DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Én nem temetném a Tisza Cipőgyárat, és teljesen jogos az az igény, hogy piackonform intézkedésekkel kell azokat a feltételeket biztosítani, ami egy ilyen nagy múltú és hosszú ideig eredményes cipőgyár talpra állítását eredményezheti. Azt azért tudnunk kell, hogy az eddigi lépések messze nem voltak tekinthetők piackonformnak, hiszen az, hogy a tulajdonos tulajdonosi kölcsönökkel tart talpon egy társaságot, ez nem igazán piackonform lépés.
1991. január 1-jén alakult át részvénytársasággá a cipőgyár. Jogelődje egy 1941-ben a cseh Bata cég által alapított üzem volt. Képviselő úrnak a cég jelentőségére vonatkozó minden megjegyzésével egyetértek.
A privatizációja valójában 1995-ben kezdődött meg, amikor is már nehéz helyzetben lévén a társaság, a hosszú, körültekintő előkészítés után decentralizált privatizáció mellett döntött az ÁPV Rt. - akkor ÁVÜ - igazgatósága. Ekkor, az eredménytelen kísérletek ellenére, egy gyáregységet Martfűn sikerült mégis értékesíteni. 1996-ban is és az idén is komoly likviditási problémákkal küzdött és küzd a társaság, a pénzgazdálkodásra a napi hiánymenedzselés volt a jellemző. Ennek ellenére köztartozásait fizette, de nem tudtak megfelelő forrásokat biztosítani a termelés műszaki feltételeinek javítására. Saját márkájú késztermékei piacukat vesztették, hiszen elavult termékek, a hazai piacról - azt lehet mondani - a divatcipők frontján teljes mértékben kiszorultak, ezért az alacsony jövedelmezőségű úgynevezett strapabíró termékekkel próbálnak a piacon maradni.
Üzemi szinten nyereséges a társaság, ezt a nyereséget azonban a bérmunka termeli ki, ezért a társaság legnagyobb dilemmája a Salamander-egységek értékesítése a további decentralizált privatizáció során. Valóban bekerült a Tisza Cipőgyár a Phare által finanszírozott szerkezetátalakítási programba. Új üzleti tervet kellett ekkor készíteni - a Phare-alap, a Hyferp-támogatás igénybevétele érdekében kellett ezt megtenni -, amit az 1995. év végén a társaság elvileg elnyert. A támogatás folyósítására fizikailag valóban a mai napig nem került sor. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a támogatás elnyerése és a kifizetés közötti feltételrendszert nem a magyar oldal, hanem a Phare határozza meg.
Az először még hiteltípusú támogatás odaítélését korábban hátráltatta a K&H által kibocsátott kötvény és a tulajdonos részvétele. Az immár teljes mértékig előkészített hitelmegállapodás megkötése érdekében folyamatos tárgyalásokat folytattunk a K&H-val.
A részvénytársaság menedzsmentje és az immár tőkeemelést szervező Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság által decemberben aláírt megállapodás, illetőleg az ÁPV Rt. és a K&H között kötendő megállapodás számos olyan feltételt tartalmaz, ami azt kívánja, hogy körültekintő döntés szülessen.
Négy kötelezettséget kell vállalni: az ÁPV Rt. mint tulajdonos az osztalék és kamat fizetése tekintetében; az ÁPV Rt.-nek garantálni kell ezt; az ÁPV Rt. és a K&H mint hitelező között a kötelezettségvállalás dolgában meg kell egyezni; végül az MFB Rt. mint a tőkekihelyezést bonyolító szervezet a tervezettnél nagyobb hitellel járul hozzá a projekt megvalósításához.
A tárgyalások e percben úgy állnak, hogy amennyiben a tervek felülvizsgálata pozitív eredménnyel végződik, nincs akadálya annak, hogy az egyébként eredetileg is tervezett határidőre, 1997. június 30-ra a tőkeemelés is megvalósuljon a szerződés szerint. Köszönöm, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a bal oldalon.)
