DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a beterjesztett nyugdíjreformot. Támogatja azért, mert szilárd meggyőződése, hogy a reform halaszthatatlan; meggyőződése, hogy ez a benyújtott törvényjavaslat-csomag a legjobb valamennyi korábban tárgyalt változat között, a legkedvezőbb megoldást nyújtja; s harmadszor, de nem utolsósorban támogatja azért, mert úgy véli, hogy ennek a reformnak a vezéreszméi erkölcsileg helyesek és támogathatók. Ebben a sorrendben szeretném kifejteni érveimet.
Először is tehát azt mondtam, hogy a nyugdíjreform halaszthatatlan. Halaszthatatlan nemcsak nálunk, hanem mindazokban az országokban, ahol hasonló rendszer működik, mint Magyarországon, amelyet egy csúnya szakkifejezéssel felosztó-kirovó rendszernek szoktak nevezni. Sok európai országban van válságban ebben a pillanatban ez a rendszer; Hollandiában, Németországban nagy társadalmi vita, sőt parlamenti vita is folyik e rendszer megváltoztatásáról. A felosztó-kirovó rendszer egyszerűen azt jelenti, hogy az adott évben befizetett járulékokból fizeti az adott év nyugdíjasainak járandóságát. Tehát nincs közvetlen kapcsolat az élet munkája során összegyűjtött, félretett megtakarítások és a nyugdíj mértéke között. A nyugdíjasok gyakorlatilag függenek attól, hogy adott évben mennyien fizetnek járulékot, és mennyi járulékot fizetnek be. Ez a mai európai társadalmakban, a folyamatosan elöregedő társadalmakban mindenütt problémákat vet fel. Hiszen egyre kevesebb befizető van, áll szemben egyre több nyugdíjassal, egyre több kedvezményezettel, s ez előbb-utóbb a rendszer összeomlásához vezet.
A magyar helyzet azonban ennél is bonyolultabb, tisztelt képviselőtársaim. Magyarországon különböző okok miatt a helyzet még súlyosabb, hiszen nemcsak arról van szó, hogy tíz év alatt mintegy egymillióval csökkent a járulékfizetők száma, és ugyanakkor félmillióval növekedett a nyugdíjasok száma; hanem arról is szó van, hogy közben a magyar nemzeti össztermék jelentősen csökkent, s közben arról is szó van, hogy a demográfia egyre veszélyesebb tendenciát mutat, és ez különösen veszélyessé válik akkor, amikor az önök által is jól ismert, úgynevezett Ratkó-generáció fog nyugdíjba vonulni, 2010 és 2020 között. Ez az az időszak, amikor gyakorlatilag finanszírozhatatlanná válik a hazai nyugdíjrendszer. Jól tudjuk azt, akik követjük a nyugdíjrendszer vitáit, hogy már ma sem lehet fizetni a mai befizetésekből a nyugdíjakat. A nyugdíjpénztárnak rendszeresen előre tervezett hiánya van, ezt az előre tervezett hiányt többszörösen meghaladja minden évben, azaz azt jelenti, hogy ez a nyugdíjrendszer ma is, tisztelt képviselőtársaim, az adófizető állampolgárok befizetéseiből tartható csak fenn, egyre nagyobb lyukakkal, egyre nagyobb problémákkal.
Minden felelősségteljes kormány, minden felelősségteljes politikai erő ilyen helyzetben egyértelműen a nyugdíj reformjára gondol. Hiszen tudjuk, hogy ez a rendszer már most is rossz, és ez a rendszer egyre veszélyesebb következményekkel jár. Nem most kezdődött ennek a nyugdíjrendszernek a vitája. Akik a kérdéssel foglalkoznak, tudják, hogy már a nyolcvanas években is vitát váltott ki, akkor ugyan még a jelenlegi rendszernek valamiféle reformjáról volt szó, azóta azonban széles körűvé vált a meggyőződés, hogy a jelenlegi rendszer keretein belül nincs jó megoldás, nem tudja megoldani a problémákat.
A második fontos kérdés, amire válaszolnom kell akkor, amikor a nyugdíjreformról vitatkozunk, hogy reformra szükség van, de mi legyen a reform tartalma. Először is abból szeretnék kiindulni, ami talán egyértelműen konszenzuson alapul, hogy a nyugdíj minden civilizált európai társadalomban alapintézmény.
