DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném terhelni képviselőtársaimat a mindenki által ismert és aggasztó bűnügyi statisztikai adatokkal, és kíméletből nem kívánom felsorolni a kiváltó okokat sem; legfeljebb annyit, hogy egy fővárosban végzett felmérés adatai szerint a vizsgálatba bevontak csaknem 40 százaléka a sötétedés után veszélyben érzi magát.
Most a szememre hányhatja valaki, hogy minek kell itt ijesztgetni, amikor holnap kezdi tárgyalni az Országgyűlés a büntetési tételeket súlyosbító Btk.-javaslatot. A szemrehányás alaptalan, mert a súlyosbítás részben alatta marad az elvárásoknak, részben pedig a bűnüldözési feladatok közül csupán a már pusztító, járványos betegséget kezeli.
Az orvostudomány is gondot fordít arra, hogy a járvány kialakulását védőoltásokkal vagy egyéb eszközökkel megakadályozza. A bűncselekmény, a bűnelkövetési járvány megállításának a varázsigéje: a bűnmegelőzés. Arisztotelész már kétezer évvel ezelőtt felhívta a figyelmet a bűn megelőzésének szükségességére. Beccaria pedig a XVIII. században megfogalmazta azt az alapvető tételt, hogy jobb megelőzni a bűntetteket, mint büntetni azokat.
A bűnmegelőzésnek roppant gazdag a nemzetközi és a magyar szakirodalma. Az Európa Tanács miniszteri bizottsága 1987-ben fogadta el a bűnmegelőzés szervezéséről szóló ajánlást, és 1990 után - sőt, azt némileg megelőzően is - nálunk is sorban jelentek meg a kérdéssel kapcsolatos tanulmányok, sőt a gyakorlati megoldásokat tartalmazó programtervezetek.
Abban mindenki egyetért, hogy a bűnmegelőzés bonyolult, összetett feladat; a hatékonyságához nem elegendő a büntetések szigorítása, a több rendőr, hanem elengedhetetlen a kormány, az önkormányzatok, a rendőrség, a civil szervezetek, a lakosság és a média együttműködése.
Az együttműködésben érdekeltek részfeladatai is tisztázottak.
A kormány felelős az állampolgárokat ért sérelmek megtorlására alkalmas kriminálpolitikáért; a korrupciót és a feketegazdaságot letörő, kiszámíthatóbb közteherviselést megteremtő gazdaságpolitikáért; a bűnözési alkalmakat megszüntető szociális, oktatási és foglalkoztatási, települési és tájékoztatáspolitikáért; valamint a pénzügyi feltételek biztosításáért.
A bűnmegelőzés fő letéteményesei kétségtelenül az önkormányzatok, hiszen a lakosságot legközvetlenebbül érintő problémákat ők ismerik, a helyi bűnözés alakulását, jellegét, súlypontjait, okait és következményeit ők tudják a legjobban átlátni, s az anyagi feltételek állami biztosítottsága esetén a kezelési, megoldási stratégiákat kidolgozni és megvalósítani.
A társadalom minden egyes tagjának egyénileg is mindent el kell követnie annak érdekében, hogy se ő, se mások ne váljanak bűncselekmény áldozatává. Jobban kellene figyelni egymásra, igénybe venni a korszerű vagyonvédelmi eszközöket, és szakítani azzal a közömbösséggel, amelyik csak tétlen szemlélője egy közösen megállítható erőszaknak.
Nagyobb szerepet kell biztosítani a civil szervezeteknek és a tájékoztatási feladatokat ellátó médiának.
A kormány 1995. május 17-i határozattal hozta létre az Országos Bűnmegelőzési Tanácsot; elkészült a - nem tudom, hányadik - bűnmegelőzési program; a közbiztonságról konferenciát tartott. Csak éppen a történet elvarratlan és befejezetlen, mint egy Schubert-szimfónia.
Persze azért annyi történt, hogy a belügyminiszter úr a rendészeti bizottságban kijelentette: a bűnmegelőzés alapvetően kormányzati feladat. Háromszoros éljen, mert legalább megvan a felelős, és megvan az, akihez fel lehet tenni a kérdést, hogy a kormány mikor szándékozik végre - a kormányprogram is megígérten - leszállni az elmélet és a csodálatos elképzelések éteri magasságából a földi bugyrokba. Mikor szándékozik megvalósítani a bűnmegelőzési programot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy elmúljék végre a járványveszély, és csökkenjen a bűncselekmények száma? Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
(15.30)
