SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP-SZDSZ-kormány által beterjesztett törvényjavaslattal, törvénycsomaggal az a legfőbb baj, hogy nagyfokú bizonytalanságot fog okozni, illetve eredményezni. A társadalombiztosítás rendszerét olyan rövid idő alatt kívánja olyan jelentős mértékben átalakítani, hogy ez alapjaiban fogja érinteni az állampolgárok létbiztonságát. Az egész kísérlet ahhoz hasonlítható, mintha az MSZP-SZDSZ-kormány kötelezné az állampolgárokat arra, hogy, mondjuk, egy csődközelben lévő utazási irodába fizessenek be, és menjenek el Szamarkandba.
Másrészt bizonytalanságot okoz ez a törvényjavaslat az egyeztetésben is, hiszen ezt a méreteinél fogva akár súlyos testi sértésre is alkalmas törvénycsomagot és az ahhoz készített módosításokat még meg kell majd vitatni a civil szervezetekkel és a szakmai szervezetekkel.
(12.10)
Miért és kinek is okoz bizonytalanságot ez a bizonyos törvényjavaslat? A legfőbb félnivalója azoknak van, akikre ez a törvény látszólag nem is vonatkozik. Ezek a jelenlegi nyugdíjasok és a hamarosan nyugdíjba menők. Az ő számukra a törvény egyetlen biztos dolgot jelent: abból a pénzügyi rendszerből, amelyből a nyugdíjukat fizetik és emelik, évről évre egyre jelentősebb mennyiségű pénzt fognak kivonni úgy, hogy ez idő alatt a nyugdíjasok száma növekedni fog, az aktív keresők száma pedig tovább csökken - hiszen a demográfiai mutatók ezt mutatják. Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy tovább fog csökkenni a kezdő nyugdíjak értéke, és a már megállapított nyugdíjak is egyre többet veszítenek az értékükből. Igen, a nyugdíjasokat és a nyugdíjhoz közel állókat az a veszély fenyegeti, hogy a nyugdíjuk értéktelenedni fog. Félnivalójuk ezeknek az állampolgároknak akkor nincs, ha elhiszik a miniszterelnök úr ígéretét, hogy az így kieső pénzt minden körülmények között fedezni fogja a központi költségvetés. Nos, a miniszterelnök úr ígéreteinek pénzbeli megvalósulásáról talán kérdezzék meg az egészségügyi dolgozókat, mekkora béremelést is kaptak a miniszterelnökkel történő megállapodás után!
Nézzünk csak egy egyszerű pénzügyi konstrukciót, hogy milyen pénzügyi konstrukciót is takar a kormány javasolt megoldása. Tehát nézzünk erre egy egyszerű példát! Leginkább ahhoz hasonlítható ez a megoldás, mintha van egy házaspár, akinek a jövedelme legyen, mondjuk, havi 50 ezer forint. Ez az 50 ezer forint úgy, ahogy elegendő a havi kiadásaikra. Nos, ez a házaspár úgy dönt, hogy gondoskodni szeretne idős napjairól és takarékoskodni kezd, ezért úgy dönt, hogy - mondjuk - havonta tízezer forintot befizet egy bankba kamatra. De mivel ez a bizonyos tízezer forint szükséges neki ahhoz, hogy meg tudjon élni, ezért ugyanennyi összeget felvesz hitelre egy másik banktól vagy akár ugyanattól. Ismervén a betéti és a hitelkamatok közti különbséget, én azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezzel a konstrukcióval nem néz biztos öregség elé ez a házaspár, sőt néhány év után örülhet annak is, ha a lakása megmarad. Bizony, a kormány javaslata erről a pénzügyi konstrukcióról szól, semmi másról. Ezt jelenti ez a bizonyos kiszámítható jövő. A nyugdíjjárulék ugyanis, amely most sem elegendő a nyugdíjak fedezésére, ennek a járuléknak az egynegyedét kötelezően magánpénzügyi alapokba helyezi, és a nyugdíjak fizetésére piaci kamatok mellett hiteleket vesz fel, többek között ezektől a magánalapoktól.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hasonlóan nincsenek irigylésre méltó helyzetben a középkorúak sem, még akkor sem, ha elhiszik a kormány roppant derűlátóra tervezett gazdasági prognózisait. Márpedig a kormány eddigi gazdasági teljesítményét úgy tudnánk összefoglalni, hogy talán - ha hihetünk a győzelmi jelentéseinek - a jelentős visszaesés után sikerül abba a növekedési fázisba visszajuttatni az országot, amelyben 1994-ben átvette. Szóval, a középkorúaknak azzal a dilemmával kell majd szembenézniük, hogy maradjanak-e meg ebben a forráshiányossá tett nyugdíjrendszerben, vagy talán próbáljanak szerencsét a magánalapok rendszerében. Mivel ezeknek az embereknek már csak kevés idejük van a nyugdíjig - még a kormány-előterjesztés is azt állítja -, hogy könnyen kerülhetnek rosszabb helyzetbe, mintha a jelenlegi rendszerben maradnának. Tehát a középkorúaknak is igen nehéz valami biztatót mondani.
