FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A kezünkben lévő törvényjavaslat 19 törvényt érint, és 74 paragrafust foglal magába, és bizonyára ez komoly vitára ad még alkalmat. Az is igaz, ahogy az expozéban is elhangzott, hogy ezek a módosítások elsősorban technikai jellegűek, de meg vagyok arról győződve, hogy az alkalmazók mégsem fogják imába foglalni a nevünket érte. Úgy érzem, hogy a vállalkozók - vagy akiket ez a törvényjavaslat vagy csomag érint - elsősorban azért nem fognak örülni, mert bizonyos paragrafusokat zavarosnak, bonyolultnak fognak majd ítélni, tehát elsősorban a tartalmi elemeket fogják kifogásolni.
Ugyanakkor meg vagyok arról is győződve, hogy képviselőtársaim körében - mint ahogy az már sejthető is, és fel is merült - bizonyára sok kritika fogja majd érni azt, hogy egyáltalán szükség volt-e erre a módosításra, illetve ilyen formában kellett-e ezt a törvényjavaslatot előterjeszteni. A magam részéről meg vagyok arról győződve, hogy ez a törvénymódosítás, ez a javaslat szükséges. Azon már magam is elgondolkoznék természetesen, hogy ez a forma-e a megfelelő.
Miért szükséges ez a javaslat? Elsősorban azért, mert az elmúlt év végén olyan nagy horderejű törvényeket fogadtunk el, amelyek szükségessé teszik az adótörvények és más törvények módosítását is.
Mikor lehetett volna ezt a helyzetet elkerülni? Kétféle megoldás van itt; akkor, ha az adótörvényeket - például az adózás rendjéről szóló törvényt - nagyon későn fogadta volna el az Országgyűlés. Nem hiszem, hogy ez egy jó megoldás lett volna, hiszen 1994-től kezdve folyamatosan törekedtünk arra, hogy a vállalkozók minél hamarabb megismerkedjenek az adózás szabályaival, annak módosításaival. Ennek eredményeként - úgy érzem, nagyon helyesen - 1997-ben valóban mind a költségvetést, mind az adótörvényeket hamar megismerhették az érintettek. Így tehát nem ez lenne a megfelelő megoldás.
A másik megoldás az lenne, ha az adótörvények elfogadását követően már nem születnének olyan törvények adott évben, amelyek érintik ezeket a törvényeket. Úgy érzem, hogy 1997 második félévében vagy annak végén ezt az állapotot nem lehetett vállalni, hiszen meg vagyok arról győződve, hogy nagyon fontos törvényeket alkotott az Országgyűlés, és még így is jobb, hogy 1997 végén alkotta ezeket meg, számítva arra, hogy most módosításokkal kell foglalkozni, mint ha, mondjuk, egy mostani szakaszba került volna sor ezeknek a nagy horderejű törvényeknek a megalkotására, mert akkor bizonyára olyan sorsra jutnának ezek a törvények, mint ahogy az előbb egy törvényjavaslattal kapcsolatban ez fel is merült.
Véleményem szerint nagy szükség van erre a törvénymódosításra, a formáját tekintve azonban azt a megoldást tartanám jónak a jövőre nézve én magam is, hogy adott törvény elfogadásakor a zárórendelkezések között módosítanánk a többi hozzá kapcsolódó törvényt. Ez lenne az ideális, és véleményem szerint a jövőre nézve bizonyára ezt is kellene alkalmaznunk. Ez azért is lenne nagyon fontos, mert ilyen esetben látnánk a következményeit annak, hogy egy adott törvény módosítása során milyen további módosításokat indukál egy-egy gondolat.
A mostani törvénymódosításból emelnék ki egy példát. Például emlékszem rá, hogy amikor a gazdasági társaságokról szóló törvényen vitatkoztunk, akkor az egyik vitapont az előtársaságok létrehozása, annak a szükségessége.
(20.20)
Többen úgy láttuk, hogy bizonyára van racionalitása az előtársaságnak, de akkor nem tűnt olyan égbekiáltóan fontosnak ennek az alkalmazása. A magam részéről meg vagyok győződve arról, ha én láttam volna akkor, hogy az előtársaság létrehozása milyen bonyolult mechanizmusokat idéz elő a különböző törvényekben, akkor nemcsak megfontoltuk volna, hogy kell-e előtársaság, hanem bizonyára úgy is döntöttünk volna nagyon sokan, hogy ha ennek ez az ára, hogy ilyen bonyolult számviteli és egyéb módosításokat igényel ennek az alkalmazása, akkor talán nem fogadtuk volna el az előtársaság kialakítását.
Úgy érzem, hogy az előbb említett megoldás, tehát hogy adott törvényhez kapcsolódva terjesszük elő a módosításokat, nem tenné szükségessé a jövőbe látást sem, amivel ennél a törvénynél is találkozunk. Például számomra nagyon élvezetes, hogy a kockázati tőkebefektetésekről szóló törvény elfogadása, ami majd talán ezzel a törvénnyel együtt fog megtörténni, mégis mint hivatkozási alap szerepel már ebben a törvényben, több területen. Nem tudom, mi fog történni akkor, ha esetleg egy héttel elcsúszik, mondjuk, ennek a két törvénynek az elfogadása, és ne adj' isten, úgy csúszna el, hogy később fogadnánk el ezt a kockázati tőkebefektetésről szóló törvényt. De az egyszerre történő elfogadás is okozhatna zavarokat.
Ennek a törvényjavaslatnak külön érdekessége számomra, hogy a kockázati tőkebefektetéseket érintően a helyi adóknál például, a nettó árbevétel meghatározásánál 1998. január 1-jétől történő alkalmazást javasol előírni, holott még ennek a törvénynek a vitája most folyik az Országgyűlésben - mármint most a kockázati tőketársaságokról szóló törvényre utalnék.
