DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Mondhatnánk azt is, hogy az a téma, amelyet ez a vitaszakasz érint, a vesszőparipám. Nevezetesen: a kárpótlási jegyek utólagos életjáradékra váltása. 1994 szeptemberében nyújtottam be az első törvényjavaslatot, hogy a politikai üldözötteknek és a vagyoni sérelmet szenvedetteknek tegyük lehetővé, hogy a fölvett kárpótlási jegyeik helyett - amelyeket nem tudnak felhasználni - adjunk életjáradékot. Nem tudták felhasználni a jogosultak.
Azt hiszem, ezt utólag be lehet vallani: az államnak, a kormánynak nem volt szándéka, hogy hosszú időn keresztül vagyont ajánljon föl a kárpótlási jegyekért. Lejárt a kárpótlási jegyek kamatozásának határideje. Vagyon nem volt. A jogosultak többsége idős, megfáradt személy volt, aki szeretett volna valamit tenni a kárpótlási jegyével, de nem tudott. Megjelentek a hiénák. A kárpótlási jegy árfolyama vészesen csökkent, a kormány nem tett semmit, és ekkor javasoltam én a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ha az eredeti jogosult visszaadja a kárpótlási jegyét, kaphasson helyette életjáradékot. Ez az állam számára - elnézést a kifejezésért, de - jó üzlet. Jó üzlet, mert egyszerre megkap 2-3-4 milliárd forint értékű kárpótlási jegyet, és évente kifizet 3-400 millió forint értékű készpénzt. Azért a milliárdokhoz viszonyítva ezt nyilvánvalóan nem hátrányos. Amellett a jogosult részéről van kockázati eleme is, hogy ha meghal, akkor a folyósítás nem folytatódik.
Nagyon érdekes, hogy a vagyoni jogosultak esetében az Országgyűlés méltányolta ezt, elfogadta a kormányjavaslatot, és a vagyoni jogosultak ismételten életjáradékra válthatták kárpótlási jegyeiket. Azon politikai üldözöttek számára viszont, igen tisztelt képviselőtársaim, akik az elmúlt két diktatúra alatt a nézeteik, a fajuk, a vallásuk, az eszmeiségük miatt deportálást, börtönt, kitelepítést, internálást szenvedtek el, a tisztelt Országgyűlés nem adta meg ezt a lehetőséget, elutasította a javaslatot.
A mai napig nem lehet erről felháborodás nélkül beszélni, tisztelt képviselőtársaim. Mert eltelt egy év, két év, és most, '97 tavaszán vagyunk abban a helyzetben, hogy arról beszélhetünk, hogy ezek az idős emberek ismét életjáradékot kaphassanak a kárpótlási jegyeikért. Csak közben most már eltelt két és fél év. A törvényjavaslat szabályai szerint viszont ezek a személyek majd szeptember és december között adhatják be az igényeiket, és majd a következő évtől lehet folyósítani nekik ezt az életjáradékot.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánom önöknek, hogy annyi levelet és telefont kapjanak ebben az ügyben, mint amennyit én kaptam. És ne használják önökkel szemben azt a hangot, amit nekem mondtak - nem nekem célozva -, hogy ez az Országgyűlés meg akarja várni, hogy kihaljanak, hogy meghaljanak. Hogy még majdnem egy évet kelljen nekik várniuk, hogy végre azt a megmaradt néhány százezer forint értékű jegyet visszaadhassák, és akkor majd jövőre elkezdik folyósítani az életjáradékot, ha elbírálják - erre még külön ki fogok térni - a kérelmeiket.
Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy jogilag megengedhetetlen lenne, hogy az ilyen igények beadását az Országgyűlés eltolja, kitolja, hogy hatályba lépjen a törvény, és majd szeptembertől kezdve adhatják be a kérelmet. És ha hamarabb beadja, igen tisztelt képviselőtársaim, mit lehet tenni? A hivatal majd beveszi, majd iktatja. Mert nem lehet majd azt mondani, hogy nem szeptember után adta be, nem foglalkozok vele. Nem tudom elhinni, hogy ilyen lelkiismeretlen tisztségviselő lenne a kárpótlási hivatalokban. Egészen biztos, hogy nem. Akkor meg minek egy ilyen borzasztó határidő?
Az ügyiratkezelés szabályai alapján valamikor majd sorra fog kerülni és el fogják bírálni. Egyébként ezeket a legkönnyebb elbírálni - hozzá kell tennem -, hisz a tényállást már megállapította a hivatal, a jogosultság bizonyított. Itt egy technikai dologról van szó: odaadja a kárpótlási jegyét, ha hiánytalanul megvan, a program alapján a gép kiszámolja az életjáradékot, ha nincs meg, akkor szintén program alapján arányosít, és a nyomtató kinyomja a határozatot. Ebből a fajta határozatból egy nap elég sokat meg lehet csinálni, hisz nem kell gondolkodni, nem kell bizonyítékokat mérlegelni. Egész egyszerűen be kell táplálni az adatokat a számítógépbe, és a program alapján a számítógép megmondja a végeredményt. Erre akár külön csoportot lehet létrehozni az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalban. Tíz embert, aki csak ilyen ügyekkel foglalkozik.
