DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Igazságügyi Államtitkár Úr! A büntető törvénykönyvnek a módosítása, mint ahogyan korábban - mind a miniszter úr hozzászólásában, mind pedig az előttem szóló képviselő úr hozzászólásában -, mindig is kapcsolódik a közbiztonságnak a kérdéseihez, és azt gondolom, hogy ez talán nem véletlen; különösen a mai napokban, amikor a magyar polgárok már alig mernek kimenni az utcára, lényegében fenyegetettségben érzik magukat, és ez az érzés, azt hiszem, nem pusztán az egyes állampolgárok helyzetére utal, hanem egy társadalom bizonytalansági érzését is jelenti. Ennek következtében azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlésnek, a magyar kormánynak az a kötelessége, hogy minden területen - beleértve a büntetőjog, a büntető igazságszolgáltatás területét is - mindent megtegyen annak érdekében, hogy ez a helyzet, ez a bizonytalanság, a közbiztonságnak ez a romlása megszűnjön vagy jelentős mértékben csökkenjen.
Természetesen nem áll könnyű feladat előtt a kormány, nem áll könnyű feladat előtt az Országgyűlés sem, hiszen a törvényhozás különböző lépései, a törvényhozás aktusai csak hosszabb távon, később hozzák meg az eredményüket. Ennek következtében egy-egy itt elhangzott módosító indítványtól vagy egy-egy javaslattól önmagában még nem fog megváltozni Magyarországon a bűnözési helyzet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez az eszköz olyan eszköz, amit a világ minden országában igénybe vesznek, ennek következtében a büntetőjognak az eszközei is olyanok, amelyeket a közbiztonság javításának az érdekében be kell vetni.
Éppen ezért meglepő az, hogy a kormánynak az ezzel kapcsolatos magatartása egyrészt a későn ébredőnek a magatartását mutatja, másrészt pedig lényegében eléggé vegyes az Igazságügyi Minisztériumnak a büntető törvénykönyvvel kapcsolatos magatartása. Ha végigtekintünk az elmúlt három éven, nem nagyon minősíthető másként, mint a kapkodás és koncepciótlanság jelzőjével. Hiszen több, a büntető törvénykönyvet módosító javaslat került az Országgyűlés elé, ezekből vagy hiányzott valami, vagy nem egészen megfelelő szabályokat tartalmazott, és természetesen ellenzéki képviselőként nem szeretném elhallgatni azt sem, hogy voltak eredmények is azzal kapcsolatban, amiket a kormány módosított.
Tehát a büntető törvénykönyv módosításának a története nem tekinthető éppen sikertörténetnek, és adott esetben a közbiztonság helyzetére is rávetíthetőek ezek a szabályok. Hadd hozzam példának azt a törvényjavaslatot, amelynek a tárgyalása most folyik: törvényjavaslat a büntető jogszabályok módosításáról, amely ugyan alig néhány paragrafusból áll, de az igazi helyzet az, hogy három különböző témát lapátol egy helyre, és időhatárban is jelentős mértékben be volt korlátozva ennek a benyújtási ideje.
Hiszen mi ez a három téma? Az egyik a köztársasági elnök kegyelmezéssel kapcsolatos jogainak a módosítása, amelyre az Alkotmánybíróság kötelezte ezt az Országgyűlést, hogy 1997. december 31-éig hozza meg ezt a törvényt. E tekintetben tehát a kapkodás, illetőleg a koncepciótlanság máris nyilvánvaló, hiszen ezen törvény módosításának az alkotmánybírósági törvény tekintetében - hiába mondja az államtitkár úr, hogy ez nem így van (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem mondtam, ez nevetséges!) - nyilvánvalóan '97. december 31-éig meg kellett volna történnie, tehát az Alkotmánybíróság egy ítéletét nem tartotta be a parlament.
A másik ilyen kérdés az a rész, amely az azonosító jellel kapcsolatos szabályokat rendeli. Azt gondolom, hogy mindenképpen fontos és helyes az egyedi azonosító jellel kapcsolatos hamisítást bevenni a büntetőjogi tényállások közé, hiszen ez valóban - adott esetben az autólopásokkal kapcsolatban - eredményeket érhet el. Azon csodálkozunk, hogy miért nem abban a csomagban került ez beterjesztésre, vagy miért nem akkor fogadtak el erre vonatkozóan módosító indítványt, amikor általában ezt a csomagot, ezt a részt tárgyalta az Országgyűlés, alig kevesebb, mint egy évvel ezelőtt.
Ez egy furcsa eljárás, ebből következően azt gondolom, hogy mindenképpen kezelni kellene más olyan kérdéseket - és már abban a csomagban kezelni kellett volna más olyan, a közbiztonság ügyét érintő kérdéseket -, amelyekről előző képviselőtársam is beszélt, és maga a Fidesz is számos ilyen javaslatot tett ennek a törvénynek a vitájában. Egy részüket, amelyeket külön indítványként nyújtottunk be, napirendre se vették, más részüket, amelyeket módosító indítványban, nem támogatták.
Ilyen az életfogytiglani büntetésnek a valódi életfogytiglanivá való átváltoztatása, ami a polgárok körében, azt gondolom, mindenképpen olyan probléma, amelynek a megoldására törekedni kellene. A Fidesznek ez a javaslata azt biztosítaná, hogy a társadalom számára nagyon veszélyes elkövetők, például az a sorozatgyilkos, akit eddig még a rendőrségnek nem sikerült elfognia, valóban soha, élete végéig se kerüljön ki a börtönből, hiszen ez tulajdonképpen a társadalom védelmét szolgáló szabály lenne.
