JAUERNIK ISTVÁN
JAUERNIK ISTVÁN
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A vitatott 3. §-sal - az eredeti törvényjavaslat 10. §-ával - kapcsolatban kívánok néhány gondolatot elmondani. Nem kívánom ragozni az igazolás kérdését, előttem Lányi képviselő úr már beszélt erről. Akik ebben a teremben ülünk, illetve akik ezzel a kérdéskörrel foglalkoztunk, valamennyien ismerjük a problémát, és tudjuk, hogy ezen igazolásokkal nagyon nagy a gond.
Több megoldási javaslat született, de úgy gondolom, egyik sem ad igazi megoldást arra a kérdésre, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben, amikor ezen igazolások már nincsenek meg. Például azért nincsenek meg, mert ki se adták azokat. Ilyen esetben hogy lehet azt a valamennyiünk által támogatott, igazságos megoldást elérni, amely azt biztosítja, hogy ezen probléma miatt ne szenvedjen senki hátrányt, ne szenvedjen senki kárt csak azért, mert az igazolást nem kapta meg, vagy megkapta, de tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt eldobta, mint olyan igazolást, amely neki esetleg még hátrányt is jelenthet.
Én olyan módosító indítványt nyújtottam be ehhez a szakaszhoz, amely azt tartalmazza, hogy ezen igazolás helyett, illetve dokumentumok között fogadja el a törvény a jogosultnak egy olyan nyilatkozatát, amelyben a jogosult arról nyilatkozik, hogy őt politikai sérelem érte, és ez ugyanolyan hitelt érdemlő bizonyíték legyen, mint az egyéb megvonást elrendelő bármilyen határozat. Ha ezt a megoldást választjuk, akkor a parlament megosztja a felelősséget, amely rendkívül nagy. Úgy gondolom, valamennyien - kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt - érezzük annak a súlyát, hogy mi mondjuk ki azt az ítéletet, hogy történt-e politikai okból megvonás vagy nem történt. Ebben az esetben megadhatjuk a lehetőséget a jogosultnak arra, hogy nyilatkozatban kijelentse: őt politikai okból sérelem érte. Ebben az esetben a jegyző - helyesen - elfogadja ezt a nyilatkozatot és megállapítja az egyösszegű térítést.
Mit tartok még fontosnak ehhez kapcsolódóan? Felveti ez a megoldás azt a lehetőséget, hogy sokan fognak rosszhiszemű nyilatkozatot tenni, amellyel olyanok is hozzájutnak az egyösszegű térítéshez, akik nem jogosultak rá. Úgy gondolom, mindenki nagyon meg fogja gondolni ezt a nyilatkozattételt. Egyrészt azért, mert a kormányrendelet végrehajtási utasítása szankcionálja a rosszhiszeműen felvett egyösszegű térítéseket. Tehát ez visszakövetelhető. Igaz, hogy csak három hónapig. Javasolom - az indoklásban le is írtam -, hogy bővítsük ezt a határidőt. Legyen egy év visszakövetelési lehetőség a rosszhiszemű igénybevevőtől. S talán lehetne még tovább szigorítani ezt a feltételt, mert a visszakövetelés lehetősége csak az összegre terjed ki. Úgy gondolom, az is elfogadható megoldás lenne, ha ez a szankció kiterjedne arra, hogy a kamatokkal együtt kelljen visszafizetni ezt az összeget.
Több érintettel beszéltem, megkérdeztem, hogy alá merné-e írni ezt a nyilatkozatot a kérelemmel együtt. Volt, aki azt mondta, hogy igen, és volt, aki azt mondta, hogy nem. Én mint hadiárva nem emlékszem, hogy anyám megkapta ezt az összeget, nem tudom bizonyítani, hogy elvették tőle. Ha ez a megoldás lesz, én nem merem aláírni. De úgy gondolom, ebben az esetben már nemcsak bennünket, törvényhozókat, és nemcsak a jogszabályt fogja okolni az, aki így úgy érzi, hogy sérelem érte, de ebben nem biztos, hanem egyéb okokra hivatkozva mondja azt, hogy nekem ez nem jár. De mindazok megkapják, akik határozottan tudják, hogy tőlük megvonták ezt, és most valami ok miatt nem tudják bizonyítani.
Befejezésül hadd mondjak még egy dolgot! Az elmúlt években nagyon sokan kutakodtak levéltárakban, különböző helyeken, ahol a megszüntető dokumentumokat vélték elérhetőnek. Általában nem találták meg. Ez igaz. Viszont nagyon sok olyan dokumentum van még ma is, amely azt bizonyítja - de ezeket eddig nem keresték, illetve nem kerestük -, hogy ezek a jogosultak akkor kapták. Tehát ha esetleg megfordul a bizonyítási lehetősége, és ha valaki felveti azt bárki részéről, hogy az illető mégis kapta, akkor ez esetleg sokkal könnyebben visszakereshető, és a jogosulatlan igénybevevő vissza kell hogy adja a pénzt.
(19.10)
Hasonló módosítókra szeretnék kitérni, az ehhez a szakaszhoz történő módosítókra. Nagyon nem támogatom - javaslom a képviselőtársaimnak is, hogy nagyon fontolják meg, amit Lányi képviselő úr mondott - az alanyi jogosultságot. Ez azt eredményezné, hogy ugyanúgy egyösszegű kártérítést kapna az, aki végig kapta az ellátást és az is, akitől megvonták. Abban a helyzetben mit teszünk, ha az alanyi jogosultságot behozzuk? Az ellátás összegét most valamilyen mértékben kiegészítjük, viszont nem szüntetjük meg azt az alapvető problémát, hogy egyesektől ezt az ellátást megvonták. Pedig az egész törvény arra épül, hogy azokat hozzuk méltányosabb helyzetbe, akiktől megvonták. Maximálisan nem szeretném azt, ha az alanyi jogosultság előny lenne.
Ehelyett javaslom a tisztelt képviselőtársaimnak megfontolásra az általam benyújtott módosító indítványt, amelynek lényege a következő: a jogosult nyilatkozatot tesz, hogy ő erre jogosult. Azt is elmondom, hogy kétféle megoldást, két módosítót adtam be. Az egyik egy megengedő lehetőséget ad a jegyzőnek, a másik pedig egy kötelező érvényűt. Ha nyilatkozatot tesz, akkor ezt el kell fogadni bizonyító okiratként. Köszönöm a figyelmüket. Javaslom a képviselőtársaimnak, hogy fontolják meg a javaslataimat. (Taps.)