Valószínűleg egyáltalán nem értik ezek az emberek, hogyan járnak rosszabbul az átlépéssel, hiszen a propaganda arról szól, hogy a befizetéseik saját számlán kamatoznak, és akár örökölhetőek is, azaz érthető, hogy rövidebb idő alatt kevesebb tőkéjük gyűlik össze, de hogyan járhatnának rosszabbul, mintha egyáltalán nem gyűjtenének tőkét. Nos, megmondjuk, tisztelt képviselőtársaim, úgy, hogy aki átlép az új rendszerbe, az a régiben szerzett jogosultságainak egyharmadát elveszíti. Csak éppen erről szemérmesen hallgat a kormányzati propaganda - de ez a törvényjavaslatban így benne van.
Cseppet sem irigylésre méltó a pályakezdők helyzete sem. Nekik kell majd az adóikból kifizetni az új rendszer által generált adósságot. Azaz ők lesznek, akik kétszer fizetik meg a nyugdíjukat. Másrészt ők azok, akiket leginkább fenyeget az a veszély, hogy öregkorukra azzal szembesülhetnek, hogy az évtizedek alatt tőlük kötelezően levont pénzükért jóval kevesebb nyugdíjat kapnak, mint amire számítottak. Nem is beszélve arról, hogy a garanciavállalás jelképes volta miatt, néhány alap csődje miatt a befektetésük nagy része elúszhat. S míg ennek a kockázatnak a vállalása szabadon szerződött felek között természetes, addig a kötelező jelleg miatt a konstrukció leginkább az egykori békekölcsönnel hasonlítható össze.
Tisztelt Képviselőtársaim! Félreértés ne essék, nem a nyugdíjrendszer reformja ellen szólunk. Ez a mai nyugdíjrendszer már így is rengeteg hibával rendelkezik, amit pénzügyileg nagyon nehéz menedzselni. Ez a rendszer ugyanis túlígérkezett. Két dolgot ígért: egyrészt a nyugdíjak értékállóságát, másrészt pedig egy magas kezdő nyugdíjat próbált adni az embereknek. A teljesíthetetlenség először az értékállóság megszűnését, majd a kezdő nyugdíjak folyamatos csökkenését eredményezte. A jelenlegi nyugdíjrendszer mind a mai napig fájó igazságtalanságok sorát termeli nap mint nap, és ezt csak fokozza az, hogy a pénzügyi nehézségek folyamatos emlegetése miatt a nyugdíjasok bizony egyre többen érzik úgy, hogy a társadalom már csak eltartottaknak tekinti őket.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt elfogadhatatlannak tartja! Nyugdíjasaink hosszú munkával egy nagyon nehéz korban szerezték meg a jogukat az időskori ellátásukra, és visszatetszőnek tartjuk, ha munkájuk eredményének eltékozlásáért bárki is rájuk próbálná kenni a felelősséget; különösen akkor, ha mindez olyanok részéről történik, akik tevékenyen vettek részt a tékozlásban. Nem a tőkefedezeti rendszer térnyerése ellen szólunk. Sőt, úgy gondoljuk, szükséges arra ösztönözni a polgárokat, hogy amikor lehetőségük van, takarékoskodjanak idős korukra. Az önkéntes nyugdíjpénztárak adatai arról szólnak, hogy ilyen igény létezik a polgárokban. Az hogy egy folyamatos reálbércsökkenés időszakában ilyen növekedést tudtak produkálni a magánpénztárak, azt mutatja, hogy a hosszú távú befektetéseket eszközlő nyugdíjalapok létrejöttéhez nem szükséges állami kényszerrel kötelezni a polgárokat.
A történteket végiggondolva nem értjük, hogy egyrészt miért ez a sietség. Kinek olyan fontos azonnal bevezetni egy ekkora horderejű változtatást úgy, hogy sem a jogi környezete, sem az adminisztratív, illetve sem az informatikai háttere nincs meg, és így nem lehetséges január 1-jéig bevezetni? Vajon kinek az érdeke ekkora bizonytalanságot és felfordulást csinálni? Talán a pénzügyminiszternek olyan sürgős az államháztartás hiányát növelni? Akkor vajon mi értelme volt a Bokros-csomagnak? Mi értelme volt rázúdítani az országra a Bokros-csomagot?
