DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kezdeném, ahol nagyjából Zsigmond Attila befejezte, nevezetesen: "a finanszírozás a kulcs az autonómiában" - fogalmazta. Azt hiszem, ebben közöttünk teljes egyetértés van. A dolog megközelítésében azonban már, azt gondolom, kevésbé. Elsősorban azért, mert annak idején a médiatörvény előkészítésénél - vagy véletlenül, vagy szándékosan, de - akik e kulcsnak legalábbis valamiféle értői voltak annak idején a Házban, kevéssé kerültek meghallgatásra.
Nevezetesen született - politikusok által végiggondolva - valamilyen koncepció, amely bizonyára médiaszempontokat minden tekintetben kielégített, azonban költségvetési szempontokat nem igazán vett figyelembe, nem igazán méltányolt, és nem is igazán gondolt végig. Amikor a törvényjavaslat előkészítésében részt nem vevő képviselőknek először módjuk volt hallani arról, hogy nagyjából hogy néz ki ez a többpárti egyetértéssel formálódó javaslat, akkor igazándiból senki nem tudott válaszolni arra, hogy ez forintban mit is jelent. Sőt, hetekkel később sem volt válasz arra, hogy ennek a költségvetési vonzata mennyi is lehet. Azt gondolom, hogy az igazi probléma ide vezethető vissza, és az az idézet, ami a Világgazdaságban megjelent írásra való hivatkozással nevem után elhangzott, némileg pontatlan a tekintetben, hogy nem igazán a törvény elfogadását követően alakult ki vita a költségvetéssel foglalkozó képviselők és a médiával foglalkozó képviselők között, hanem inkább a törvény előkészítésének befejező szakaszában alakult ki ez a vita.
Csak emlékeztetném magunkat arra, hogy részben e vita eredményeként került be két olyan pont a médiatörvénybe, amely bizonyos feladatot, vagy jogot, vagy kötelességet - ezt sokféleképpen értelmezhetjük a mai napokban - ró a parlament költségvetési bizottságára ennek a törvénynek megvalósulásában. Azt gondolom, hogy ebből az eltérő megéléséből a történéseknek következik a ma máskénti nézőpontunk is ezekben az ügyekben.
Nevezetesen például nem az a fő mondanivalója a költségvetési bizottság egyet nem értésének a beterjesztett országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban, ami itt elhangzott, hanem az, hogy mi hiányoltuk az ORTT beszámolójából az 1996. év gazdálkodására vonatkozó adatok közlését. Később ehhez a bizottság tagjai hozzájutottak, de tudomásom szerint a Házhoz mind a mai napig ezek az információk - úgy, mint a jelentés - nem jutottak el, így feltehetőleg Zsigmond képviselőtársamhoz sem jutottak el ezek az információk. Pedig megítélésem szerint e szerv egyéves működésének megítéléséhez bizonyára fontos információkat tartalmaznak ezek a számok, legalábbis a költségvetési bizottság tagjai úgy értékelték. Ezt a fajta egyet nem értésüket a hétpárti bizottságon belül meglehetős egyetértéssel hozta meg a bizottság, hiszen támogató szavazat egy sem volt, vagy tartózkodás, vagy nemleges szavazatok születtek a költségvetési bizottságban, amikor ezt vitattuk.
Azt hiszem, mindez a nézetbeli különbség alapvetően abból is adódik, hogy nekünk rengeteg ügyben meghozandó döntésünknél elsősorban és döntően az a motiváló tényező, hogy a közpénzekkel való gazdálkodást mennyire ítéljük meg szabályozottnak, mennyire ítéljük meg okszerűnek és célszerűnek, és ezekben az ügyekben sok esetben azt tapasztaltuk, hogy nem teljesen így van. Lendvai Ildikó imént elmondott hozzászólásában is voltak erre utaló momentumok.
Bizonyos, mi is úgy ítéltük meg és ma is úgy ítéljük meg, hogy ezen a területen, amelyet a médiatörvény szabályoz, több olyan pont van, amelyen ez a fajta okszerű és célszerű gazdálkodás nem teljes mértékben valósul meg, vagy nem olyan mértékben valósul meg, mint amilyen mértékben mi szeretnénk. Talán ezzel is volt magyarázható az elmúlt héten a költségvetési bizottságban kialakult igen heves vita egyrészt az ORTT költségvetését, másrészt pedig a médiumok kuratóriumainak a költségvetési kiegészítését illetően.
Azt tartom nagyon fontosnak e tekintetben még itt most megemlíteni, hogy ennek a törvénynek az előkészítése, az egyéves működési tapasztalatai, az ORTT '96. évi munkájáról készült beszámoló is számomra azt támasztja alá vagy azt igazolja, hogy nem mindig elég, ha politikai egyetértés van a parlament öt vagy több pártja között egy bizonyos kérdés megítélésében és egy bizonyos kérdés szabályozásának a pontjait illetően. Ha az gazdaságilag nincs kellőképpen megalapozva, akkor nem biztos, hogy az jó működést is fog eredményezni.
