DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én úgy gondolom, hogy a normatív finanszírozás bevezetését alapvetően két tényező indokolta a felsőoktatásban: részint a felsőoktatásban tanuló fiatalok létszámának rohamos növekedése, részint pedig a szűkös állami költségvetés kiszámítható és áttekinthető szétosztása.
Szeretném megjegyezni, hogy hasonló okokból kifolyólag a fejlett országokban a felsőoktatás normatív finanszírozása legkésőbb a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején mindenütt megtörtént. A normatív finanszírozás és az intézményi gazdálkodási autonómia ennek megfelelően a nagy ellátórendszerek finanszírozási válságára, jelen esetben a felsőoktatás finanszírozására adott választ. A normatív finanszírozásnak ugyanakkor ugyanaz az előnye, mint ami a hátránya; jelesül, hogy az állam befolyásoló szerepét és a szféra szakmapolitikai - hogy úgy mondjam - mozgásterét jelentősen beszűkíti. Ennek megfelelően szükség van olyan finanszírozási csatornákra is, amelyek ezeket a preferenciákat, ezeket az értékrendeket érvényesíthetik. Így a felsőoktatási törvény '96. évi módosításával a '97. évi költségvetésben megjelentek olyan jelentős kiegészítő források, amelyek az oktatáspolitika minőségét finanszírozó összegként állnak a felsőoktatás rendelkezésére.
A normatív finanszírozás bevezetését már az 1993. évi felsőoktatási törvény is előirányozta, bevezetése azonban részint a kormányzat, részint a szféra ellenállása miatt halasztódott. Ennek az elodázása viszont egyértelműen azzal a következménnyel járt, hogy a szféra lett a halogatás vesztese, hiszen nem volt olyan automatizmus, amelyik a költségvetéstől a növekvő hallgatói létszám megemelt finanszírozását kikényszerítette volna. Ennek következtében a hallgatói létszám úgy duplázódott meg a kilencvenes évek elején, hogy a felsőoktatásra fordított állami támogatás nagysága reálértékben nagyjából változatlan maradt.
Hozzá kell azonban azt is tennem, hogy ez az átállás többéves folyamat lesz, megindult a normatív finanszírozásra történő átállás; de többéves folyamat lesz, tekintettel arra, hogy a korábbi években kialakult aránytalanságokat nem lehetett megszüntetni egyik napról a másikra annak veszélye nélkül, hogy más intézményeket, nagy, jelentős értékeket felmutató intézményeket tettünk volna működésképtelenné. Olyan aránytalanságok alakultak ki az egyes intézmények, sőt intézménycsoportok támogatásában, amelyek torzulásait a jelenlegi, ön által torznak nevezett normatívák is tükrözik - az 1998-ig tartó átmenet következtében szükségszerűen.
Az egér tehát, tisztelt képviselő úr, azért volt torz, mert torz volt az a bölcső, amelybe születésekor bele kellett tenni, de ezeket a torzulásait az idők folyamán ki fogja nőni. Szeretném felhívni figyelmét még arra is, hogy a képzési normatívák figyelembe veszik az egyes szakirányok gyakorlatióra-igényét, így a főiskolai képzések tekintetében erre figyelemmel vannak.
(15.30)
Figyelembe veszik ugyanakkor azt is, hogy az egyetemi képzések jelentősen alapkutatás-igényesebbek, hogy ott jelentősen több a tudományos minősítéssel rendelkező oktatók száma. Azt is hozzá kell tenni, hogy az ön által is említett módon számos egyetemi képzés gyakorlatigénye egyáltalán nem marad el a felsőoktatási képzéstől. Tehát azt gondolom, hogy a főiskolai és az egyetemi képzés más-más célokkal, más-más sajátosságokkal és így más normatívákban elismert támogatási igényekkel rendelkezik. A képzési sajátosságokból adódóan valóban az egyetemi képzés támogatásigényesebb, és ebből, valamint a képzési idő hosszából következően az egyetemen szerzett diploma drágább, mint a főiskolán szerzett.
A képzési normatívák ezeket a sajátosságokat tükrözik. Abból, hogy az egyik képzés drágább, mint a másik - úgy gondolom -, még egyáltalán nem következik az, hogy az egyik fontosabb, a másik lebecsültebb a másiknál, és ennek megfelelően az sem következik belőle, hogy ez bármiféle morális válsághoz és lezülléshez vezetne.
Szeretném hangsúlyozni végezetül, hogy ezen normatívák kidolgozása a felsőoktatás képviselőinek bevonásával történt. Ön ezt kissé pejoratív módon mintegy a lobbyérdekek előtt való meghajlásként aposztrofálta. Én azonban úgy gondolom, ez az oka annak, hogy a szféra döntő többségében tudomásul vette ezeket a normatívákat, és ha nem is tökéletesek ezek a normatívák, esély van arra, hogy az 1998-ig történő bevezetés során ezek helyükre kerüljenek. Köszönöm szépen. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)
