HERBERT FERENC
HERBERT FERENC
HERBERT FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosítására vonatkozó T/5387. számú törvényjavaslat elfogadását méltán várja nagy várakozással a sportszakma. Remélem, nem fogja őket csalódás érni.
Előre kell bocsátanom, magam is nagy híve vagyok a sportnak, valamint korlátozott mértékben és időben társadalmi sportvezetőként is tevékenykedem, ezen túlmenően pedig helyenként futballozni is szoktam a parlament sportegyesületében (Dr. Avarkeszi Dezső felé fordulva.) államtitkár úrral együtt.
A tervezet kapcsán azonban kénytelen vagyok néhány aggályomnak, sőt félelmemnek hangot adni, de hangsúlyozottan jobbító szándékkal, főként sportfinanszírozási kérdésekben.
Alapvetően egyetértek az előterjesztővel, amennyiben az élsportban és különösen a labdarúgásban fennmaradt egyfajta álprofizmus, a teljesítményekkel arányban nem álló juttatások rendszere.
A köztartozások pályázati úton történő rendezése is elfogadható számomra, amennyiben az nem hozza hátrányos helyzetbe a versenytársakat. Hivatkozunk a társadalmi hátrányos megítélés miatti intézkedési kényszerre, azonban a társadalom finanszírozási ügyekben jórészt tájékozatlan, számára csak az eredménytelenség az igazi utaló jel a rendszer működésképtelenségére.
Maximálisan a szívemből szólt dr. Nádori László képviselőtársam, hogy a labdarúgásban jelentkező eredménytelenség, valamint a szervezeti-működési problémák hátterében elsősorban szakmai okok rejlenek, és hogy a közterheket rendesen fizetőkkel szemben körültekintően kell eljárnunk, azt sugallva, hogy érdemes tisztességesnek lenni.
(21.50)
Balsay István képviselőtársam azon gondolatát is sajátként vallom, hogy azonos esélyt kapjon a főváros, a kiemelt egyesületek és a vidék sportja. Hozzátenném még: én ezt azonban elsősorban nem a szervezetek és sportolók számának a csökkentésével szeretném elérni.
Most néhány gondolatot engedjenek meg a sportfinanszírozásról. Nekem meggyőződésem, a gazdasági társasággá alakulás nem érinti az ágazat tőkehiányát, finanszírozási gondjait, legfeljebb az ezekből eredő következményeknek a gazdasági szervezetekre vonatkozó törvények szerinti következetes és kíméletlen, másként kezelését helyezi kilátásba. Nyilván lesznek egyesületek, klubok, amelyek át fognak tudni alakulni, de már az első évben csődhelyzet és felszámolás elé néznek.
Hogyan is működik a labdarúgásban, ebben az olimpiai sikerágazatokkal egyenrangúan vagy annál is kiemeltebb figyelmet érdemlő sportágban az I. osztályban a költségek biztosítása? A magyar NB I-ben a csapatok bevételeit 75 százalékban a szponzorok, 10 százalékban az önkormányzati támogatások, 10 százalékban a közvetítési díjak, és csak 5 százalékban a jegy- és bérletértékesítés alkotják. Az angol első ligában 30 százalékot a szponzorok, 20 százalékot a közvetítési díjak és 50 százalékot a szurkolók biztosítanak. Látható, mennyire mások az arányok, még akkor is, ha a költségvetések főösszege abszolút számokkal nem hasonlítható össze.
Magyarországon belül is lényegesen eltér a nagy költségvetéssel rendelkezők klubok bevételi struktúrája a 80-100 millió forintos kis klubokétól. Nézzünk konkrét példát egy kicsinek számító sportklub költségvetésének alkotóiról! Elöljáróban annyit: Zalaegerszeg megyei jogú város önkormányzata a '98-as költségvetése bevételi oldalán 6 milliárd 177 millió forintos összeget tervezett. Ebből kifejezetten 60 millió forint, a bevételi főösszeg 1 százaléka fordítható sportfeladatokra, ami kevesebb, mint a tavalyi 73 millió forintos nagyságrend. Igaz, ezen túlmenően további összegek szolgálják a sporttevékenységek feltételeinek biztosítását, ilyen még a 21,8 millió forintos létesítményfenntartás, a 49,6 millió forintos stadionfelújítás, a 3,5 millió forintos kisebb felújítások, a 20,5 millió forintos városi strandüzemeltetés, a 12 millió forintos sportcsarnok-igénybevétel ellentételezése. Ezekhez még hozzászámítandó az a követésre méltó, a zalaegerszegi gyakorlat eredményeként várhatóan sportcélra fordítható pénzösszeg, amely a város közgyűlésének a helyi iparűzési adóról szóló rendeletének vonatkozó pontja alapján várhatóan 80 millió forintos mértékben fog ez évben realizálódni.