Kinek jó ez? A nyugdíjasok számára biztosan nem jó, hiszen ez csak azt jelenti a számukra, hogy ennyivel hamarabb kezdik el kivonni a rendszerből azt a pénzt, amely a nyugdíjak kifizetésére kellene - és lesznek ráutalva a mindenkori pénzügyminiszter jóindulatára. Még a pályakezdőknek sem érdeke ez a sietség, hiszen egy rosszul előkészített reformból származó káruk sokkal de sokkal nagyobb lesz, mint az egy évnél hosszabb idejű tőkefelhalmozásból származó nyereség.
(12.20)
Így hát nem marad más érdekelt, mint a befizetett pénzek kezelésére áhítozó pénzügyi körök. Nos, a kormány hajthatatlanságát nézve - a reform mindenáron való átverésére - láthatjuk, hogy a kormány és a kormánypártok a lakosság mely csoportjának érdekében tevékenykednek. Ebből a lépésből biztos hasznuk csak e köröknek lesz.
Ellentétben a kormánnyal, a Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy gondolja, hogy a társadalombiztosítás reformjának az a sajátossága, hogy a reformok bevezetésének és az új rendszer működésbelépésének egyaránt rendkívül nagy az időigénye. Külföldi példák sora is bizonyítja, hogy a nyugdíjreformot, a társadalombiztosítás reformját nem lehet pár hét alatt elvégezni.
Jómagam mint annak a generációnak a képviselője, amely a társadalombiztosítás reformjának valószínűleg csak igen hosszú távon lesz élvezője vagy éppen az elszenvedője, óvni szeretném a kormánypárti képviselőket attól, hogy e generációs adósságteher továbbgörgetésével próbálják megoldani a társadalombiztosítás reformját.
A társadalombiztosítási reform időigénye még egy dologra figyelmeztet. A társadalom tagjainak hosszabb távon tudniuk kell számítani, tudniuk kell kalkulálni azzal, hogy milyen feltételek fogják meghatározni a körülményeket. Ezért a társadalombiztosítás reformjának csak akkor van értelme, ha egy átfogó reformkoncepció intézkedési csomagként van megfogalmazva és vitára bocsátva. Ellenkező esetben könnyen bekövetkezhet, hogy a koncepcionálisan nem illeszkedő elemek zagyva halmaza lesz az eredmény.
Külön érdekes fejlemény, hogy az érdekképviseletek - némi ellenállás után - elkezdték támogatni a reformot. Érdekes időbeli egybeesés, hogy az álláspontjuk akkor változott meg, amikor megszületett a megállapodás. Négyévi botrányos működés ellenére, továbbra is bent ülhetnek a tb-önkormányzatokban úgy, hogy tevékenységükkel ráadásul nem kell elszámolniuk a választópolgárok előtt. Magyarán szólva, az MSZOSZ-nek sikerült egy tál lencséért eladnia az általa képviseltek érdekeit, és az érdekegyeztetés eredményét csak ott sikerül tetten érni, hogy ez egy jó nagy adag tál lencse volt.
Továbbá: mind a mai napig senki nem magyarázta meg, mi az oka annak, hogy a kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ, felülbírálták az 1991-es országgyűlési határozati javaslatnál vallott, a választópolgároknak '94-ben megígért, majd a kormányprogramban rögzített álláspontjukat. Szeretnénk végre hallani, hogy a kormányhoz közel álló pénzügyi körökön kívül kinek, mikor és miért lesz jobb ez a megoldás. Miért lesz jobb ez a megoldás, mint a '91-ben elfogadott, több mint 80 százalékos megegyezésen, konszenzuson nyugvó országgyűlési határozat? Miért jobb ez? Miért változtatták meg önök, kormánypárti képviselők a véleményüket gyökeresen? Amíg ezekre a kérdésekre nem kapunk meggyőző válaszokat, addig nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, és ragaszkodunk a saját elképzelésünkhöz. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Van?)
Mi az, amit javaslunk? Mi az, amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt nagyon régóta javasolt?
Először is: szükségesnek tartjuk az ellátási szintek szétválasztását. Ennek érdekében a jövőben az állami szociálpolitika feladata kell hogy legyen a bizonyos életkorban lévők számára állampolgári jogon járó alapjövedelmek garantálása, amelynek alapvető forrása az állami adóbevétel. A most beterjesztett törvénymódosítás erre csak látszatmegoldást tartalmaz.