(10.10)
Helyezkedhetnénk arra az álláspontra is, hogy teljes önkéntességi alapra helyezzük a nyugdíjat, nincs szükség a társadalmilag kötelező, az állami kötelezés eszközeivel létrehozott nyugdíjra - a klasszikus liberális álláspontnak talán ez felelne meg; mégis, nem tekinthetünk el attól, hogy az elmúlt évszázadban kialakult egy elvárás, egy intézményrendszer, amely a társadalom stabilitását, kohézióját szolgálja. Tehát mi abból indulunk ki, hogy az állami kötelezéssel létrehozott nyugdíj önmagában jó, de ennek az eszközeit és a tartalmát kell jól meghatározni.
Vannak technikainak nevezhető, de nagyon fontos követelmények egy jó nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. Technikainak nevezem, de nem lényegtelennek azt a követelményt, hogy az új nyugdíjrendszernek megbízhatónak, stabilnak kell lennie, és értékálló nyugdíjakat kell biztosítania. Ezek ugyan még nem olyan értékek, amelyeket a liberális eszmékből vezethetünk le, de olyan értékek, amelyek mindenki számára fontosak, és amelyeket a liberálisok is fontosnak tekintenek.
Az új nyugdíjnak és az új nyugdíjrendszernek tehát az egyén számára kedvezőnek, biztonságosnak kell lennie, a gazdaságra pedig kedvező hatást kell gyakorolnia. Ezekből a premisszákból vizsgálta a szabaddemokraták képviselőcsoportjának munkacsoportja és frakciója az eddig beterjesztett reformelképzeléseket, törvényjavaslatokat, módosítási elképzeléseket, s ezek nyomán állítja azt, hogy a mi felfogásunkhoz, elképzeléseinkhez a jelenleg benyújtott törvényjavaslat-csomag áll a legközelebb. Nem azt állítjuk, hogy ez tökéletes törvényjavaslat-csomag, nem azt állítjuk, hogy ha csak a szabaddemokraták alkották volna ezt meg, nem lenne még működőképesebb és stabilabb, de azt mondjuk, ez az, amit támogatni tudunk, mert ezeket a célokat jól szolgálja - és ezekről lesz még szó.
Harmadszor említettem azt, hogy egy nyugdíjrendszernek, amely hosszú távra szól s hosszú időre kell meghatározza Magyarországon a nyugdíj alapintézményét, erkölcsileg is helyes értékeket kell képviselnie. Nagyon fontos dologról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hiszen ennek a nyugdíjrendszernek most olyan értékeket kell felmutatnia, amelyek széles konszenzuson, egyetértésen nyugszanak, és olyanokat, amelyek a mi meggyőződésünk szerint ennek az országnak a jövőjét, a polgárosodását, a felemelkedését szolgálják. Ami a legfontosabb ebben a nyugdíjrendszerben vagy nyugdíjreformban, hogy ezek az értékek megjelennek; ha nem elég erőteljesen, mi tenni fogunk róla, hogy erőteljessé tegyük, de kétségtelenül megjelennek, és világosan szembeállíthatók az előző rendszernek az értékvilágával.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az új nyugdíjreformcsomag két nagyon fontos, a polgári társadalom alapintézményét érintő értéket jelenít meg. Felmutatja a magántulajdon fontosságát és a szerződés szabadságának elvét. Minden szabad társadalom ezen a két alapelven nyugszik; nem képzelhető el emberi szabadság a magántulajdon tisztelete és a szerződés szabadsága nélkül. Ez a nyugdíjrendszer lehetővé teszi azt, hogy közvetlen kapcsolat legyen mindenkinek az élete folyamán tett megtakarításai és az azt majdan kiérdemlő nyugdíja között. Mindenki magának gyűjt, maga rendelkezik afölött, amit gyűjtött, és ezt az örökösei örökölhetik. Magántulajdonná válik ebben az értelemben a nyugdíj, közvetlen összefüggés teremtődik az alkotó, szorgos munka, élet teljesítménye és a majdani, kiérdemelt nyugdíjas évek között. Fontos az is, hogy ez a nyugdíjreform helyreállítja a munka becsületét, a munka értékét intézményesíti a társadalomban, hiszen ez a nyugdíjreform azon alapul, hogy megéri dolgozni, megéri a szorgalom, megéri a munkálkodás, mert annak megvan a haszna.
