SZABÓ RUDOLFNÉ DR.
SZABÓ RUDOLFNÉ DR.
SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A köztisztviselői törvény igen széles körű, de nem egészen átfogó módosítására kerül most sor. Az elmúlt öt év ugyanis nyilvánvalóvá tette, hogy ez a törvény is felülvizsgálatra, s ez alapján módosításra szorul. Szükségessé tették ezt a jogalkalmazási tapasztalatok, a kormány közigazgatási reformlépései, a munka törvénykönyve, a közalkalmazotti törvény, a foglalkoztatási törvény módosítása, a nyugdíjkorhatár emelése, az Alkotmánybíróság állásfoglalása a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítására, amely szerint a sorkatonai és tartalékos katonai, valamint a polgári szolgálatban eltöltött idő teljes tartamát közszolgálati jogviszonyban töltött időként kell elismerni.
Ez utóbbi miatt ez év november 1-jén e paragrafusnak hatályba is kell lépnie, különben újonnan közszolgálati jogviszony megalapítására nem kerülhetne sor szabályszerűen. De indokolttá tette a törvénymódosítást hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozási szándéka is.
A Szabad Demokraták Szövetségének frakciója szükségesnek tartja a benyújtott törvényjavaslatot, és tartalmával összességében egyetért. Kisebb módosításokra természetesen sort kell keríteni majd a tárgyalás során. Hangsúlyozom, hogy az érdekképviseleti szervezetek - így a Magyar Köztisztviselők Szövetsége, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége is - egyetértenek a módosításokkal, mert így lehetőség nyílik a közszolgálati jogviszony nagyobb mértékű és a munkavállalók szempontjából némi előnyt jelentő megváltoztatására, de véleményük szerint ez nem a várt átfogó, reformértékű módosítás.
Szerintük is e szabályozás segítheti a közszolgálat színvonalának emelését, a köztisztviselői kar közérzetének javulását, de érintetlenül hagy tisztázatlan kérdéseket. Alapvető elvárása az érdekképviseleti szervezeteknek, hogy a köztisztviselők illetmény- és előmeneteli rendszere biztonságosabb és kiszámíthatóbb legyen, s a jövedelmük arányos legyen a munkájuk szakmai színvonalával, felelősségével.
A törvényjavaslat véleményünk szerint sokat tesz ennek megvalósítása érdekében, de az illetményrendszerben a valódi áttöréshez nincs elég költségvetési forrás. Ennek ellenére természetesen változásokat hoz, és például bővíteni kívánja az anyagi elismerések formáját; így bevezeti a képzettségi pótlékot, a szakvizsgapótlékot, a nyelvpótlékot.
A törvénymódosítás egyik legfontosabb eleme a pályázati rendszer és a megüresedett állások nyilvános közzétételének szabályozása. Ennek révén elvileg - és reméljük, gyakorlatilag is - nagyobb körből lehet meríteni, nagyobb esély van a rátermett, jó felkészültségű köztisztviselői apparátus kialakítására; de fontos, hogy erősödjön a köztisztviselők kiválasztásának demokratizmusa, a kiválasztási eljárás szakszerűsége is.
A rendszerváltozás óta visszatérő probléma - mint azt már belügyminiszter úrtól hallottuk -, hogy számos politikushoz kötődő státuszon köztisztviselőket alkalmaznak. Ugyanakkor közismert tény, hogy a kabinetek tagjainak megbízatása az adott miniszterhez kötődik, alkalmazásuk általában nem a szakmai követelmények szerint, hanem elsődlegesen bizalmi szempontok szerint történik. Hallgatólagosan ezt tudomásul vesszük, ugyanakkor a jelenleg érvényben lévő jogszabály erre nem volt tekintettel.
E törvénymódosítás speciálisan szabályozza a kinevezésüket és a jogviszonyuk megszüntetését, de nem tesz eleget az érdekképviseletek kérésének, miszerint az említett kör illetményrendszerének teljesen el kellene különülnie a köztisztviselők illetményrendszerétől. Politikai tanácsadói, főtanácsadói munkakörök hozhatók létre e törvényjavaslat szerint, s a képesítési előírások megalapítása eltér a köztisztviselőkétől, bár továbbra is azoknak tekintjük őket. Kinevezésük a politikai vezető megbízatásának idejére szól. Hasonló az előírás az önkormányzati képviselő-testületre és bizottságaira, valamint a polgármester mellett működő tanácsadókra is.
Mint hallottuk, ez az intézkedés megfelel az OECD-országok zömében követett gyakorlatnak. A politikai tanácsadókkal ellentétben megszünteti a törvényjavaslat a köztisztviselői státuszát azoknak, akik a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásokat látják el, így például a közhasznú munkások. Mint ahogy tapasztalatból tudjuk, az elmúlt években igen sok problémát vetett fel e kérdés tisztázatlansága.
Szól e törvényjavaslat a fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek biztonsági ellenőrzéséről is. A bizalmas munkakörre kinevezni ugyanis csak akkor lehet valakit, ha a szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. Bekerül a törvénybe a gazdasági összeférhetetlenség is, miszerint már a jogviszony létesítésekor meg kell vizsgálni, hogy a gazdasági életben betöltött tisztsége és a majdani köztisztviselői állás összeegyeztethető-e. Szintén tapasztalatból tudjuk, hogy emiatt is sok probléma merült fel a köztisztviselőknél.
