DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólaló képviselőtársaimat kicsit vegyes érzelmekkel hallgattam. Részben azért, mert olyan dolgokat is idehoztak, amelyeknek ehhez a törvényjavaslathoz sok köze nincsen. De persze előfordult ez már a magyar parlamentben. Mindenesetre ezek után a felszólalások után csak azt tudom mondani, hogy rendkívüli módon sajnálom, hogy amikor a Magyar Demokrata Néppárt két ízben is benyújtott egy átfogó javaslatot a büntető törvénykönyv módosítására, ami ez a legsúlyosabb élet elleni, a gazdasági, továbbá a vagyon elleni bűncselekmények szigorítását jelentette volna, akkor ez sajnálatos módon a Ház egyetértésével - mármint a többségének egyetértésével - nem találkozott.
A másik megjegyzésem, amit az előző felszólalásokkal kapcsolatban szeretnék tenni, hogy Mészáros képviselő úr felszólalása után nagyon reméljük, hogy azokat a módosító indítványainkat, amelyeket a büntetőeljárási törvényhez tettünk be, és amelyek az előzetes letartóztatás indokainak szélesítésére vonatkoznak, és azokat, amelyek a bűnözőket - az egyszerűség kedvéért mondom így: - védő szabályokat egy kicsit megritkítanák a büntetőeljárási törvényben, a többség támogatni fogja.
(12.40)
De hadd térjek rá erre a javaslatra, amely előttünk van. Ez a törvényjavaslat ismételten felveti - és ezt igazságügy-miniszter úr is jelezte az expozéjában - azt a hosszú évek óta újonnan fel-felmerülő kérdést a büntető törvénykönyv módosítása kapcsán, hogy új törvény vagy novella, és ezzel összefüggésben meddig feszíthetők az 1978-ban meghozott büntető törvénykönyv keretei.
Ez annál is inkább felvethető kérdés, mert az utóbbi két évben tíz időpontban módosult a büntető törvénykönyv; ez egyébként nem tíz törvényt jelent. Egyes törvények a hatályba léptető rendelkezéseiket eltérő időpontban határozzák meg a különböző szabályokra.
Már a jelenlegi javaslattól függetlenül is van a büntető törvénykönyvnek olyan módosítása, amely majd 1998. július 1-jén lép hatályba. Ennek az a következménye, hogy nehéz ma Magyarországon tudni, mi éppen a hatályos büntető törvénykönyv. Ugyanakkor az is kétségtelen tény, hogy az egész jogrendszer még mindig olyan erős mozgásban van, ami miatt - annak ellenére, hogy ezt nem tartjuk szerencsés helyzetnek - őszintén be kell vallani, hogy új kódexre még mindig nem érett meg az idő. Azért, mert új kódexet akkor érdemes csinálni, ha egy viszonylag stabil büntető törvénykönyvet tudunk alkotni, erre viszont még mindig nem érett meg az idő. Az, hogy nem érett meg az idő, a büntetőjog sajátos jellegéből következik, a büntetőjog ugyanis nem szabályoz, nem létrehoz jogviszonyokat, hanem azt védi, ami van. Egy olyan szituációban, amikor az, ami van, egy erős mozgásban van, akkor egészen egyszerűen nem lehet erre egy stabil büntető törvénykönyvet létrehozni.
Abból, amit eddig elmondtam, következik az is, hogy a Magyar Demokrata Néppárt elismeri azt, hogy az új egészségügyi törvény megszületése szükségessé teszi a büntető törvénykönyv módosítását.
Elfogadjuk azt, hogy le kell vonni az egészségügyi törvény konzekvenciáit a szankcióval fenyegetett magatartások körében is, és azt is helyeseljük, hogy ezek a szankciók a lehetséges szankciók közül büntetőjogi szankciók lesznek.
Tehát egészében - természetesen nem minden részletében, de egészében - ezt a törvényjavaslatot támogatni tudjuk. Ettől teljesen független probléma, hogy az egyes tényállásokon finomítani kell. Lehetséges, hogy szükség lesz rá, az egészségügyi törvény ugyanis egy rendkívül bonyolult törvény, ráadásul ezek a tényállások, amelyek itt meg vannak fogalmazva, az Európa Tanács miniszteri bizottsága által 1996. november 19-én elfogadott egyezmény szóhasználatát veszik át. Végig kell gondolni, hogy ez így jó-e.