Engedjék meg, hogy ezt a mondatot, ezt a minta értékű rendelkezésrészletet szó szerint idézzem: "Az adóévben bevallott és pénzügyileg rendezett adó 20 százalékos mértékéig a helyi érdekeket képviselő és a városban működő egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális intézmények és városi szervezetek, alapítványok, a zalaegerszegi székhelyű sportegyesületek és városi sportszervek, valamint a közgyűlés által létrehozott alapítványok részére címzett pénzösszegekről Zalaegerszeg megyei jogú város közgyűlésének a mindenkor hatályos költségvetési rendeletének szabályai szerint rendelkezhet az adózó", tehát az adót fizető.
Ez az összeg, kedves képviselőtársaim, 1997. évben az összes 20 százalékos 120 millió forintból sportcélra 71,7 millió forint volt, '98-ra 80 millió forint, ahogy azt már az előbbiekben is említettem. Így összesen a város 247 millió forintot fordít közvetlenül és közvetve sportcélokra, ami a költségvetési bevétel 4 százaléka. Azonban bármennyire is szépen hangzik, ez bizony vajmi kevés! A városban tizenkét első osztályú sportegyesület, klub működik a versenysportban, köztük olyan csapatjátékok, mint a labdarúgás, a férfi és női kosárlabda, férfi röplabda, női kézilabda, női teke. A 63 ezer fős városban 8300 sportegyesületi tag van 87 egyesületben regisztrálva. Rendezvényeken 46 762 fő vett részt, igaz, átfedések vannak a résztvevők között.
A labdarúgó-szakosztály bevételeinek szerkezetéről szándékoztam szólni, tehát néhány adatot sorolnék a '98. évre vonatkozóan. Önkormányzati támogatás - iparűzési adóval együtt -: 41,3 százalék; reklám: 20,6 százalék; rendezvénybevétel: 16,5 százalék; plusz tagdíj-hozzájárulás összesen: 18,18 százalék; játékoseladásból talán: 8,26 százalék, és a tévéközvetítések jogdíja: 11,57 százalék.
Azonban ha az önkormányzati támogatásból külön tekintem az utánpótlásra fordítandó mintegy 30 millió forintos nagyságrendet, akkor az önkormányzati támogatási rész 16,5 százalékra csökken.
Az adósságrendezés a másik fő kérdés, amellyel foglalkozni szeretnék. A köztartozások rendezésére vonatkozó törvényjavaslat 4. §-ának hatálya az én értelmezésemben a törvénytervezet életbe lépését követően, várhatóan '98. április 1-jétől vonatkozik valamennyi csapatra, sportági egyesületre, szakosztályra. A gazdasági társasággá alakulás kötelezettsége a labdarúgó egyesületekre, szakosztályokra érvényes csupán kiemelten 1998. június 30-áig, azonban ezt a többi sportágban is megtehetik, de legkésőbb 2001. december 31. napjáig.
Próbáljuk áttekinteni, milyen köztartozások képezik a törvényjavaslat szerinti pályázatos rendezés tárgyát! A rendelkezésre álló számok meglehetősen elnagyoltak, de egyenként is csillagászati mértékűek. Egyes források 6 milliárd forintos tőketartozásról és 4 milliárd forintos nagyságrendű késedelmi kamat-, pótlék-, egyéb járuléktartozásról tájékoztatnak. Mások 4,3 milliárd forintos összes adókövetelésről, valamint az 50 millió forintnál többel tartozó sportklubok esetében 3,3 milliárd forintos társadalombiztosítási, akaratlan hitelről tudnak csak a magyar bajnokságok futballcsapatainak a háza táján, míg mások csak tőketartozásként 6 milliárd forintot emlegetnek a fociklubok összehozott köztartozásaként. Elhangzottak olyan sajtóvélemények is, hogy a törvény-előkészítés idején ugrásszerűen megnőttek a köztartozások a jobban informált sportegyesületeknél, tehát voltak, akik amnesztia tudatában szándékosan nem teljesítették a törvények által előírt közteher-viselési kötelezettségeiket. Ezek számára nehezen engedhető meg egy kedvezményes adósságrendezésben való részvétel, akár a versenytársak, akár a szélesebb közvélemény szemében. Ennek kezelése persze viszonylag egyszerű: a tervezett kedvezményezés csak a jugoszlávjárást megelőző, mondjuk, '97. október 31-éig fennálló személyi jövedelemadó- és járuléktartozásokra terjedjen ki, az azt követőkre pedig már ne; ebbe a körbe kell bevonni egyébként az általános forgalmiadó-tartozásokat is.
A tartozás felszaporodására utal az is, hogy ha összevetem a ma használatos számokat, a 8-10 milliárd forintot a decemberi prognosztizált, '97 végére várható köztartozások 6 milliárd forintos összegével a sportszektorban, akkor látható: egy hónap alatt 35-65 százalékkal ugrott meg a kalkulált nagyságrend, ez pedig kizárja a véletlen és tényszerű, sőt indokolt mértéket, és más vélelmet sugall.
Érdekes lenne azt is elemezni, hogyan hozható össze az ésszerűség határán ily mértékben túllépő 700 millió forintos köztartozás; ezt állami cégen kívül más képtelen felül- vagy inkább alulmúlni. Teljesen korrekt kérdéseket vethetnék fel ennek a körülményeivel kapcsolatosan, de nem teszem; csak annyit jegyeznék meg: vannak megyék az országban, ahol ennek elenyészően kis töredékéért, illetve annak vélelme alapján, ma is büntetőügyek vannak folyamatban. Remélem, a rendezési szándék hatálya ezekre az ügyekre is vonatkozni fog majd.