A közigazgatás reformjával, korszerűsítésével, munkájának eredményesebbé tételével függ össze jó néhány paragrafusa a törvénymódosításnak. Így például az, hogy a közigazgatási szerven belüli átszervezés vagy a jogutódlás miatt bekövetkező változás esetén nem szükséges a köztisztviselő beleegyezése a kinevezés módosításához; vagy a közszolgálati jogviszony megszűnésének, illetve megszüntetésének eseteit különválasztva feltünteti a hivatalvesztést fegyelmi büntetésként, vagy a próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetést; vagy az egészségügyi és a szakmai alkalmatlanság miatti felmentés feltételeit, teendőit pontosítja, garanciaelemként előírja az egészségügyi alkalmatlanság esetén a továbbfoglalkoztatás vizsgálatát a köztisztviselő választási lehetőségének meghagyásával. Szakmai alkalmatlanság címén pedig csak akkor lehet felmenteni, ha a minősítési eljárásban a munkáltató alkalmatlannak minősítette.
Mint már említettem, közigazgatási reformmal függ össze jó néhány módosítás. Ennek során alapvető, hogy a létszám nagyságát a változó feladatokhoz lehessen igazítani. Sokszor elhangzott már itt és a jó előbb, de azt gondolom, hogy nem elégséges ezt elég sűrűn hangsúlyozni.
(17.40)
Nehezen vesszük ugyanis tudomásul, ha változik a munka nagysága, mértéke, akkor ehhez kell igazítani a létszámot is. Ebből pedig az következik, hogy adott esetben sor kerülhet létszámleépítésre, mégpedig jelentősebb számban is. Emiatt e területen is szabályozni szükséges a csoportos létszámleépítés feltételeit, mint azt tettük nemrégen a munka törvénykönyve módosítása során.
A létszámcsökkentést elrendelő döntést megelőzően össze kell hívni a köztisztviselői érdekegyeztető fórumot, illetve a helyi köztisztviselői érdekegyeztetésben részt vevő feleket, és el kell látni őket a szükséges információkkal is. Itt azonban meg kell jegyezzem, hogy az előírt határidők és a megteendő intézkedések igen nehézkessé, lassúvá is teszik a leépítés folyamatát. Ehhez elég csak összeadni azokat az időtartamokat, amelyeket előír a törvényjavaslat.
Jogbizonytalanságot számol fel viszont a felmentési időre járó díjazás és a végkielégítés összegének szabályozása.
A tartalékállomány bevezetésével hatékonyabbá kívánja tenni az előterjesztő a feladatváltozásokat követő létszám-átcsoportosításokat. Elő akarja segíteni, hogy az állásukból elbocsátottak ott folytathassák közigazgatási munkájukat, ahol valóban szükség van rájuk. Végkielégítés fizetésére azonban csak akkor kerülne sor, ha kikerülnek a közszolgálatból. Ez egy nagyon lényeges módosítás.
Természetesen a tartalékállomány akkor töltheti be a szerepét, ha jól működő információbázis alakítható ki. Kérdés, hogy a központi közigazgatási szerveken túlmenően is betölti-e a hivatását a kiépítendő információs rendszer.
A törvénymódosítás nagyobb hangsúlyt helyez a köztisztviselők rendszeres szakmai továbbképzésére. Megszünteti a közigazgatási szakvizsga általános előírásait, ösztönzi viszont a kötelezettség nélküli szakvizsgát. Kizárja ebből a középfokú végzettségűeket. Ez több helyen, hogy úgy mondjam, visszaköszön a törvényjavaslat során, tehát a középfokú végzettségűeket bizonyos szempontból hátrányosabb helyzetbe hozza. Természetesen ennek részben az az indoka, hogy még inkább elő akarja segíteni a felsőfokú végzettségű köztisztviselők alkalmazását. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a hálózatban, különösen a kisebb településeken bizony még sok a középfokú végzettségű ember is.
Nem nehéz felfedezni, nem is titkolt szándéka az előterjesztőnek az, hogy a szakmai színvonal emelése révén nagyobb társadalmi presztízse legyen a közigazgatásnak. Az előmeneteli szabályok rendszerében a szakmai követelmények teljesítése együtt járna az anyagi elismeréssel. Mindez - összekapcsolva a minősítési előírásokkal - azt kívánja megvalósítani, hogy a mainál kisebb létszámú, szakképzett és jól megfizetett köztisztviselői gárda alakuljon ki. Ezzel maximálisan egyet lehet érteni.
Az illetményrendszer változásai elsősorban az önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők helyzetének rendezését szolgálják. Garantálná az állami illetményalaphoz közel eső minimumot, lakosságszámhoz igazítaná a jegyzők és az aljegyzők díjazását, bevezetné a körjegyzői pótlékot.
A nyugdíjkorhatár változása miatt van szükség az előmeneteli pálya meghosszabbítására, új besorolási fokozatok bevezetésére, mint már hallottuk, bár a középfokú végzettségűek - ellentétben a felsőfokú végzettségűekkel - 34 év felett már nem kapnak lehetőséget a további előrelépésre.
Kitér még a törvény a túlmunkavégzésre, a pótszabadságra, a napidíj szabályozására, a próbaidő bevezetésére - amely igen lényeges rendelkezése - és a nyugdíjpénztár támogatására is - csak hogy néhányat kiemeljek.
A törvényjavaslat elfogadása esetén módosulnak a fegyelmi és a kártérítési eljárás szabályai, valamint szabályozásra kerül a köztisztviselők leltárfelelőssége. A közigazgatásban ugyanis nincs lehetőség kollektív szerződés megkötésére, és ezért nincs mód a leltárhiányért fennálló felelősség előírására.
Végezetül kiemelném a közszolgálati ellenőrzés bevezetését a közszolgálati jogszabályok betartása, végrehajtása vonatkozásában, a kormány személyzetpolitikai döntéseinek hatékony érvényesülése érdekében.
Mindezek alapján a szabaddemokraták elfogadásra javasolják a benyújtott törvénymódosítást.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
