BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csalóka érzés a nyilvánosság előtt szereplő emberek fellépése alapján megítélni a sport általános helyzetét.
Annyit szeretnék hozzátenni, hogy a csapatsportágakban a szövetség költségvetése - tehát ami direkt a szakági szövetségeknél megjelenik - messze nem éri el az egyszázad részét sem annak a felhasznált pénzösszegnek, ami gyakorlatilag ugyanazon szakosztályokat foglalkoztató egyesületek kezén megfordul egy év alatt. Ez majdnem minden sportági szakszövetségre, de különösen a csapatsportágakban igaz. Aki tehát az adófizetők pénzéért aggódik, annak valóban jogos az aggodalma, de még inkább jogos akkor, ha a sportegyesületek gazdálkodását nézi meg.
Nehogy azt higgye bárki, hogy a sportegyesületek szponzorálására költött pénz forrása valahol egészen másutt keresendő, mint annak az összegnek, amiből a sportági szövetségek gazdálkodnak. A kettő között az a különbség, hogy amíg a sportági szövetségek 90 százaléka nem rendelkezik adóssággal, és nem konszolidálandó, addig a sportegyesületeknél pontosan fordított az arány. Ezért tehát úgy gondolom, hogy teljesen jogos a törvényjavaslatnak az a része, amely a sportegyesületek és ezen belül kiemelten a profi szakosztályokat vagy - ha úgy tetszik - a profikat foglalkoztató egyesületek tekintetében kíván tiszta viszonyokat teremteni a magyar sportban.
Végezetül pedig egy megjegyzést tennék, és ígérem, hogy megfogadom elnök úr intelmeit. Úgy gondolom, hogy a szakmai munkát alapvetően meg kell tisztítani azoktól a vonásoktól, amelyektől úgy érzik, hogy a korábbi eredmények csalhatatlanságának bűvköre valaki számára is jogosítványt ad az elkövetkezendő esztendők sikereire. Csak a balsikerekre ad ilyen jogosítványt, önmagában véve a korábbi profi pályafutás még senkinek nem jelent menlevelet a későbbi sikerekre. Sajnos, a magyar sport ezen példákban is bővelkedik. Úgy gondolom, hogy kevés az olyan nagyszerű sportoló, akiből olyan nagyszerű edző is lesz, mint a közelmúltban, napokkal ezelőtt elhunyt Sidó Ferenc. Nem ez az általános példa.
A szakmai munka valami egészen más, mint amit ténylegesen egy profi pályafutásból önmagában kikövetkeztetni lehet. Koránt sincs adekvát összefüggés a kettő között.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