Ez a társadalom, ez az ország nem fog tudni felemelkedni, ha ezeket az értékeket nem helyezzük vissza eredeti jogaiba, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a becsületes munkán, a szorgalmon és a törekvésen kell alapulnia Magyarország jövőjének, és ezt mindennek szolgálnia kell, legfőképpen egy olyan általános és átfogó rendszernek, mint a nyugdíjrendszer. És ez a nyugdíjrendszer a mi megítélésünk szerint szolgálja ezeket az értékeket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a nyugdíjrendszer lehetővé teszi a szabad választást is. Igaz, nem korlátlan ez a szabadság, de ha összevetjük az egykori, majd a ma is létező nyugdíjrendszer monopolisztikus törekvéseivel, illetve korlátaival, ma mégis mérlegelhet minden egyes - most azt mondom, 47 évnél fiatalabb - állampolgár: józanul mérlegelhet és a számára legkedvezőbb döntést hozhatja meg, állampolgárként viselkedhet és nem alattvalóként. És ez nagyon fontos, mert csak akkor várhatjuk el az egyéni felelősséget, ha a döntés szabadságát biztosítjuk az állampolgárok számára. És az állampolgároknak jogukban áll mérlegelni, dönteni, folyamatosan kalkulálni, hiszen ez a nyugdíjrendszer felnőttnek tekinti az állampolgárokat, olyan lényeknek, akik mindannyiunknál jobban tudják, hogy nekik mi a jó, nekik mi felel meg leginkább. Ezért is támogatjuk ezt a reformot, mert ennek a reformnak a társadalmi hatásai nagyon kedvezőek, és számunkra rendkívül fontosak.
Az egyes állampolgárok nemcsak egyszer hoznak egy döntést, hanem évente figyelik az általuk választott nyugdíjpénztár működését, évente vetik össze a hozamokat, évente vizsgálják, hogy az eredeti döntéseik mennyiben felelnek meg az érdekeiknek; ezen keresztül folyamatosan tájékozódást kapnak az ország egészének a működéséről, működőképességéről, ezen keresztül állampolgárként szólhatnak bele az ügyek intézésébe, mintegy közvetlen érdekeltségük van abban, hogy a folyamatokat kövessék és a folyamatokból megfelelő következtetéseket vonjanak le.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az új nyugdíjrendszernek, nyugdíjreformnak van egy másik fontos vetülete is, és mi ezt is támogatjuk: ez az állam szerepének az újrafogalmazása, de fogalmazhatok úgy is, hogy az állam szerepének a korlátozása. Azt hiszem, mindannyian osztjuk ebben a Házban azt a meggyőződést, hogy a nagy és erős állam rossz állam, és a minél kisebb állam minél jobb állam. Az államnak van feladata, szerepe a nyugdíjban, de nem szabad kizárólagossá tenni, mert az állam rossz gazda; nem azért, mert rossz emberek alkotják az államot, hanem azért, mert a közvetlen érdekek nem jelennek meg az államban, az állam feloldja, absztrahálja azokat a törekvéseket, magánérdekeket, amelyek a társadalom haladását, előrelépését szolgálják. Ez a nyugdíjrendszer korlátozza az adófizetők pénzének pazarlását, és hozzá kell járuljon ahhoz, hogy majdan a járulékok csökkenjenek, hiszen a hozamok között egy egészséges verseny alakul ki, és a hozamok közötti verseny elősegíti azt, hogy ne a járulékok növelése legyen az egyedüli alapja a nyugdíjak növelésének.
