DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA (MDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekben a napokban a családok ezrei aggódva figyelik, hogyan sikerül a felvételi vizsgája a gyerekeknek, vajon bekerülnek-e az áhított felsőoktatási intézménybe, főiskolára vagy egyetemre. Azonban azok a családok, akik elgondolkodnak azon, hogy nemcsak bekerülni kell ezekre az egyetemekre és főiskolákra, hanem a diákoknak valahol lakni is kell, egyre nagyobb aggodalommal figyelik azt a tendenciát, ami ma a kollégiumok és a diákotthonok területén folyik. Hiszen tárgyalta a magyar parlament oktatási bizottsága azt a közoktatás-fejlesztési stratégiát, amely egyetlenegy szóval sem említi meg a kollégiumokat, vagyis nem veszi figyelembe, hogy miközben egyre többen érettségiznek, egyre több olyan gyerek van, aki nem a szülőhelyén - akár egy kistelepülésben, egy kis faluban vagy egy községben - tudja a gimnáziumot elvégezni.
De még veszélyesebb a helyzet a felsőoktatási intézményekben, hiszen tavaly hasonló időpontban amikor megkérdeztem, hogy hol és hogyan lakjanak a diákok, akkor a minisztérium válasza az volt, hogy körülbelül 30 százaléka a diákoknak rendelkezik diákotthoni, illetve kollégiumi férőhellyel; a többiek albérletben vagy különböző helyeken laknak, ami ma már 10-15 ezer forintos havi költséget jelent.
A tavalyi felszólalásom kapcsán abban reménykedtem, hogy ha a parlament mindegyik pártja és a kormányzat is egyetért abban, hogy növelni kell a hallgatói létszámot, és ha ma vagy az idei évben nem is nő a hallgatói létszám, de fokozatosan kimennek azok az évfolyamok, amelyek alacsonyabb létszámmal rendelkeztek, és egyre nagyobb hallgatói létszámmal rendelkező évfolyamok kerülnek az egyetemeken és a főiskolákon beiskolázásra, akkor ez azt jelenti, hogy folyamatosan egyre kevesebb hallgató jut diákotthoni, illetve kollégiumi férőhelyhez.
Ha már idézhetek, akkor hadd idézzem a kormánypárt választási programját, aminek a 188. oldalán az szerepel: "A hallgatói létszám emelésével párhuzamosan elengedhetetlen a diákotthoni férőhelyek számának növelése." Ez az elv.
Mi a gyakorlat? A gyakorlat az, hogy fokozatosan zárnak be egyetemi és főiskolai kollégiumokat, mert az egyetemek finanszírozása olyan rossz helyzetben van, olyan kevés állami támogatást kapnak, hogy a kollégiumok fenntartását már nem tudják vállalni. Ez a tendencia azt mutatja, hogy hiába beszélünk arról, hogy több hallgatót vegyünk fel, ha a felvett hallgatók oktatási infrastruktúrája, a laboratóriumok, a könyvtárak és a számítógépek egyre kevesebb fejlesztést kapnak, de nemcsak az oktatási infrastruktúra, hanem a hallgatói infrastruktúra - hogy a hallgatók lakjanak valahol - is egyre kevesebb támogatást kap.
Nagyon sokunkat megkerestek a Fekosz - a Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetsége - részéről, valamint azok a hallgatók, akik azt tapasztalják, hogy bezárják a Nagytétényi Úti Kollégiumot, bezárják azt a kollégiumot, ahol az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói laknak. Nem azért laknak ebben a Nagytétényi Úti Kollégiumban, amit egy vállalkozás tart fenn, de a Művelődési Minisztérium támogatott, mert a saját kollégiumuk, az egyetem és a főiskola kollégiuma nem volt megfelelő, hanem már ott sem kaptak helyet, tehát kiszorultak ebbe az egyébként munkásszállás jellegű és közel sem kollégiumi intézménybe. De még ezt is bezárják!
Azt hiszem, most már fel kellene emelni a szavunkat azért, hogy nem lehet felelőtlenül arról beszélni, hogy egyre több diákot vesznek fel, miközben a terheket ráhárítjuk a családokra. Fel kellene emelni a szavunkat azért, hogy az esélyegyenlőség nem azt jelenti, hogy a gazdag családok taníttatni tudják a gyereküket, és azok, akik rossz körülmények között vannak, még azt a lehetőséget sem tudják biztosítani a gyerekük számára, hogy a továbbtanulással ki tudjanak emelkedni, vagy a továbbtanulással a család és a társadalom mobilizációját segítsék.
Szeretném felhívni a parlamenti képviselők és a parlamenti pártok figyelmét arra, hogy a Művelődési Minisztérium nem támogatja a kollégiumokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - bezárom, ez az utolsó mondat -, a Művelődési Minisztérium nem tesz semmit azért, hogy a hallgatók megfelelő körülmények között és olcsón kapjanak szállást.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
