KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter, a napirendi pont előadója: Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! A köztisztviselők jogállásáról szóló '92. évi XXIII. számú törvény - köztisztviselői törvény - hazánkban is megteremtette a jogi alapjait a fejlett országokban leginkább elterjedt modern, karriertípusú közszolgálati rendszernek.
Az állami tulajdon lebontása gyökeres változásokat igényelt a foglalkoztatás területén is, amelynek eredményeként már törvényi szinten vált el a közjogi alapú szabályozás a piaci viszonyokhoz igazodó, munkajogias szabályozástól. A Ktv. hatálybalépése óta eltelt öt év igazolta, hogy a végrehajtói hatalom gyakorlásában közvetlenül közreműködő közigazgatási szervek köztisztviselőinek jogállását önálló törvénnyel kell szabályozni, mert csak ily módon lehetséges a kormány közigazgatási, személyzetpolitikai szempontjait megfelelően érvényesíteni.
A következőkben röviden szeretném ismertetni a törvényjavaslat néhány fontosabb változtatási szándékát. Az első kérdéskör azon probléma megoldása, hogy miként történjen annak a személyi körnek a cseréje, váltása, amely közvetlenül a politikusokhoz kapcsolódik, amely emiatt a politika bizalmát élvezi, abban az esetben, ha a politikai erőviszonyokban változás áll be.
Ezen személycseréket ugyanis a jelenlegi szabályozás mentén nem lehet aggályoktól mentesen kezelni, legfeljebb erőltetetten vagy pazarlóan, tetemes végkielégítéseket kifizetve; mindezt annak ellenére, hogy ezen köztisztviselők esetében nem egy élethivatás megszakadásáról van szó.
A most beterjesztett törvényjavaslat ezeket a köztisztviselőket fő szabályként továbbra is köztisztviselőknek tekinti ugyan, azonban speciálisan szabályozza kinevezésüket és a jogviszonymegszűnésüket; speciálisan, bár egyébként az OECD-országok többségének gyakorlatához hasonlóan, hiszen határozott időre, a kormány, illetve a miniszter megbízatásának idejére szól kinevezésük, kinevezésük lejártakor viszont kéthavi végkielégítésre tarthatnak igényt. Annak természetesen nincs akadálya, hogy kinevezésüket ismételten meghosszabbítsák. Egyébként minden más szempontból egy tekintet alá esnek a köztisztviselőkkel.
A módosítás hasonló szabályokat állapít meg az önkormányzatok képviselő-testülete, bizottsága, illetve a polgármester mellett működő tanácsadók, főtanácsadók esetében is.
Egy másik kérdéskör a köztisztviselői összeférhetetlenség kérdésköre. A köztisztviselői összeférhetetlenséget azért kell szabályozni, hogy a közigazgatás pártatlanul és befolyástól mentesen működhessen, illetve ennek feltételeit biztosítsuk.
Ugyanakkor szeretném leszögezni, hogy a szabályozás, amelyet most benyújtottunk, továbbra sem kívánja megtiltani igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági tagság vállalását, illetve vezető tisztség viselését gazdasági társaságokban, ezzel szemben viszont a javaslat korlátozást vezet be arra az esetre, amikor a köztisztviselő által ellátott funkció és a felsorolt tisztség együttes betöltése veszélyeztetné a köztisztviselő befolyástól mentes tevékenységét.
Ezekben az esetekben, illetve általában a jövőben vizsgálni kell, hogy ez a bizonyos összeférhetetlenség fennáll-e, illetve hogy a gazdasági tisztség és az ellátott tevékenység összeegyeztethető-e egymással. Ezt a kérdést mérlegelési jogkörében a munkáltatói jogkör gyakorlója döntheti majd el. Ha nem járul hozzá a tisztség vállalásához vagy fenntartásához, és a köztisztviselő ennek megfelelően nem szünteti meg az összeférhetetlenséget, jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! A hatékonyan működő közigazgatás feltétele, hogy a létszám alakulását a változó feladatokhoz lehessen kötni. Ez akár - adott esetben egyszerre - nagyobb létszámú köztisztviselői kör elbocsátását is szükségessé teheti. Ezért szabályozni kell a csoportos létszámleépítés feltételeit, már csak azért is, mert az idevonatkozó szabályok a foglalkoztatási törvényből a munka törvénykönyvébe kerültek át.
(17.20)
Másrészt azért is, mert rendezni kell a köztisztviselői érdekegyeztető fórum, valamint a helyi közszolgálati érdekegyeztetés szerepét a csoportos létszámleépítésre vonatkozó döntések meghozatalában.