Ennek a nyugdíjrendszernek nagyon fontos gazdasági hatása is van: létrehoz egy új szereplőt, egy hosszú távú befektetőt a magyar gazdaságban, a magyar társadalomban, olyan befektetőt, amelyik felelőséggel és a hazai piacon vesz részt a gazdasági versenyben, új forrást jelent a tőkepiacon, a beruházások piacán, a magyar gazdaság új motorját jelentheti - és nekünk erre a motorra, tisztelt képviselőtársaim, szükségünk van. Tehát ez a reform nemcsak közvetlenül szolgálja az érintettek érdekét, hanem közvetve is, nemcsak a nyugdíjasoknak és a jövendő nyugdíjasoknak jó, hanem a nemzetgazdaságnak és az állampolgárok közül mindenkinek jó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az új nyugdíjrendszer megerősíti a verseny eszméjét is. Nem hiszem, hogy bárki vitatná ebben a teremben: a magyar fejlődésnek a legfontosabb mozgatórugója a verseny, a tiszta verseny. Természetesen az a véleményünk, hogy a versenynek fairnek, korrektnek kell lennie, de a verseny szabadítja fel a tehetségeket és az energiákat, a verseny késztet mindenkit arra, hogy képességeinek legjavát nyújtsa, és nemcsak önmaga hasznára, hanem mindannyiunk javára kamatoztassa. A nyugdíj versenyt ír elő a pénztárak között, de bizonyos értelemben versenyt ír elő az állampolgárok között is, hiszen mindenki szeretné legjobban befektetni a saját megtakarításait, és ez mindenkinek jó: jó az állampolgároknak, és természetesen jó a pénztáraknak, és jó mindannyiunknak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Többször felmerült a vitát megelőző vitákban - mert azért voltak ilyen viták -, hogy ez a nyugdíjreform mennyiben szolgálja a szolidaritás eszméjét.
(10.20)
Mi jól tudjuk azt, hogy a párkák nem egyforma sorsot fontak számunkra. Vannak, akik bíborban születtek közöttünk, könnyű életet élhettek, s vannak, akik az élet örvénylő nehézségeivel néznek szembe. Mindenkinek annyit kell megtennie a saját boldogulásáért, amennyi elvárható tőle; s ami nem várható el, ott segítenünk kell. A nyugdíjrendszernek, ennek az új nyugdíjreformnak éppen az a fontos erénye és előnye, hogy azoknak segít, akik a saját lehetőségeiket kimerítették, és még így is elmaradtak abban a versenyben, ami a társadalomban van.
Mi, szabaddemokraták, akik 1988-tól kezdve a szabadság és szolidaritás eszméjét és társadalmát hirdetjük és járulunk ahhoz hozzá, fontosnak tartjuk, hogy a szolidaritás eszméje megjelenjen a nyugdíjban, illetve a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos és vele párhuzamosan meghozandó fontos törvényekben. Ebben a tekintetben nem vagyunk teljesen elégedettek azzal, ami most van. De úgy gondoljuk, hogy az indulás jó, és úgy gondoljuk, hogy itt újabb és más törvényeknek kell megerősíteni a szolidaritás eszméjét is.
Azzal nem értünk egyet mi, szabaddemokraták, és azt hiszem, hogy a józan polgárok többsége sem, hogy a nyugdíjrendszert a szociálpolitika részének tekintsük. Hiszen ha a szociálpolitika része a nyugdíjrendszer, akkor a nyugdíj szociális segély.
Tisztelt Képviselőtársaim! Jelenleg ez a helyzet, mert jól tudják, hogy ma nem nyugdíjat kapnak a nyugdíjasok, hanem segélyt, és ez a nyugdíj folyamatosan elértéktelenedik. Ezen kell változtatnia az új nyugdíjrendszernek úgy, hogy közben megfelelő mértékben szolgálja az elesettek, a lemaradók, a saját hibájukon kívül vagy éppen a miatt háttérbe szorulók érdekeit. Mi, szabaddemokraták ezért lépünk fel, és ezért támogatjuk ezt a törvényt.
Itt, a parlamenti elővita kapcsán sok szó folyt arról, hogy kevés idő volt az előkészítésre, gyorsított eljárásban - egyes képviselőtársaink szerint "statáriális" eljárásban - foglalkoztunk a nyugdíjtörvénnyel. Már utaltam arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a törvénynek az előkészítése - ha úgy tetszik - csaknem két évtizedet vett igénybe. Az első viták a nyolcvanas évek elején kezdődtek a nyugdíjrendszerről. Ezek a viták persze akkor még a hagyományos felosztó-kirovó rendszer reformálását próbálták elérni, de mindenesetre elindítottak egy gondolkodást, és a társadalomban, a társadalomtudományokban az ezzel foglalkozó szakértők e kérdéseket már azóta vizsgálják.
