DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Rövid törvényjavaslatot nyújtott be az igazságügy-miniszter, amely az Alkotmánybíróságról szóló törvényt hivatott módosítani, de rövidsége ellenére elmondhatjuk, hogy jelentős ügyekben és jelentős változást hozhat az Alkotmánybíróság működésében.
Az államtitkár úr elemezte a jogalkotási célt, hogy milyen célt kíván elérni lényegileg három módosító indítvánnyal, amelyet a törvény magában foglal.
Az első jogalkotási célkitűzés egy ismert megoldást alkalmaz: kisegítő megoldás arra az esetre, ha meghatározott tisztségre nem sikerül megválasztani valakit az első menetben, ebben az esetben vagy az ilyen esetekre vonatkozóan, nemcsak az alkotmánybírák választása, hanem más közjogi tisztségre való választás során is kisegítő szabályokat alkalmaznak a törvényhozók. Különösen indokolttá teszi a kisegítő szabály elfogadását, nevezetesen azt, hogy ha a 70. életévének a betöltése miatt jár le valamely alkotmánybírónak a megbízatása, akkor mindaddig a hivatalában maradhasson, amíg a helyére új bírót nem választanak. Ez egy ismert megoldás; különösen indokolttá az teszi ezt a megoldást, hogy az alkotmánybírák megválasztásához az Alkotmánybíróságról szóló törvény kétharmados többséget ír elő - ez viszont ritka megoldás. Nagyon kevés közjogi pozíció esetén írnak elő a nemzetközi gyakorlatban ilyen minősített többséget, vagy ha előírnak ilyen minősített többséget, akkor a második, esetleg a harmadik fordulóban már egyszerű többséggel meg lehet választani valakit egy közjogi méltóságra. Az alkotmánybírák megválasztásáról rendelkező jogszabály ilyen kisegítő szabályt, tehát hogy mondjuk a kétharmados minősített többség előírása után egyszerű többséggel lehessen megválasztani egy alkotmánybírát, nem ismer a magyar jogrendszer, ezért van szükség a kisegítő szabály beépítésére. Hangsúlyozni kell azt is, hogy ez csak abban az esetben él, ha az alkotmánybíró megbízatása az életkor elérése, a 70. életévének a betöltése miatt következik be.
Ugyancsak ismert megoldás a törvényjavaslat második eleme, nevezetesen az, hogy az előzetes normakontrollra, az előzetes alkotmányossági felülvizsgálatra határidőt szab az Alkotmánybíróságról szóló törvény, amennyiben a benyújtott törvényjavaslatot a parlament elfogadja. Jelenleg kétféle előzetes normakontroll-lehetőség van: az egyik a köztársasági elnök urat illeti meg már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény esetében, annak elbírálását határidőhöz köti az Alkotmánybíróságról szóló törvény; a második esetben viszont széles körben biztosít előzetes alkotmányossági felülvizsgálati lehetőséget az Alkotmánybíróságról szóló törvény - meglepően széles körben, mondhatom azt, hogy nemzetközi kuriózum, mert egyetlenegy ország alkotmánybíróságról szóló törvénye sem biztosít olyan széles körű előzetes normakontrollt, mint a magyar alkotmánybírósági törvény: nevezetesen a köztársasági elnök előbb már említett, a törvény elfogadása után alkalmazható, igénybe vehető előzetes normakontrollja mellett előzetes alkotmányossági vizsgálatot kérhet az Országgyűlés, a kormány, 50 képviselő és az Országgyűlés állandó bizottsága.