A következőkben néhány gondolattal az adózás rendjéről szóló módosításokkal foglalkoznék: hat adótörvénynek a módosítása szerepel most napirenden, ebből egy az adózás rendjét érinti. Sokat vitatkoztunk 1997 őszén, elsősorban az egyéni vállalkozásokról és a cégeljárásról szóló törvény módosításakor, illetve megalkotásakor arról, hogy be kell vezetni az egyablakos rendszert. Az egyablakos rendszernek, amit mindannyian támogattunk, az volt a lényege, hogy az induló vállalkozás ne járja sorba a különböző hivatalokat, hanem egyetlen helyen tudja bejelenteni az alapítást, és később onnan történjen meg a különböző hivatalok tájékoztatása - röviden így összegezhető talán ez az elképzelés. Ezt akkor mindenki támogatta. Arról is meg voltunk győződve, hogy ez valójában így is fog majd történni. A vita akkor elsősorban azon volt, hogy az egyéni vállalkozások esetében a gazdasági kamarához lett ez az egyablakos rendszer rendelve, a társas vállalkozások esetén pedig a cégbírósághoz.
Úgy gondoltuk akkor többen is, hogy jobb lenne, ha egyetlen kézbe kerülne ez - ezt most is tartom -, annál is inkább, mert látszik, hogy ez a két változat így bonyolítja a rendszert is, amivel most számolni kell a törvénymódosítás kapcsán.
Nos, a mai törvénymódosításból az kiderült a számomra, hogy amit akkor nagyon fontosnak tartottunk, az egyablakos rendszer bevezetését, az a gyakorlatban már nem teljesen nevezhető egy ablaknak. Mindenképpen másfél vagy két ablaknak kell nevezni, hiszen a módosításokból kiderül, hogy az adóhatóság tájékoztatása semmiképpen nem kerülhető meg, és azt gyakorlatilag sem a gazdasági kamarák, sem pedig a cégbíróság nem pótolhatja. Ezzel együtt úgy érzem, hogy amilyen rendszert akkor javasoltunk, azt a mai törvénymódosítás helyesen szabályozza, csak akkor, úgy érzem, kicsit hiú ábrándjaink voltak az egyablakos rendszerrel kapcsolatban. Így tehát a 32-40. §-ban leírt gondolatokkal a magam részéről egyetértek, csak korábbi gondolatainkhoz képest ez egy kicsit kellemetlennek tűnik.
Azt is vallom, hogy az itt leírt, egyébként korántsem egyszerű módosítások még mindig nem alkotnak zárt rendszert, és néhány módosító javaslattal igyekszem majd azt bebizonyítani, hogy sem a kamara és az APEH kapcsolata, sem pedig a vállalkozó és az APEH közötti kapcsolat még nem teljesen zárt.
Végül a rendszer működésének kulcskérdéséről szólnék néhány gondolatot, ez pedig a különböző hatóságok, elsősorban gazdasági kamarák, cégbíróság, APEH, KSH adatkezelési rendszereinek az összehangolása lenne, és erre hívnám fel a figyelmet. 1997 őszén is sokat vitatkoztunk arról, hogy ez a rendszer létrehozható-e, hiszen ez alapozza meg az egyablakos rendszert, és azt, hogy viszonylag gyorsan történjen egy-egy vállalkozás bejegyzése. Azóta már néhány hónap eltelt, és akkor nagy harc folyt a gazdasági kamarák és a cégbíróságok között, hogy ki hogyan vállalkozna ennek a rendszernek a megvalósítására. Most már úgy érzem, hogy a tettekkel kell sokat foglalkozni, hiszen néhány hónap múlva ezeknek a próbája meg fog majd kezdődni.
A magam részéről úgy látom, hogy még mindig nagyon sok a bizonytalanság, bár jóllehet, a hatóságok közötti munka a háttérben folyik, és ezért nem vagyok róla kellően tájékozott. Véleményem szerint még nincs kiépítve a rendszer elméleti oldala sem, annál is inkább, mert az egyik részét tartalmazza ennek az adózás rendjéről szóló törvénymódosítás néhány paragrafusa, tehát amire az előbb hivatkoztam: a 32-40. §; és mivel ezekben is látok még logikai bukfenceket, ezért meg vagyok arról győződve, hogy még az elméleti oldalon is szükség van bizonyos pontosításra. Ezt követi majd természetesen a technikai, fizikai megvalósítása ennek a rendszernek, ami bizonyára szintén igénybe fog venni még néhány hónapot.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ennek a rendszernek a kialakításánál -elsősorban speciális és közös felhasználású adatbázisoknál - figyelembe kell venni az Alkotmánybíróság határozatait, ami véleményem szerint meglehetősen korlátozni fogja és bonyolulttá teszi majd ennek az egységes közös adatbázisnak a kialakítását. Nagyon fontos e háttérmunka elvégzése, hiszen csak így kerülhető el, hogy néhány hónap múlva olyan helyzetbe kerüljünk, mint amilyenben jelenleg is vagyunk a tébéjárulék-nyomtatványok példája kapcsán.
Én remélem, hogy a törvénymódosítás alkalmával módosításokkal lehetőségünk lesz még egyértelműbbé és még összefüggőbbé, zártabbá tenni ezt a rendszert, és akkor elmondhatjuk majd, hogy ha végeredményben nem is alkottunk egy igazán egyablakos rendszert, még egy kétablakos rendszerrel is sokkal korszerűbb megoldást alkalmazunk, mint amit korábban tettünk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
