LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ez a törvény, amelynek most a részletes vitája folyik, s amely a 10. §-sal foglalkozó rész, ez a törvénynek a leglényegesebb része véleményem és a Kisgazdapárt véleménye szerint, mert ennek a módosítása teszi lehetővé azt, hogy a jelenleg még életben levő hadirokkantak - akik száma 20-22 ezerre tehető -, valamint a hadiárvák, hadigondozottak egyszeri juttatáshoz jussanak.
Ennek a törvénynek három olyan pontja volt, amely vitatott volt, és amelyből - úgy érzem - az első pont már a honvédelmi bizottságnál egyhangúlag megoldást nyert. A minisztérium ugyanis már eleve elfogadta azt a módosító indítványt, már úgy állította be a törvénybe, hogy a hadigondozottaknak nem 1949., hanem 1944. december 22-étől igazolható a hadirokkanti járadék, és hogy jogosult az egyszeri juttatásra.
A törvény második része, amelyről vita van, és amelyről szeretnék egy kicsit bővebben beszélni - természetesen nem túl bőven, mert hisz későre jár az idő -, az az igazolás kérdése. Az első törvényben is és a módosított változatban azokat a módosító indítványokat, amelyeket én magam a Kisgazdapárt részéről, de több ellenzéki képviselőtársam is benyújtott, azokat a módosításban úgy szerepeltetik, hogy a hadirokkantak járandósága, amelyet megállapítottak 1945-től és elvonásra került, azoknak a hadirokkantaknak kellene igazolni ezt az elvonást, akik jogosultak lennének emiatt az egyszeri juttatásra.
Az elvonással kapcsolatban nagyon sokan megkerestek engem is, több képviselőtársamat az ellenzék soraiból, de a kormánypárt soraiból is, hogy egyszerűen nem tudják beszerezni ezt az igazolást, ahol neki igazolják, hogy megvonták tőle a hadirokkantság miatti havi juttatást. Különböző okok miatt volt ez. De aki visszaemlékszik az 1945-ös időkre, a '44-es év végére, amikor is a második világháború végén visszajöttek a frontról és a különböző helyekről a magyar katonák, rokkantak és nem rokkantak, akkor bizony elég kegyetlen elbánásban részesítették őket, mert az akkori felfogás szerint a Szovjetunió ellen Hitler oldalán egy fasiszta háborúban vettek részt. Ennek következtében, ha nem is egészen úgy, de kvázi majdnem háborús bűnösként kezelték az embereket, holott itt nem önkéntesekről volt szó, nem SS-ekről volt szó, hanem egyszerű parasztgyerekekről, parasztfiatalokról, városi fiatalokról, akiket behívtak egy SAS-behívóval. S természetesen mint állampolgár, az akkori törvények szerint nem tagadta, illetve nem tagadhatta meg a bevonulást, mert hisz rögtön az akkori háborús időkben az felkoncolással járt volna. Tehát bevonult. Kivitték a frontra. Ott megsebesült, elvesztette lábát, karját, megvakult, stb., stb. És sajnálatos módon, amikor visszakerült, akkor egyáltalán nem humánusan, hanem háborús bűnösként bántak ezekkel az emberekkel. Úgyhogy nagyon sokan nem is mertek jelentkezni a helyszínen lévő ellenőrző bizottságnál, hanem hazamentek a falujukba, majd később próbálták megszerezni a hadirokkantságot igazoló okmányokat és a hadirokkantaknak járó juttatást.
(19.00)
Ezektől az emberektől az első megadás után nagyon sokszor minden indokolás, véghatározat nélkül elvonták ezt a juttatást, és évtizedeken keresztül semmit nem kaptak. Volt, ahol egyáltalán szóba se álltak velük, tehát meg sem állapították ezt a jogosultságot. 1945-ben két olyan törvény jelent meg, amelyek különböző, ma már túlhaladott indokokkal tagadták meg a hadirokkantak havi járandóságának a megállapítását - vagy azért, mert az illetőnek német neve volt, vagy tábori csendőr volt stb. Azok a dolgok ma már nagyon távolba tűnnek, amelyek miatt nem állapították meg a járadékot.
Ezeket a dolgokat 1992-ben természetesen rendezték, és egyértelműen megállapították, hogy kik a hadirokkantak. Ezeket nyilvántartásba vették, és a hadirokkant-járandóságot, a közgyógyellátást meg egyéb kedvezményeket - hála Istennek - ötven év után megkapták azok az idős emberek, akik egész életüket nyomorékon élték le.
Az igazolások körül azonban hatalmas problémák vannak. Nagyon sokszor beszéltünk a hadirokkantak érdekvédelmi szervezeteivel. A honvédelmi bizottságban is bent voltak, a minisztériumban is, külön-külön is megkerestek képviselőket és elmondták ezeket a problémákat. Ezek a problémák megállják a helyüket, ezért 1992-ben azt javasoltuk - nemcsak én, hanem több képviselőtársam is -, hogy ezt az igazolást alanyi jogon kellene megadni ezeknek a hadirokkantaknak. S ha valamely szerv kétségbe vonja, hogy megvonták tőlük ezt a járandóságot, akkor az adjon ki ilyen értelmű igazolást. Most ezen áll a vita. Ez a probléma arra késztet, hogy még egyszer nyomatékosan felhívjam a tisztelt parlamentnek, a kormánynak és mindenkinek a figyelmét arra, hogy itt idős, 70 éves emberekről van szó, akik nyomorékon voltak kénytelenek leélni életüket a háború szörnyűségei miatt. Tegyük lehetővé, hogy ezek az emberek hozzájuthassanak ehhez az egyszeri, nem túl nagy összegű juttatáshoz.
Azt hiszem, hogy ez természetesen jóindulat kérdése, a költségvetést nem terheli túlzottan. Egyrészt van egy alap, amelyben megfelelő pénzösszeg van. Ha ez az összeg esetleg kevés lenne - mert a hadirokkantakon kívül hadiárvák és hadiözvegyek is vannak -, akkor a költségvetésnek ezt ki kell pótolnia. Szeretnénk, ha ez a hat éve folyó ügy végre lezárulna, és az egyre fogyó létszámú és elhalálozó idősebb katonák, akik a haza védelmében elvesztették a lábukat, kezüket stb., és nem fasiszták, hanem áldozatok voltak, hozzájuthatnának bizonyos pénzösszeghez.
Természetesen azt is támogatnám - nem tudom, hogy ez belefér-e a 10. pontba -, hogy emeljük meg ezeket az összegeket, mert a hat évvel ezelőtt megállapított egyösszegű juttatások - az infláció jelentős emelkedése miatt - mára jelentősen vesztettek értékükből - reálértékükből és vásárlóértékükből egyaránt. Vannak is arra vonatkozó javaslatok, hogy ezt az összeget bizonyos százalékkal meg kellene emelni.
Természetesen azt is támogatjuk, és kérjük, hogy tegyünk már végre pontot ennek az ügynek a végére, és próbáljuk megoldani a fent vázolt lehetőséget. Mi ezt nagyon támogatjuk és erre kérjük tisztelt képviselőtársainkat is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