Azt gondolom, hogy indokolt volt ilyen széles körben megvonni az előzetes alkotmányossági vizsgálatot kérők körét akkor, amikor ez a törvény 1989-ben megszületett. Ne felejtsük el, hogy akkor még az 1985-ben megválasztott egypárti, később néhány képviselővel kiegészülő, de még igazán nem többpárti parlament működött, és ebben az esetben rendkívüli jogot kellett biztosítani egy egészen kicsiny kisebbségnek is vagy az Országgyűlés egyik bizottságának is, ezt a célt szolgálta az állandó bizottság feljogosítása az előzetes alkotmányossági vizsgálat kérésére, illetve 50 képviselőnek az erre való feljogosítása. Ez az alkotmányos átmenetben egy ideig, a keletkezése idején indokolt volt, de azóta okafogyottá vagy indokolatlanná vált jogosítvány lett. Az én magánvéleményem az, hogy az Országgyűlés és a kormány ilyen joga is indokolatlan, hiszen ha az Országgyűlés elfogad egy törvényt és utána alkotmányossági vizsgálatot kér, akkor valamilyen diszfunkció, valamilyen súlyos belső ellentmondás van a döntéshozatalban, illetve az állásfoglalásban, a képviselők többségének állásfoglalásában, hogyha a képviselők többsége elfogad egy törvény, utána pedig rögtön alkotmányossági vizsgálatot kérnek.
(16.50)
Azt is meg kell mondani, hogy erre sincs példa a nemzetközi gyakorlatban; arra van példa, hogy köztársasági elnök, államfő vagy más testület kérhessen előzetesen alkotmányossági vizsgálatot. Ez többnyire csak az eljárás alkotmányosságának a vizsgálatára irányulhat csak, nem pedig a törvénynek, a törvényjavaslatnak a tartalmára. Természetesen megmarad ilyen szűkítés után is az utólagos alkotmányossági vizsgálat lehetősége nemcsak 50, hanem bármennyi országgyűlési képviselő vagy más testület számára. Úgyhogy azt gondolom, hogy a törvényjavaslatnak ez a második eleme is indokolt; és tulajdonképpen ha nem is szünteti meg teljes egészében az előzetes alkotmányossági vizsgálat túl széles körű jogosítványát, de szűkíti azt, és nem hoz létre egy olyan lehetetlen helyzetet, amelynek során 50 képviselő - főleg ha határidőhöz kötik az Alkotmánybíróság vizsgálati kötelezettségét - gyakorlatilag megakadályozhatja vagy megbéníthatja a parlament munkáját.
Más a helyzet a harmadik elemmel, nevezetesen azzal az elemmel, hogy az 50 képviselő és az állandó bizottság előzetes normakontrollt kérő jogosítványa mellett is megmarad például a kormánynak vagy az Országgyűlésnek ugyanez a joga. Azt gondolom, hogy ha ezzel a törvénnyel nem is, de az új alkotmánnyal valószínűleg meg lehet oldani ezt a dilemmát, ezt az ellentmondást, mert ez az ellentmondás is abból adódott, annak kapcsán vetődött fel, hogy az Alkotmánybíróság azt követeli meg, hogy csak olyan törvényjavaslatot tárgyal meg, amelyhez már módosító indítványokat nem lehet benyújtani. Ehhez igénybe kellett venni kisegítő szabályként a Házszabálytól való eltérést és annak négyötödös szavazati arányát, amely pedig tulajdonképpen megfosztotta az 50 képviselőt attól a jogától, amelyet jelenleg az alkotmánybírósági törvény biztosít, nevezetesen, hogy előzetes alkotmányossági vizsgálatot kérjen. Ezt kétféleképpen lehetett volna megoldani: vagy meghagyni az 50 képviselőnek ezt a jogát, és a Házszabályban részletesen szabályozni az előzetes alkotmányossági vizsgálati normakontrollt; vagy olyanképpen lehetett megoldani, ahogy ez a törvényjavaslat is teszi, hogy megszünteti az 50 képviselőnek ezt a jogát.
Azon lehet vitatkozni, hogy indokolt-e ezen 50 képviselő ilyen jogának a fenntartása, én az előbbiekre tekintettel úgy gondolom, hogy indokolatlan. Ezért egy drasztikus, de megítélésem szerint teljes mértékben alkotmányos és jogszabályszerű megoldást választott az Igazságügyi Minisztérium akkor, amikor két alanyi körnek, az állandó bizottságnak, illetve az 50 képviselőnek ezt a jogát javasolja megszüntetni, és ezzel egy ellentmondásos helyzetet feloldani, illetve a parlamenti döntéshozatalban meglévő veszélyt hivatott elhárítani.
Ennek a három elemnek, jogalkotói célnak az indokoltságára tekintettel a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja támogatja az igazságügy-miniszter úr által benyújtott és az államtitkár úr által indokolt törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