Tapasztalati tény, hogy a köztisztviselők létszáma bizonyos esetekben aránytalanul oszlik meg a közigazgatási szervek között, ezért az elmúlt időszakhoz hasonlóan a jövőben is számolni kell kisebb-nagyobb létszámmozgásokkal a közigazgatáson belül. Fontos személyzetpolitikai és költségvetési érdek, hogy ezekben az esetekben végkielégítés kifizetésére csak abban az esetben kerüljön sor, ha a köztisztviselő végleg elhagyja a közszolgálati szférát. Azt a célt szolgálja a tartalékállomány bevezetése, hogy megteremtsük a lehetőséget a köztisztviselőknek a közszolgálaton belül más munkahelyen történő esetleges foglalkoztatásához hozzáteszem, hogy ez a bizonyos belső és egyébként információbázisra épülő úgynevezett állásközvetítés, illetve ennek időtartama legfeljebb hat hónapig tarthat, ami egyébként megegyezik a ma meglévő felmentési idővel. Abban az esetben, ha ezen időszak alatt nem tudnak állást ajánlani a köztisztviselőnek, akkor részére a végkielégítést ki kell fizetni, abban az esetben viszont, ha kap ajánlott állást, ezt azonban nem fogadja el, akkor a köztisztviselői törvény jelenlegi szabálya szerint csupán a végkielégítés felére tarthat igényt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az érdemeken alapuló előmenetel lényege, hogy a köztisztviselő nemcsak a szolgálati időtől függően, hanem jogszabály vagy a munkáltató által meghatározott feltételek teljesítése esetén is halad előre a pályán. A mérhető érdemnek azonban az átlagoshoz képest kedvezőbb következményekkel kell járnia. Ezért a módosítás megszünteti a szakvizsga általános kötelezettségét, csak azokban az esetekben tartja fenn, ahol a vizsga teljesítése tényleges előmenetelt, hivatali pozícióváltozást jelent. A vizsga letételére ösztönzi az arra nem kötelezetteket a közigazgatási szakvizsgapótlék bevezetése is, amelynek mértéke az illetményalap 50 százaléka lehet.
További változás, hogy a nyugdíjkorhatár változása miatt szükség van az előmeneteli pálya érdemi meghosszabbítására, valamint az adományozható címek bővítésére. A módosítás mindkét előmeneteli pályaúton egy új besorolási fokozat - a szakfőtanácsos, illetve főmunkatárs - bevezetését javasolja, és kibővíti az ügykezelők és fizikai alkalmazottak fizetési fokozatait is.
A módosítás az eddigieknél nagyobb hangsúlyt helyez a köztisztviselők továbbképzésére. Ez főleg abban mutatkozik meg, hogy előírja: a kormány az iskolarendszeren kívüli továbbképzés pénzügyi feltételeit évente határozza meg a költségvetési törvényben a Belügyminisztérium fejezeti kezelésű előirányzataként. A rendszerességet és a tervszerűséget szolgálja majd a középtávú és éves tervek készítésének kötelezettsége.
Az illetményrendszer változásai érthetően központi helyet foglalnak el a módosítások között, és elsősorban az önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők helyzetének rendezésére szolgálnak. A javaslat korlátok közé szorítja az önkormányzatok illetményalap-megállapítását, garantálva ezáltal minden köztisztviselő számára az állami illetményalaphoz közel eső minimumot.
Megváltozik a jegyzők illetményének megállapítására vonatkozó eljárás is. A módosítás a település lélekszámához köti a jegyző díjazását és bevezeti a körjegyzői illetménypótlékot, amelynek mértéke a körjegyzőségben résztvevő települések számától függ.
A jogalkalmazási tapasztalatok azt mutatják, hogy a közszolgálati munkáltatói intézkedések számos esetben nem felelnek meg a jogszabályi rendelkezéseknek, s ez a besorolásokkal, illetve az illetmény-megállapításokkal kapcsolatban indokolatlan költségvetési kifizetéseket eredményez. A kormány személyzetpolitikai döntéseinek nem kellő hatékonyságú érvényesülése szükségessé teszi a közszolgálati ellenőrzés bevezetését. A módosítás értelmében a kormány a belügyminiszter, illetve a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok vezetőinek közreműködésével ellenőrzi a közszolgálati jogszabályok végrehajtását oly módon, hogy a belügyminiszter javaslatára évente meghatározza a vizsgálati tárgyköröket, valamint a vizsgálat alá vont szervek körét. A vizsgálat tapasztalatairól tájékoztató készül a kormány számára, amely alapján meghozhatók a szükséges intézkedések. Fontos hangsúlyozni, hogy a területi államigazgatási szervek tekintetében már a jelenlegi jogszabályok is teljes körű felhatalmazást adnak a fővárosi, illetve megyei közigazgatási hivatalok vezetőinek a köztisztviselőkkel kapcsolatos munkáltatói intézkedések ellenőrzésére.
A most beterjesztett módosítás külön szabályozza a helyi közszolgálati érdekegyeztetés mechanizmusát, de kizárólag azokban az esetekben, amikor a normatív rendelkezések által megengedett keretek között a munkáltatói jogkör gyakorlójának szabad mozgási lehetősége van. Az érdekegyeztetés véleménynyilvánítási, tájékoztatáskérési, illetve javaslattételi jogot foglal magában.
Természetesen a felsoroltaknál több ponton kívánja módosítani a javaslat a köztisztviselői törvényt, én ezek közül néhány fontosabbnak tartottat emeltem ki. Meg kell jegyeznem azt is, hogy nem jelenti ez a módosítás azt, hogy az összes, a köztisztviselői jogviszonnyal kapcsolatban felmerülő problémát rendezi a javaslat, hiszen a közigazgatás bonyolult szervezetrendszer, amely a gazdasági és politikai változásokhoz szüntelenül igazodva képes csak hatékonyan működni. Ezt szolgálja a jelenlegi módosítás is úgy, hogy egyúttal a fejlett európai államok közigazgatásában bevált megoldásokat igyekszik a hazai körülmények között alkalmazni.
Mindezek miatt ajánlom az önök figyelmébe a törvényjavaslatot, melynek javaslom elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
