja szavazni a kormány-előterjesztést, főként akkor, ha a javaslat egyébként előnyös az adófizető számára.
Végül a vitában az is felvetődött, hogy elégséges-e az ösztöndíj értelmezésének az a formája, ami a tervezetben olvasható. Az ösztöndíjat ugyanis úgy határozza meg a törvényjavaslat, hogy "az a hallgatói juttatás, amelyet jogszabály alapján a közoktatási, szakképzési és felsőoktatási intézmény vagy helyi önkormányzat nyújt a közoktatási, szakképzési vagy felsőoktatási intézmény tanulója részére". A bizottság tagjai úgy vélték, ebben a sorban az alapítványi ösztöndíjaknak is helyük lenne az intézmények vagy önkormányzatok által nyújtottak mellett, mert ahogy a bizottsági ülésen elhangzott, reménykedni lehet abban, hogy az alapítványok egyre nagyobb számban fognak ösztöndíjakat létesíteni.
Összességében azonban, amint említettem, a többségi vélemény képviselői a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartották, és kifejezték azt a reményüket, hogy módosító indítványokkal a törvényszöveg még jobbá is tehető.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