Egy dologról - képviselőtársaim már beszéltek az egyes tényállásokról - hadd beszéljek, ami ezek között a tényállások között nincs itt, nagy valószínűséggel jogosan nincs itt; de ha már az egészségügyi törvény konzekvenciáit vonjuk le, és az embrióátültetés szabályainak megszegését rendeljük büntetni, a klónozást rendeljük büntetni, akkor egy dologra gondolnunk kell, ami - úgy tűnik - pillanatnyilag hiányzik a rendszerből, nem tette helyre az egészségügyi törvény, nem tartalmaz szabályt rá a géntechnológiáról szóló törvényjavaslat, az még napirenden van, tehát nem késtünk el teljes egészében: Magyarországon nem tiltja semmi az emberi gén állatba történő beültetését - az embriót igen, de a gént nem. Nagy kérdés az, hogy nem kellene-e ezen a területen valamit csinálni, mert az emberi génnek állatba történő átültetésével is sajátságos dolgokat lehet létrehozni, és az így létrejövő egyedekkel kapcsolatban felmerülhet ugyanaz a probléma, amit Brúszel képviselőtársam mondott, hogy mi a klón jogi státusza, és mi a jogi státusza az ilyen keveredés folytán létrejött egyednek.
A büntetőjog természetesen tartalmaz válaszokat arra nézve, hogy mivel mi legyen, mi legyen akkor, ha ember, és mi legyen akkor, ha dolog, de nem hiszem, hogy ezt a minősítést a büntetőjognak kell elvégeznie. De a minősítésről már most gondolkodnunk kell, és nemcsak nekünk, hanem az etikának, az orvostudománynak és még nagyon sok területnek.
Helyeselni tudjuk a törvényjavaslatban azt a szándékot is, amely a gépjárműlopásokkal kapcsolatos hatékonyabb fellépést kívánja biztosítani, és ennek kapcsán büntetni rendeli az egyedi azonosító jel meghamisítását. Azonban úgy érezzük, túl azon, hogy ezt a szándékot helyeselni tudjuk, nem követhető nyomon az egyéb kormányzati szándék, és nagy valószínűséggel ezen a részen is módosítani kell. Miért? A törvény a Btk.É-be beletenné az egyedi azonosító jel fogalmát, és azt mondja: egyedi azonosító jel az olyan dolognak, amelynek birtoklását vagy rendeltetésszerű használatát jogszabály hatósági engedélyhez köti, a gyártónak vagy a hatóságnak a dolgon, illetőleg annak alkotórészén alkalmazott, egyedi azonosításra szolgáló jelölése.
Azt mondja az indokolás, erre azért van szükség, mert eléggé eltérő a szóhasználat a jogban, és valahogy egységesíteni kell, hogy tudjuk, mire vonatkozik.
Arra is utal maga az indokolás, hogy a beterjesztő tudja, nemcsak a gépjárművekre vonatkozik; példálózásként felhozza a fegyvereket.
A továbbiakban - és engedtessék meg, hogy az indoklás egy részét felolvassam - azt mondja: az állam a dolgok egy részének birtoklását, rendeltetésszerű használatát hatósági regisztráció meglétéhez is köti, és azt mondja, ennek az az értelme, hogy ezeknek a dolgoknak a használata és a forgalma nyomon követhető legyen. Nem tudom, hogy most itt regisztrált dolgokról akar beszélni a törvény vagy pedig engedélyhez kötött dolgokról, mert a kettő különböző - tisztázni kellene, és azt kellene beleírni.
Ugyanakkor az itt felsoroltakon kívül nem lehet egészen pontosan tudni, hogy ez a bűncselekmény mire fog vonatkozni.
Én megpróbáltam megnézni a jogrendszerben, hol vannak olyan területek, ahol olyan dolgokról van szó, amelyeknek egyedi azonosító jelük van, és vagy valami engedély vagy valamiféle regisztráció van. A teljesség igénye nélkül hadd soroljak fel néhányat:
Veszélyes eb - nem azt mondom, hogy nem fogadható el a törvény kiterjesztése erre a területre is, de gondoljuk végig, és tudjuk, végül is miről hozzuk a törvényt. Az óvóhelynek is van egyedi azonosítási jele, amit kitesznek az óvóhelyre, és ha dologról beszélünk, akkor ingó, ingatlan egyaránt ideesik.
Veszélyes hulladékoknak lehet, egyes állatfajok egyedeinek is lehet, elejtett vadnak, trófeának, tenyészbikának. Engedtessék meg nekem, hogy ne soroljam tovább, csak a tíz perc leteltével arra hívjam fel a kormány jelen lévő képviselőinek figyelmét, mielőtt szavazunk erről a javaslatról, tisztázni kellene, hogy tulajdonképpen mi válik büntethetővé ennek az egyébként támogatható szándéknak az ilyenkénti megfogalmazása és büntetendővé nyilvánítása kapcsán.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