(0.00)
Számomra ez az egy év sokkal inkább ezt bizonyította, semmint azt, hogy a kormány akart volna, tudott volna és tehette volna, hogy beavatkozzék ilyen-olyan-amolyan költségvetési eszközökkel a közszolgálati médiumoknak a működésébe. Ezt az elmúlt hónapok tapasztalata - megítélésem szerint - nem valószínű, hogy alá tudja támasztani.
Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor azt, ha itt felmerül, hogy valami nem teljesen jól működik, akkor a jó működés érdekében nagyjából egy gondolatkörben mozogva, ha lehet, akkor próbáljunk meg lépni. Az Ildikó által elmondott javaslatsorból inkább az elsőt támogatnám a magam részéről, nevezetesen nem azt, hogy a kereteket olyannak tekintsük, amelyek megváltoztathatatlanok, hanem próbáljuk meg ezeket olyan módon megváltoztatni, amit a racionális gondolkodás kiben-kiben elbír, tehát adott esetben egy többpárti együttműködés révén. Hansúlyozottan ebben, mint ahogyan ezt egyik hozzászóló sem vitatta, a finanszírozást olyan kérdésnek tekinteni, amely sarokpontja lehet ennek az egész kérdésnek. Mert ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor születhet megint olyan politikai egyetértés, amely részmegoldásokat eredményez.
Itt most szeretnék emlékeztetni arra, hogy az a bizonyos ez évi költségvetésnél elfogadott módosítás - amely bizonyos hangsúlyáthelyezést tett lehetővé egyik és másik intézmény között - sem teljesen az volt, amit a költségvetési bizottság javasolt erre az évre. Ebben sem volt közöttünk teljes egyetértés. Akkor a média-albizottság véleményének elfogadása volt a döntő érv e mellett a módosítás mellett. Nem akarom azt vitatni, hogy ez volt az egyetlen közös többszörös, de azt igenis mondom, hogy elképzelhető lett volna más megoldás is, mint ahogy erre nézve volt benn módosító javaslat is 1997-re vonatkozóan.
Azt szeretném, ha a következő időszakban az elhangzott jellemzők, amelyek a túlfoglalkoztatásra, a gazdálkodásban fellelhető pénzpazarlásra, az ésszerű gazdálkodásra talán kevesebb feltételt biztosító, a médiatörvényre vonatkozó jelzők, amelyek elhangzottak Lendvai Ildikó hozzászólásában, talán kiküszöbölhetők legyenek vagy lehessenek, és ezért ennek a törvénynek egy másfajta módosítására is sor kerülhessen. Azért gondolom, hogy erre szükség lenne, mert ha már felismertük többen, hogy ebben problémák vannak, akkor e felismerésnek talán tettekben is meg kellene nyilvánulnia a továbbiakban. Én inkább erre biztatnám magunkat, semmint arra, hogy egyfajta változtathatatlannak tekintsük azt, ami annak idején öt párt egyetértésével a parlamentben megszületett.
Végezetül annyit szeretnék megemlíteni, hogy mi, a költségvetési bizottság néhány tagja, egyfajta módosítással is szeretnénk azt elérni, hogy a beterjesztett határozati javaslat immár ennek a pontnak a kiegészítésével, tehát nevezetesen a '96-os év költségvetési tételeiről, költségvetéséről szóló beszámolóval kiegészülve álljon a Ház rendelkezésére, és ilyen módon fogadja el az ORTT '96. évi tevékenységéről szóló beszámolót a Ház. Mert úgy gondoljuk, a szervezet működésének ez is része, mégpedig fontos része. S azt szeretnénk, noha most foglalkozik ezzel először a Ház, olyanfajta előzmény vagy precedens teremtődne ezzel, ami alapján természetes, hogy ezzel együtt fogadjuk el ezen intézmény működését. S azokon a fontos területeken kívül, amelyekről itt előttem két hozzászóló már beszélt, ez is része lenne a működés megítélésének, ez is része lenne beszámolójuknak. Erre nézve adtunk be módosító javaslatot. Azt kérném, hogy majdan ezt figyelembe véve is tárgyalja a későbbiekben, a részletes vitában ennek a határozati javaslatnak a további sorsát a Ház.
S szeretném, ha a későbbiekben érvényesülne az is, hogy ha mindannyian fontosnak és sarokpontnak tartjuk a költségvetési részét a médiatörvénynek, az ORTT működésének is, akkor ezt vegyük már figyelembe az induláskor, a következő időszak meghatározásánál, s ne csak utólag kerüljünk e kérdés tárgyalásánál konfliktusba egymással.
Köszönöm szépen a figyelmet.
