DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban egy roppant rövid törvénytervezet áll előttünk, és az elhangzott miniszteri expozéból is eléggé világos, hogy miről van szó. Ugyanakkor nem kell elhallgatni azt, hogy végül is sikerült az erre a negyed évre eső munkatörvénykönyv-módosítást is behozni a Ház elé, és az ember ilyenkor elgondolkodik azon, hogy mennyire gondoljuk végig előre, hogy mikor mit kell tennünk a jogszabályok elkészítése során. Valószínűleg voltak az országban néhányan, akik már 1995-ben is tudták, hogy 95 meg 3 az 98, és akkor várható, hogy egybe fognak esni különféle választások.
Lehetne ugyan azt mondani, hogy végül is egészen más síkon mozog egy parlamenti választás és egy üzemi tanácsi választás. Különösen akkor lehetne ezt mondani, ha a szakszervezetek jobbra és balra nem kötnének választási együttműködést politikai pártokkal. De nem ebbe az irányba akarom a gondolatot továbbvinni, és szándékosan mondtam, hogy jobbra és balra, hiszen tudom, hogy van olyan szakszervezeti vezető, aki az egyik oldalon indul listavezetőként, és van olyan, aki a másik oldalon. Tehát ez nem kötődik ide, és azt hiszem, az illető pártnak, az illető szakszervezetnek és az illető magánszemélynek szuverén joga eldönteni, ilyen módon kíván-e politizálni.
Ez önmagában nem feltétlenül indokolná itt a dátum csúsztatását, én egy kicsit másról szeretnék beszélni. Arról, hogy itt most megint tűzoltunk, mondunk valamit, hogy most megint központilag szabályozzuk, aztán három év múlva majd megint előkerül a kérdés, hogy most kell-e központilag szabályozni vagy nem kell. Tudom, hogy a helyzet még nem érett, de mégis egy kicsit inkább a jegyzőkönyv számára el szeretném mondani, hogy végig kellene gondolnunk - nincs olyan nagyon sok fajta, az állampolgárok nagyon széles körét érintő döntési helyzet, választás Magyarországon -, vajon nem lehetne-e egyszer s mindenkorra világosabban dönteni, kiszámíthatóbbá tenni ezeket a lépéseinket. Most az országgyűlési választások kapcsán kezdett kibontakozni egyfajta egyetértés, hogy ez minden negyedik év májusában történjék. Innentől fogva lehet számításokat végezni, hogy mi a leghelyesebb megoldás a többi hasonló választással kapcsolatban.
Miről van szó? Szó van az önkormányzatokról, itt is kezd valamilyen egyetértés kibontakozni, szó volt a biztosítási képviselőkről - azért mondom múlt időben, mert pillanatnyilag ez átment delegálásba, hogy aztán ez így marad vagy nem marad így vagy mi lesz vele, ez a jövő kérdése -, és szó van ezekről az üzemi tanácsi választásokról. Ha nagyon-nagyon elmélázik az ember, akkor még arra is gondolhat, hogy egyszer végig kellene gondolni, hogy a költségvetési évet január 1-jén kell-e kezdeni. De nem megyek tovább ezen a nyomvonalon, csak azt szeretném elmondani, hogy higgadt, napi politikai szempontokat mellőző rendszert kellene bevinni. Az az érzésem, hogy ez egyfajta stabilitást adhatna az egész belpolitikai életünknek.
Annak is vannak hívei, akik például azt mondják, hogy a területi, települési önkormányzati választásokat el kellene csúsztatni a négyéves parlamenti ciklus közepére - sok országban így működik a rendszer -, és akkor ehhez képest lehetne találni az A és C év között a B évet vagy a D évet, ami alkalmas lehet egy ilyen üzemi tanácsi választásra. De lehet, hogy mindez hibás, lehet, hogy teljesen ki kell vonulnia a parlamentnek ezekből a döntésekből.
Ez egy egészen más kérdés, de ezt el kellene egyszer dönteni, és nem olyan helyzetbe hozni itt most a tisztelt Házat, hogy tűzoltó módjára gyorsan jelentsük ki, hogy november X-edikétől Z-edikéig gyorsan szavazzatok, és csináljatok üzemi tanácsokat. Ez az első kritikus megjegyzésem az előterjesztéssel kapcsolatban.
