HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egyetértek Boross Péter képviselőtársammal abban, hogy minél kevesebb indulat a parlamentben, és minél több higgadtság a cselekvésben. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert azért elhangzottak szépen csúsztatások, nem igaz állítások is a felszólalásokban.
Először is, ami az Apostoli Szentszékkel való megállapodást illeti: nem tudok olyan parlamenti pártról, amelyik ellenezné az 1991. évi XXXII. törvény végrehajtását. A koalíciós partner sem erről beszélt. És hangsúlyoznám, hogy a tevékenységünket az határozta meg, hogy nem csupán a jogfolytonosság szempontjait szem előtt tartva, hanem egyáltalán azokat a célokat, elveket, amelyeket az előbb megfogalmaztam, szem előtt tartva, mielőbb tető alá hozzuk a megállapodást.
A másik: egyszerűen nem igaz, amit tisztelt képviselőtársam mint a KDNP frakcióvezetője mondott - ha jól emlékszem, ő mondta, vagy a mellette ülő képviselő úr -, hogy két és fél éven át itt semmi nem történt az egyházakkal. Ez egyszerűen nem igaz. Amikor elkezdtük áttekinteni velük együtt, mind a négy történelmi egyházzal, hogy milyen feladataink vannak a törvény végrehajtása jegyében, attól kezdve szívós, aktív munka folyik mind a két részről, mind az egyházak, mind a kormány képviselői részéről a törvény végrehajtása érdekében.
(16.00)
Egyszerűen nem igaz, hogy nem volt a közigazgatásban, aki az egyházi ügyekkel foglalkozzon, mert előtte az MKM-mel, azt követően a Miniszterelnöki Hivatallal végig folyamatos kapcsolatban voltak, és egy sor konkrét ügyben - nem a törvény jegyében, hanem más ügyekben - zajlott a tárgyalás, az egyeztetés a történelmi egyházakkal.
Tehát egyszerűen elfogadhatatlannak tartom, amikor egyfelől egyes ellenzéki képviselőtársaim azt mondják, hogy itt a kormány nincs normális viszonyban az egyházakkal, ráadásul olyan megnyilatkozásokat is olvasok, hogy ez a kormány egyházellenes. Ez egyszerűen nemhogy nem igaz, hanem meg kell mondanom: súlyos rágalom a kormánnyal és a két koalíciós párttal szemben. (Közbeszólások az FKGP padsoraiban.)
Másrészt: a megállapodást a Magyar Köztársaság kormánya köti az Apostoli Szentszékkel - nem a parlament, tisztelt képviselő úr! A parlament hatásköre, hogy jóváhagyja, vagy nem hagyja jóvá; ratifikálja, vagy nem ratifikálja. Én egyébként nemigen tudok - hacsak valami közvetlen parlamenti ügyről nincs szó - parlamenti és valamiféle kormány- vagy bármilyen megállapodásról. Nem vagyok jogász, de ha jól tudom, ilyen nincs a mi jogrendünkben, és a nemzetközi jogrendben sincs.
A következő: megállapodtunk a Szentszékkel, hogy a katolikus egyház vezető képviselői mindvégig részt vesznek a tárgyalásokon. Tehát ilyen módon értettük azt, hogy együtt - együttes delegációjuk volt, amely tárgyalt. Annál is inkább, mert hiszen nyilvánvaló, hogy igazából a magyar katolikus egyház ismeri a saját helyzetét, igényeit, gondjait, bajait és így tovább. Tehát erre értettük, amikor arról beszéltünk, hogy ez lényegében a magyar katolikus egyházzal való megállapodás, jóllehet formailag, jogilag a Szentszékkel köttetik meg.
A következő: egyszerűen nem igaz, amit itt az oktatással kapcsolatban elmondottak. A közel háromévi kormányzás alatt majdnem megkétszereződött az oktatás költségvetési támogatása. Hozzá szeretném tenni, hogy 1997-ben - és reményeink szerint '98-ban és azt követően is - folyamatosan növekszik az oktatás, benne az állami, világi, egyházi oktatás költségvetési támogatásának reálértéke. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert itt nem egyszer azzal vádolják a kormánykoalíciót, hogy úgymond tönkreteszi az oktatást - ez egyszerűen nem igaz! (Dr. Pusztai Erzsébet: De igaz!) Most a tudományról meg egyéb területekről nem is beszélve, ahol a korábbi években radikálisan csökkent a tudományos kutatásokra meg egyéb területekre, vagyis a humánszférára fordított költségvetési támogatás - kivéve az egészségügyet, de az egy más kérdés.
A következő: szíves figyelmükbe ajánlom a kormányprogramot. A kormányprogram kimondja - és annak idején mi erre hivatkoztunk -, hogy az egyházakat érintő pénzügyi, finanszírozási kérdésekben egyetértés alapján teszünk törvény- vagy törvénymódosítási javaslatot. A kormány ehhez tartotta magát az szja egy százalékával kapcsolatos ügyben. Mi nem terjesztettük be; önálló képviselői indítványra fogadta el - a kormány egyet nem értésével - a parlament. Most egy olyan megállapodás született az egyházakkal, hogy ők vállalják - természetesen velünk, a kormánnyal egyetértésben - ezt a megoldást.