Helyesnek tartjuk egy három szintű nyugdíjrendszer bevezetését a jelenlegi nyugdíjak és nyugdíjrétegek kettébontásával, az alapnyugdíj és a munkanyugdíj bevezetése mellett. Koncepciónk szerint minden rendelkezésre álló eszközzel ösztönözni kell az önkéntes tőkefedezeti nyugdíjalapok működését, de kizárólag az önkéntesség alapján, ahogy ez egy polgári társadalomra jellemző kell hogy legyen.
A javaslatunk munkanyugdíjakat érintő része arról szól, hogy fel kell számolni azokat az igazságtalanságokat, amelyekkel ma is terhes az új nyugdíjrendszer. Az általunk javasolt változtatások arra irányulnak, hogy a nyugdíjak nagysága arányos legyen a munkában töltött idővel és a befizetett járulékkal. Azaz: aki kétszer annyi ideig dolgozott ugyanolyan jövedelemmel, az kétszer akkora munkanyugdíjat kapjon. Javaslatunk kiküszöbölné az igazságtalanságokat, nem ösztönözne arra, hogy az emberek - jobb megoldás nem lévén - idő előtt, korán nyugdíjba meneküljenek.
Miért jobb még - egyébként - a mi javaslatunk a kormányénál? Leginkább azért, mert nem teremt újabb hiányokat a nyugdíjrendszerben, ezáltal nem teremt újabb hiányokat az állami költségvetésben, és ezzel jelentősen megnöveli a jelenlegi nyugdíjasok biztonságát. Azért is jobb a mi javaslatunk, mert nem teremt ilyen hiányt, megkíméli a jelenlegi, még aktív generációt attól is, hogy kétszer kelljen befizetéseket eszközölnie, fizetve egyszer a későbbi saját nyugdíjára, és fizetve az emiatt a nyugdíjrendszerben keletkező hiány terheit is.
Végül felhívnám a nyugdíjasok figyelmét arra a magatartásra, amit jelenleg a kormány folytat. A választási évre való tekintettel a miniszterelnök soha nem látott mértékű nyugdíjemelést ígér be egy időben azzal, hogy olyan törvényjavaslatot terjesztenek be, amely a nyugdíjak emelését sokkal kedvezőtlenebbre változtatja. Igen éles vita folyik hetek óta arról, hogy az a javaslat, amit az MSZP-SZDSZ kormány beterjesztett, kedvezőtlenebbül fogja a nyugdíjakat emelni.
Szeretnék reagálni a kisebbik kormánypárttól elhangzott vezérszónoklatra. Ön arról beszélt a törvény kapcsán, hogy szabad szerződéskötés fog megvalósulni, amely a polgári társadalmakra jellemző. Nem tudom, hogy ön milyen törvényjavaslatot, milyen törvénycsomagot olvasott, tudniillik ez a beterjesztett nyugdíjcsomag, törvényjavaslat nem a szabad szerződéskötésről szól. Ez a törvényjavaslat a kötelező tőkefedezeti rendszert, a kötelező magánpénztárak intézményét hozza be. Ez pedig nem a szabad szerződéskötések kategóriájába tartozik. Amiről ön beszélt, az a '91-ben elfogadott országgyűlési határozat, amelyet akkor, '91-ben, önök is megszavaztak - bizonyára nagyon régen volt. Ez a bizonyos határozat szól arról, hogy a nyugdíjrendszeren belül a harmadik pillért úgy vezetik be, hogy meghagyják az állampolgárok szabad szerződéskötésének keretei között, és megpróbálják az adórendszereken keresztül ösztönözni az állampolgárokat, hogy ha van megtakarított pénzük, akkor ezt a megtakarított pénzt - a gondoskodás miatt - fizessék be ezekbe a magánpénztárakba. Ez egy nagyon helyes rendszer. Ez az a rendszer, amiről a Fidesz-Magyar Polgári Párt beszélt. Ez az a rendszer, amely a polgári társadalmakra jellemző. Tehát valószínűnek tartom, hogy ön, képviselő úr, erről a bizonyos határozatról beszélt.
Összefoglalva: mi a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye az MSZP-SZDSZ kormány beterjesztett javaslatáról? Számunkra elfogadhatatlan a javaslat. Egyrészről: ez a nyugdíjreform kaotikus állapotokat teremt, ez a nyugdíjreform bizonytalanságot terem mind a jelenlegi nyugdíjasok körében, mind a középkorú generáció körében, mind pedig a fiatal pályakezdők körében. Pénzt von el a nyugdíjasoktól, pénzt von el a nyugdíjkasszától. Sajnos, csak egy igen szűk kör számára jelent előnyöket garantáltan.
Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