Amikor az elkerülhetetlen szerkezetváltásról, a piacgazdasági viszonyokhoz történő igazodásról vagy igazításról beszélünk, akkor hangsúlyozottan szólnunk kell a piaci verseny alapvető feltételeiről, az esélyegyenlőségről is. Jelentős sportlétesítmények tulajdoni és használati viszonyai rendezetlenek, fenntartásukat és egyre nyomasztóbb korszerűsítésüket, felújításukat súlyos finanszírozási gondok akadályozzák; emellett ordító támogatási egyenlőtlenségek tapasztalhatók, különösen a központi kezelésben lévő állami tulajdonú létesítmények, több fővárosi klub esetében.
A fedezetlen, a sportteljesítmény értékével arányban nem álló jövedelmek mértékében is fényévnyi különbségek lelhetők fel. A szűkítő szegénység minden ésszerű határon túli pazarló és felelőtlen gazdálkodással jár együtt - ez is eltérő mértékben. A törvényjavaslat ez év végéig türelmi idő, majd 5 éven keresztül pályázat alapján átütemezendő részletfizetési lehetőség biztosítását tartalmazza. Más, a sajtóban is napvilágot látott információk szerint azonban nemcsak erről, hanem ennél sokkal többről van szó: várható az idézett nagyságrendű köztartozások teljes elengedése is egy második ütemben, amelynek a technikai részletei még kevésbé ismertek.
Többek között azért nem szól a törvényjavaslat 4. §-a az áfatartozások kezeléséről, mivel az nem feltétlenül törvényi hatáskör.
(22.00)
Itt ki kell jelentenem, mindkét változattal kapcsolatosan vannak fenntartásaim és természetesen javaslatom kiegészítésükre. Az átütemezett változat esetén az évente befolyt összeget célszerűnek tartanám elkülönítetten gyűjteni és egy alapot képezni sporttámogatás céljára, mely sportalapból szintén pályázat alapján igényelhetnének támogatást azok az egyesületek, amelyek elenyésző mértékben vagy egyáltalán nem használták ki a törvénytervezet által most biztosításra kerülő kedvező pénzügyi, adósságrendezési lehetőséget.
Ugyancsak egy lehetőség volna ebben a formában a pótlékok, kamatok ilyetén történő felhasználása is. Ez esetben az érvényes törvények szerint az alaptőke befolyik a költségvetésbe. A második, az elengedésre vonatkozó megoldás esetén javaslom annak 60 százalékát törölni, 40 százalékát pedig az előzőekben elmondottak szerint sportfinanszírozási alapokra elkülöníteni.
Mindenképpen fontosnak tartom a kialakult helyzetről a társadalom korrekt tájékoztatását, hogy valóban mérhető, érezhető legyen a kialakult állapotok kezelési módjának széles körű megítélése. Tisztában vagyok természetesen az adótitok fogalmával, én ezt nem állami feladatnak tekinteném. Sokkal inkább elvárható e téren az együttműködés azoktól a sportegyesületektől, amelyek igénybe kívánják venni az előzőekben taglalt rendezési lehetőségeket.
Célszerűnek tartom számukra pályázati feltételként előírni, hogy az 1997. évi gazdálkodásukról, közterheik alakulásáról mérlegszerűen, egy később meghatározott formanyomtatvány sorainak megfelelően tegyenek nyilvánosan közzé felelősen aláírt nyilatkozatot 1998. május 31-éig. Ennek hiányában támogatásra, átütemezésre, illetve köztartozás törlésére, elengedésére semmilyen módon nem pályázhatnak, kedvezményben nem részesülhetnek, illetve a létrehozandó sportalapból sem igényelhetnek kiegészítő finanszírozási eszközöket.
Tisztelt Ház! Befejezésül szeretnék idézni egy sportvezetői véleményt, amelynek megállapításai nehezen vitathatók. "Mi is igazolhattunk volna milliókért sztárokat, fizethettünk volna nem létező pénzeinkből a teljesítménnyel aránytalanul magas ösztönzőt, de nem tettük, mert nem volt rá pénzünk. Mi inkább vállaltuk, hogy tisztán, a törvényeket betartva biztosítunk lehetőséget több száz sportolónak. A mostani és az előző kormány rendelkezése, miszerint átütemezte, elengedte, átütemezi, elengedi a jelentős köztartozást felhalmozó sportegyesületek adósságát, minket és a becsületesen dolgozó gazdálkodó klubokat ismét hátrányosan érinti. Kérjük a jelenlegi kormányt, az Országos Testnevelési és Sporthivatalt vagy bárki illetékes döntéshozót, hogy a 8 év becsületességet most honorálja."
E szavak figyelmükbe ajánlása mellett megköszönöm a megtisztelő figyelmüket, és kérem segítő támogatásukat. Köszönöm a szót. (Taps.)