Nos, végül még valami, ami a politika vagy a kifejezett politika kérdéseit illeti: a Magyar Szocialista Párt fennállása óta - s ha úgy tetszik, előtte sem -, a Magyar Szocialista Párt alapítói nem voltak egyházellenesek. Minden ilyen megállapítást visszautasítok! Szíves figyelmükbe ajánlom a következőt: az 1990 eleji, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt az MSZP akkori kormánya hozta tető alá, mind az Apostoli Szentszékkel, mind pedig az itteni egyházakkal való konzultáció keretében. Ez is kifejezésre juttatta azt, hogy milyen fontosságot tulajdonítunk az egyházak szerepének, a tiszta, rendezett viszonyoknak. (Moraj az ellenzéki padsorokban.)
Hadd tegyek ehhez még egy megjegyzést. Jóllehet, én ateista vagyok, mindig is komolyan gondoltam a normális, rendezett viszonyt az egyházakkal, mindig tiszteltem az egyházakat és híveiket, de hadd mondjak valamit: a legjobb tudomásom szerint Európában mindig éppen a baloldali pártok voltak azok, amelyek ilyesfajta megállapodásra tudtak jutni az ottani egyházakkal. (Derültség, moraj az ellenzéki padsorokban.) Szíves figyelmükbe ajánlom Európa politikai történetét, amelyről nemrég jelent meg egy nagyon érdekes tanulmány. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ez a csúcs!)
A nyugdíjról és a parlament előtt álló munkáról: Szekeres Imre joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy itt nem vadonatúj dolgokról van szó. A házbizottságon keresztül tájékoztattuk a parlamenti frakciókat, tájékoztattuk a képviselőket, hogy milyen fontos törvénytervezeteket kíván a kormány beterjeszteni. A hangsúlyos csomagokat, illetve a hangsúlyos javaslatokat emeltem ki ezek közül. Tehát nincs szó arról, hogy a kormány vadonatúj dolgokkal foglalkozna. Ezek benne voltak a programjában; a program elemei ismertek a házbizottság előtt. (Dr. Kutrucz Katalin: Nem csinálta meg!)
Ami a nyugdíjat illeti - mert erre hegyezték ki -: több mint két éve folyik az új nyugdíjrendszer szakmai előkészítése. Közel nyolc hónapja folyik az egyeztetési folyamat. (Dr. Pusztai Erzsébet: Hol?) Be voltak vonva, a különböző fórumokon, megbeszéléseken ott voltak az ellenzéki pártok szakértői is.
Hölgyeim és Uraim! Ne mondják azt, mint ha életükben először most találkoztak volna azokkal a tervezetekkel, jogszabálycsomagokkal, amelyek itt fekszenek, a parlament asztalán! Nem felel meg a tényeknek! Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag nincs olyan szakmai és érdekképviselet, amellyel ne folytatnánk egyeztetést. Sőt, még be sem fejeztük, mert ma délelőtt sor került a nyugdíjasok szervezeteivel való újabb egyeztetésre, és mindaddig tart ez, amíg az Országgyűlés nem dönt a nyugdíj ügyében. Teljesen egyetértek egyébként azzal, hogy az egész társadalmat, szinte kivétel nélkül valamennyiünket, minden embert, állampolgárt érint az új nyugdíjrendszer, és szó sincs arról, hogy elkapkodnánk ezt a dolgot. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ezért kell hat hét alatt megcsinálni!)
Úgyhogy én örülök annak, hogy az ellenzéki padsorokból többen megfogalmazták az egyetértésüket azzal, hogy igen, készek a cselekvésre, egyeztetésre. Hadd jegyezzem meg, hogy nálunknál rendezettebb viszonyokkal rendelkező országok - az Egyesült Államok, korábban Dánia vagy mások - alkalmaztak gyorsított törvénykezési folyamatot és gyakorlatot is... (Dr. Pusztai Erzsébet: Az törvénykezés!); mint ahogy az amerikai kongresszusban - azon belül a képviselőházban - célul tűzték ki, és döntő többségében alkalmazták azt, hogy száz nap száz törvény. Vagy: Dániában négy napot adtak az EU-val összefüggő egy-egy jogszabály megalkotására, és keresztül tudták vinni. Nem azt mondom, hogy egy az egyben kövessük ezt a példát; de, hölgyeim és uraim, a mostani munka felgyorsítására van lehetőség, anélkül, hogy az érdemi vitát veszélyeztetné.
Végül pedig helyesbíteni szeretném Szabó Iván képviselőtársamat. Nem a Magyar Szocialista Párt vagy nem a Kisgazdapárt nevében léptek fel ezek zsarolók; a párt nevével való visszaélés jegyében - mert nagyon félreérthető volt a képviselő úr megjegyzése. Egyértelmű, hogy miről van szó. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Mások, azt hiszem, értik.
Torgyán József képviselőtársam! Én nem mondtam, hogy ezek tagjai voltak a Kisgazdapártnak - a körébe tartoztak, magukról így vallottak. És ha jól tudom - a Nemzetbiztonsági Hivatal tájékoztatása alapján -, az egyikük '94 júniusában lejárt kisgazda szakértői igazolvánnyal rendelkezett, ami '94 júniusában lejárt. És önnek, képviselő úr, ha jól tudom, volt egy olyan elhatároló nyilatkozata is ezektől az uraktól; elhatárolódott '94-ben, tehát mégiscsak valahol ott sertepertéltek az önök háza táján. (Szórványos derültség az ellenzéki padsorokban.) Egy tőlük elhatároló nyilatkozat volt. (Dr. Torgyán József: '92-ben.) Gondolom, ettől el lehet választani; ezt most hallom először, mert nem emlékszem rá, hogy '92-ben mit műveltek. Tehát ezt állapította meg a vizsgálat, és ezért tartom fontosnak a lényeget: ha valaki bármelyik párt nevében lép föl, tájékoztassuk egymást, hogy mi is keményen föl tudjunk lépni velük szemben. Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)