Másfél éve azonban ezek az előkészületek felgyorsultak, tisztelt képviselőtársaim. Hiszen itt, a parlamentben közel egy éve vagy több mint egy évvel ezelőtt, '96 májusában már egy egész napos vita folyt a nyugdíjrendszerről. Tavaly ősszel a társadalombiztosítás reformja kapcsán ugyancsak igen sokat beszélhettünk a parlament padsorai közül a nyugdíjrendszer megoldásairól is. Folyt egy társadalmi vita, elsősorban egyébként az ellenzék szorgalmazta ezt, megvitatta ezt a kérdést az Érdekegyeztető Tanács, a kormány több ülésen foglalkozott vele, számtalan újságcikk, interjú foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ellenzéki képviselőtársaink - nagyon helyesen - élen jártak ebben a vitában. Hiszen a választók ezzel bízták meg őket, az a feladatuk, hogy a vitában részt vegyenek, és hogy erről véleményt nyilvánítsanak. (Közbeszólás: Nem az utcán, hanem a parlamentben!) Én élek azzal a feltételezéssel, talán nem bántódnak meg, hogy véleményüket megalapozottan fejtették ki. Tudták, hogy mit beszélnek, tudták, hogy miről akarnak véleményt nyilvánítani, ismerték a tervezetet, ismerték az alapgondolatokat, és ismerték a saját álláspontjukat, amit most ki kell fejteniük. Tehát statáriális eljárásról, tisztelt képviselőtársaim, nem beszélhetünk.
Már csak azért sem beszélhetünk statáriális eljárásról, mert az csak a bírósági, igazságszolgáltatási eljárásban ismert, és fellebbezés nélküli eljárást jelent. Márpedig itt nincs fellebbezés nélküli eljárás. Ami a nyugdíjrendszert illeti, a dolgok most csak elindulnak, tisztelt képviselőtársaim; és most nem fejeződnek be. Jó irányban indulnak el, de van mód arra, hogy akár ebben a parlamenti vitában - amennyiben önök ebben részt vesznek, és nagyon remélem, hogy részt vesznek -, akár pedig ezt követően a szükséges és fontos módosításokat elvégezzük.
A nyugdíjrendszer első két éve gyakorlatilag megteremti azt a lehetőséget '98 és 2000 között, hogy a felmerülő problémákat megoldjuk. De a nyugdíjrendszert '98. január 1-jétől be kell vezetni, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a kényszerek nagyok. Önök is jól tudják, hogy azok a kényszerek, amelyekről az elején beszéltem, meghatározóak. Egyszer itt egy parlamenti vitában azt mondtam, hogy egy nemzeti méretű piramisjáték folyik. Lehet, hogy kicsit durva volt a hasonlat, de azt hiszem, hogy találó. Hiszen ez a piramisjáték valóban az összeomlás felé közelít, és addig kell megálljt parancsolni neki és kell átállítani, amíg lehet. És ilyen szempontból Magyarország pillanatai drágák, tisztelt képviselőtársaim, minden elpazarolt nap milliókkal, minden hónap milliárdokkal mérhető. Ez a mi felelősségünk. Elsősorban a miénk, kormánypárti képviselőké, de önöknek is van felelősségük, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hiszen önök azt a megbízatást kapták az állampolgároktól, hogy részt vegyenek a vitákban, hogy elmondják a véleményüket, és ha tudnak és képesek rá, akkor alternatívát nyújtsanak. Én erre kérem is önöket.
Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában - ami nem lesz rövid, 40 órát fog igénybe venni csak az általános vita, és ezt követi a részletes vita - bőven lesz mód arra, hogy szabaddemokrata képviselőtársaim részleteiben adjanak hangot és fejtsék ki azt az álláspontot, amelynek én fő vonalait és elsősorban az erkölcsi eszméit méltattam. Még egyszer szeretném megismételni, hogy támogatjuk a reformot, támogatjuk, mert halaszthatatlannak érezzük; támogatjuk, mert az összes eddigi megoldási javaslat közül a legműködőképesebbnek, legstabilabbnak, legelfogadhatóbbnak tartjuk; s támogatjuk végezetül azért, mert olyan értékeket közvetít, amelyek ennek az országnak a jövőjét és a felemelkedését jelentik.
Köszönöm szépen. (Taps.)
(A jegyzői széket Szili Sándor foglalja el.)