A költségvetési törvényjavaslatban jelenleg körülbelül ezer főre van tervezve az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, valamint a megyei hivatalok létszámkerete. Némi maliciózus jelleggel megjegyzem: nem tudom elképzelni, hogy ebben a hivatalban ne lehetne tíz embert erre a feladatra állítani, és hogy ez egyébként megsínylené a többi kérelem elbírálását. Ilyen ötlet - ne haragudjanak, képviselőtársaim - olyanok fejében születik, akik nem találkoznak ezekkel az az emberekkel, akik nem életközelből szemlélik ezeknek az embereknek a sorsát, hanem íróasztal mellől, és akik számára a politikai üldözöttek sorsa egy megoldandó feladat, csak nem tudnak humánusan közelíteni ezekhez az emberekhez.
Ha az Országgyűlés képes volt arra, hogy több mint 1 milliárd forint költségvetési keretet biztosítson a kárrendezési hivataloknak, akkor ebből az összegből meg kell tudni oldani, hogy a törvény hatálybalépése után az életjáradékra váltási kérelmeket a hivatal elbírálja, legyen rá megfelelő személyzet, és ennek alapján a folyósítás megkezdődjön. Ez volt az egyik módosító javaslatom.
A másik megfontolást igényel, valóban egyetértek azzal, hisz annak költségvetési kihatásai is vannak. Viszont nem hiszem, hogy a tisztelt Országgyűlés kétségbe vonná, hogy ezzel a törvényjavaslattal késedelemben van. Késedelemben van, mert késve teremti meg a kárpótlási jegy visszaválthatóságának jogi kereteit. Ha viszont késve van, akkor az én eredeti javaslatom az volt, hogy az ilyen módon visszaváltott jegy életjáradéka '95. január 1-jétől kezdődjék, egy csatlakozó módosító javaslatommal méltányolva a financiális szempontokat, '96. január 1-jére teszem azzal, hogy az így felgyülemlett életjáradék kifizetése az egyéb szabályokhoz hasonlóan '98. január 1-jével kezdődjön, egymást követő három évben egyenlő részlettel.
(19.10)
Úgy vélem, elfogadható azért az érvelésem a tekintetben, hogy az Országgyűlés a saját jogalkotói mulasztásának a következményeit nem háríthatja át teljes egészében az egyébként nem vétlen kárpótlásra jogosultakra. A nem vétlent abban a fogalommeghatározásban értem, hogy lehetett volna nekik élni azzal a lehetőséggel, hogy eleve életjáradékot választanak - nem ezzel éltek. Ilyen szempontból persze a felróhatóság fogalmi eleme azon az oldalon is megvan. De miután éveken keresztül húzódott ennek a kérdésnek a törvényhozási megoldása, a jelen esetben az Országgyűlésnek azért figyelembe kell venni saját mulasztásának következményeit, s nem teheti meg azt, hogy az ilyen életjáradék kifizetésének kezdő időpontját valamiképpen nem a múltban határozza meg.
Ennek a múltbeli időpontnak a meghatározása 1995. január 1-jében - elismerem - lehet, hogy túlzott volt. Talán '96. január 1-jét a kormányzat el tudja fogadni, hisz a '98-as költségvetés, a '99. évi költségvetés tervezésénél ezeket már lehet kalkulálni. Nem fog olyan borzasztó nagy terhet jelenteni, mint amilyen nagy terhet jelent - még egyszer mondom - azon kárpótlási jegyekkel szembeni kínálat megteremtése, az állandóan fogyó állami vagyont figyelembe véve, amelynek egyébként azonos nagyságrendben kellene szembeállnia a kárpótlási jegyekkel.
Még mindig sok-sok milliárdos kárpótlási jegy van forgalomban. Ezeknek a jegyeknek a csökkentése két technika útján képzelhető el; vagy gyorsítom a privatizálást, kárpótlási jegyek ellenében - csak az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyének számára ez nem kifejezetten járható út. Intézményi befektetők privatizálnak nagyon nagy összegekért. Viszont a haszon is az övék, mert 300-400 forintért megveszik a kárpótlási jegyet, 1700 forintért az állam beszámítja nekik, és egy darab ezerforintos jegyen 1400-1500 forintos haszna van az intézményi befektetőnek. Az más kérdés, hogy az állam nem megy utána, és itt a nyereségadóval nem próbálja legalább az államnak a jogi hasznát megcsapolni.
Ha viszont ez az út az eredeti jogosultak számára nagyon hátrányos, akkor meg kell nézni, hogy ez az életjáradékra váltás jó-e. Itt az állam fizetési kötelezettsége időben elhúzódik, és ha időben elhúzódik, akkor az nyilvánvalóan tervezhetőbb és kedvezőbb. Ahhoz viszont, hogy ezt válasszák a jogosultak, valamiféle kedvezményt kell nekik adni. A kedvezmény jelen esetben az lenne, hogy '96-ig visszamenőleg megkapják három részletben az életjáradékot. Tehát eleve egy olyan összeghez jutnának valamikor '98 tavaszán, amilyen összeghez most jutnának, ha valakinek eladnák a kárpótlási jegyüket. S ezt követően viszont a havi életjáradék az amúgy is szociálisan elnehezülő kárpótlásra jogosultak számára egyfajta megélhetési forrást biztosítana.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon kérem, hogy ezen morális és jogi megfontolások alapján támogassák azt a javaslatomat, hogy ne legyen határidő. Szeptembertől kezdve csak az ilyen igények bejelentésére... - másrészt hozzuk előbbre az életjáradék kifizetésének időpontját, mert segíteni tudunk ezeken az embereken.
Köszönöm szépen, elnök úr.