A gépjárműlopásokkal kapcsolatban is volt a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak javaslata, amely a jármű önkényes elvételének a szigorítását tűzte ki célul, büntetési tételeinek a lopással egy szintre való emelését. Itt csak részeredményeket sikerült elérni. Azt gondoljuk, hogy egy kicsivel alacsonyabb büntetés még mindig kibúvót jelenthet az ilyen elkövetők számára, ezért célszerű lett volna a lopással egy szintre hozni, de ezt a javaslatunkat sem fogadták el.
Hasonlóképpen azt a kérdést, amely a társadalmat közbiztonsági szempontból meglehetősen részletesen és alaposan foglalkoztatja; ez pedig nem más, mint a kábítószerrel való visszaélésnek az az esete, ahol láthatjuk, hogy kábítószer-kereskedők azzal menekülnek el a büntető igazságszolgáltatás elől, hogy magukat kezelésre beíratják, és ennek következtében megmenekülnek a súlyosabb büntetésektől. Ezt a problémát maga a belügyminiszter úr is fölvetette számos alkalommal, és a parlamentben is számos alkalommal elhangzott, az erre vonatkozó javaslatunkat nem támogatták, egyszerűen nem értjük, hogy miért.
A mostani törvényjavaslat viszont - talán ne csak arról beszéljünk, hogy mi hiányzik ebből, hanem mi az, ami benne van - alapvetően az orvostudományi kutatással, illetőleg az emberi méltósággal összefüggő bűncselekményi tényállásokat jelenti. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan kérdés, ami a társadalmat, a polgárokat nagyon is érdekli, nagyon is izgatja, nagyon fontos kérdés. E tekintetben lényegében már meg kellett volna születniük ezeknek a törvényi tényállásoknak, hiszen Magyarországon volt már ilyen ügy. Büntetőjogban jobban tájékozottabb képviselőtársaim valamennyien emlékeznek az úgynevezett hipofízis ügyre, ami Magyarországon már tíz évvel ezelőtt felvetette azt a problémát, hogy a szervátültetések, és adott esetben az ezzel való kereskedelem bizonyos problémái szabályozásra szorulnak. De lényegében már valamennyi fejlett országban ki vannak dolgozva az erre vonatkozó tényállások.
A Nemzetközi Büntetőjogi Társaságnak egy tíz évvel ezelőtti kongresszusán, Bécsben dolgozták ki azokat az alapelveket, hogy mely területeken kell erre a kérdésre vonatkozóan szabályozást bevezetni, illetőleg milyen jellegű legyen az a büntetőjogi szankció, hiszen itt különböző jogok, különböző jogosítványok és érdekek ütköznek egymással. Az egyik természetesen az embernek az önrendelkezési joga, adott esetben kiegészítve a kegyeleti jogosítványokkal, a születendő gyermekeknek a jogosítványai, az orvostudományi kutatásokhoz és a polgárok gyógyulásához fűződő érdek, ami szintén e tekintetben ütközik egymással, és számos más olyan körülmény, amelyről az elmúlt évben, elmúlt hónapokban számos vita zajlott a sajtó hasábjain, és a polgárok érdeklődését is kiváltotta.
Az meglehetősen különös, hogy egy Magyarországon kirobbant ügynek kellett kiváltania azt, hogy végül is ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztése megtörtént, hiszen ha nem ez váltotta volna ki, akkor az egészségügyi törvénnyel egyidőben lehetett volna ezt tárgyalni. Idáig a parlamentig fölért ennek a botránynak a hulláma, hiszen Koleszár Lajos MSZP-s képviselőtársunk annak a miskolci kórháznak az igazgatója, amellyel kapcsolatban olyan sokat olvashattunk az elmúlt hetekben a sajtóban, és amelyekkel kapcsolatban, azt gondolom - nyilván a tényállásban nekem nincsen jogom semmiféle módon állást foglalni -, hogy bizonyos esetben a büntetőjognak az eszközei hiányoztak vagy hiányozhatnak, ha adott esetben azok a tények bebizonyosodnak, amelyek ezzel kapcsolatosak, amelyekkel egyébként a polgárok körében felháborodást kiváltó ügyet kezelni lehetne.
(12.10)
Hiszen halottak szöveteinek a hozzátartozók beleegyezése nélküli elszállítása, illetve külföldre szállítása elég súlyos probléma, s mindenképpen az erre vonatkozó szabályozás átgondolását jelenti. Itt meg kell vizsgálni, hogy mely szabályok sérültek, s adott esetben mely jogok sérülhetnek.
Ebből következően azt hiszem, e büntetőjogi tényállások - amelyeknek bevezetésére most sor kerül - mindenképpen segíteni fogják a továbbiakban azt, hogy ezekre a társadalmat igenis nyugtalanító kérdésekre megoldást találjunk. S valóban azt, ami bűnös, üldözni lehessen, ami pedig megengedett, azon a területen pedig nyissunk lehetőséget az orvostudományi kutatások számára.
Időm lejárt. Igen tisztelt képviselőtársaim, köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)