A másik: itt a kormány egy felhatalmazást kér, és most a miniszteri expozé elég világosan megmondta, hogy nem teljesen biankó felhatalmazást kér magának arra, hogy az ide vonatkozó részleteket kormányrendeletben akarja szabályozni. Vajon jól tesszük-e ezt? Látszólag teljesen jól tesszük, hiszen a közalkalmazotti törvénynél is a közalkalmazotti tanácsok választásáról egy 1995-ben létrejött kormányrendelet az, ami a meghatározó joganyag. Ugyanakkor a munka törvénykönyve valójában elég részletesen szabályozza, hogy kik választhatnak, hány emberből lehet választani, és így tovább. Ha ez a szabályozás nem elegendő, akkor megfontolandó, hogy a leglényegesebb döntéseket vajon kormányrendeletben vagy törvényben kell szabályozni. Ha most úgyis hozzányúltunk a törvényhez, lehet, hogy éppen ebbe az irányba kellett volna elmenni, és nem találgatásokra hagyatkozni, hogy akkor ez a kormányrendelet is ugyanolyan lesz majd, mint a közalkalmazotti volt.
Miért mondom ezt? Minden sértő szándék nélkül hozzá kell tennem, hogy ezt egy kicsit régimódi szabályozási gondolkodásnak, még a '90-es fordulat előtti gondolkodásnak tudom be. A mi most érvényes jogalkotási koncepciónk, jogalkotásról szóló törvényünk szelleme nem részesíti előnyben azt a gondolatot, hogy a törvényekhez a kormány mintegy végrehajtási rendeletet gyártson. Azt hiszem, a jogalkotás rendjében bekövetkezett, az ellenzéki kerekasztalon kialakult és utána megvalósított lépések egyik nagyon lényeges eleme az, hogy tiszta és világos törvényeket szeretne látni, amelyekben a kormánynak és a szakminiszternek nagyon meg van kötve a keze, hogy mit írhat még joganyagba.
Ugyanis apró technikai részleteket valóban nem méltó dolog törvénybe betenni. Lehetnek olyan gyorsan változó tényezők, amelyek indokolják, hogy egy jelenség még ne kerüljön bele a törvényi szabályozás szintjébe: egy átalakuló társadalom bizonyos jelenségei, ahol nagyon gyorsan kell alkalmazkodni. Az az érzésem, hogy itt nem erről van szó, és minthogy országgyűlési választásokat is lehet tartani anélkül, hogy a kormány rendeletben szabályozná, hogyan is kell érteni azt, hogy négyszázhuszonhárman szavaztak Kiss József képviselőjelöltre, és ezt hogy kell összeadni, hogy a végén kiderüljön, kik jönnek ide be a parlamentbe, azt hiszem, ugyanígy meg lehetne találni azt a törvényi megfogalmazást, ami ezt a kérdést is világosan, a magyar lakosság számára egyértelműen rendezi.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs meg az a bizalom Magyarországon, amiben nem lehet feltételezni azt, hogy valamilyen manipulatív szándék is megjelenik ezen összesítések során. Hiszen az hangzott el, hogy ebben csodálatosan megegyeztek a szakszervezetek és a kormány. Minden tiszteletem a szakszervezeteké, minden tiszteletem a kormányé, de megemlítem, hogy az üzemi tanácsi választáson nem szakszervezeti tagok is részt vehetnek.
(19.20)
Őket ki képviseli? Az ő véleményüket ki hallgatja meg? Nem vagyok meggyőződve róla, hogy szabad ezt a kérdést törvény helyett kormányrendelet szintjén szabályozni. Egy fejlődést azért látok, nevezetesen: a jogalkotás rendjének megfelelően a kormány most megszerzi magának azt a törvényi felhatalmazást, amelyik formailag jogossá teszi ennek a tervezett rendeletnek a meghozatalát - ez pozitív előbbrelépés.
De hogy tartalmilag mi fog történni, alkotmányos lesz-e, ezt már csak akkor fogjuk látni, amikor az egész anyag kézben van. Én úgy érzem, hogy a jogalkotásról szóló rend szelleme sérül akkor, ha érdemi döntéseket ebben az ügyben kormányrendelet szinten hozunk meg, és valójában nem értem, hogy miért nem lehetett ezt ebbe a törvénybe betenni, s akkor nem kellene egy ilyen bonyolult fejtegetéssel a tisztelt Ház idejét rabolnom.
És azt gondolom, hogy a továbbiakban ezt nem is akarom megtenni, hanem arra kérem most már valószínűleg csak az új, idén nyáron hivatalba lépő parlamentet, hogy ennek az egész kérdésnek a szabályozási rendszerét majd gondolja át, és próbáljon olyan tiszta, világos viszonyokat teremteni, hogy a jövendő munkaügyi miniszternek ne kelljen rendszeresen munkatörvénykönyv-módosítással ilyen ügyekben is ide szaladgálni a tisztelt Ház elé.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
