GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném röviden elmondani annak a történetét, hogy ez a kérdés hogyan került az asztalunkra.
1991-ben az akkori magyar kormány az Európai Közösségekkel kötött egy megállapodást, amely Európai Megállapodás nevet visel, de talán többen inkább úgy ismerik, hogy társulási szerződés, aminek volt egy része, amely arról szólt, hogy ezen megállapodás hatálybalépését követő ötéves átmeneti idő után Magyarország és az Európai Unió biztosítani fogja egymás polgárai számára kölcsönösségi alapon az egymás országaiban, területein vállalkozóként való letelepedést.
Ez a bizonyos Európai Megállapodás az 1994. évi I. törvénnyel lett törvénybe iktatva, amely 1994. február 1-jén lépett hatályba, ilyen módon most ezt követően öt évvel, 1999. február 1-jén keletkezik a Magyar Köztársaság számára és az Európai Unió tagállamai számára is kötelezettség arra vonatkozóan, hogy valamikor régen, 1991-ben meghatározott jogokat egymás polgárai számára a szabad vállalkozási letelepedés tekintetében biztosítsuk.
Nyilvánvaló tehát, hogy ma tulajdonképpen nem vagyunk olyan döntési helyzetben, hogy erről a kérdésről olyan jellegű vitát folytassunk, hogy vajon ez érdekünk vagy nem érdekünk, hasznos-e számunkra ez vagy nem, hiszen ezt a vitát 1991-ben, pontosabban a törvény elfogadásakor, a ratifikációkor, 1994-ben kellett volna lefolytatni. Akkor erről nem volt érdemi vita. Mindannyian úgy ítéltük meg, hogy érdemes az Európai Megállapodást ratifikálni, hiszen ez Magyarország számára biztosítja azt a távlatot, hogy egyszer majd az Európai Unió részévé váljunk, és általában is az Európai Megállapodásban foglalt különböző szabályok Magyarország számára hasznosak.
Úgy ítélem meg, hogy 1990-ben, amikor a magyar kormány letárgyalta a megállapodást, illetve a magyar parlament, amikor 1994-ben ratifikálta a megállapodást, akkor helyesen járt el. Valóban a Magyar Köztársaság érdeke volt és érdeke ma is, hogy az Európai Megállapodás létezzen, és így ma nekünk érdekünk is az, hogy az Európai Megállapodásban foglaltaknak megfelelően az ott megfogalmazott kötelezettségeknek a Magyar Köztársaság időben és megfelelő tartalommal eleget tudjon tenni.
A mostani szabályokról még azt érdemes elmondani, ahogy ezt Karl Imre képviselőtársam is említette, hogy amikor az Európai Megállapodásról szóltak a tárgyalások Magyarország, illetve más tagjelölt államok, illetve az Európai Unió között, akkor Magyarország volt az egyetlen, amely kérte, hogy a vállalkozóként való letelepedés lehetősége csak egy bizonyos átmeneti idő után, egy ötéves átmeneti idő után történjék meg. Például Lengyelország és az akkori Csehszlovákia elfogadta, hogy a szerződés hatálybalépését követően azonnal megnyíljon ez a letelepedési szabadság. Erre akkor azért volt szükség, mert úgy ítélte meg az akkori magyar kormány - megítélésem szerint helyesen -, hogy kell egy bizonyos idő, míg a magyar vállalkozók föl tudnak készülni a letelepedési szabadság megadásából származó versenyhelyzetre, illetve maguk is föl tudnak arra készülni, hogy az Európai Unió piacain, az Európai Unió területén vállalkozásokat tudjanak alapítani. Úgy érzem, hogy 1999-ben ezek az adottságok a magyar vállalkozók számára sokkal inkább rendelkezésre állnak, hiszen eltelt azóta öt év, és a magyar vállalkozói társadalom jelentős mértékben megerősödött, mint amennyire ezek 1994-ben adottak voltak.
Rendkívül fontos számunkra, hogy ez az első olyan hely, ahol az Európai Unió egyik fontos törekvésén, egyik fontos pozícióján bizonyos rést tudunk ütni, hiszen tudjuk, hogy az Európai Unió egyik tárgyalási pozíciója éppen az Magyarországgal és a többi csatlakozni kívánó országgal szemben, hogy a személyek szabad áramlásának a szabadságát a csatlakozni kívánó országoknak nem kívánja megadni.
Ez a most tárgyalt ügy, az Európai Unió területén vállalkozóként való letelepedés ezen a területen rést üt az Európai Unió tárgyalási pozícióján, és bár teljesen nyilvánvaló, hogy nem várható tömeges letelepedés, újfajta népvándorlás a javaslat elfogadásától, hiszen valószínűleg a különböző akadályok, amelyek az egyes tagállamokban érvényesülnek a vállalkozásalapítással kapcsolatban - a nyelvismeret kérdése, a helyben lakás kérdése, a különböző szakmai és egyéb követelményeknek az ügye -, mégiscsak akadályként fognak szerepelni.
(10.10)
Valamint különböző anyagi ügyek is vannak, amelyek valószínűleg nem fognak nagymértékű népességmozgást eredményezni. Nem fogják azt eredményezni, hogy akár a magyar piacon az Európai Unió vállalkozói jelentős versenypozíciót alakíthatnának ki, vagy hogy a magyar vállalkozók az európai piacokon okoznának valamilyen gondot. De néhány szakmában, ahol a megfelelő képesítéssel és adottságokkal a magyar vállalkozók rendelkeznek, szerintem igenis lehet arra számítani, hogy a magyar vállalkozók jelentős előnyöket fognak tudni maguknak kovácsolni ebből a megállapodásból. Különösképpen az orvosokról, fogorvosokról, fogtechnikusokról, fodrászokról lehet itt talán beszélni és más olyan személyekről, akik valamifajta speciális szolgáltatást nyújtanak, s talán éppen a határrégiókban lehet abban reménykedni, hogy a magyar egyéni vállalkozók, illetve önfoglalkoztatók jelentős eredményeket fognak elérni.
Természetesen nem szabad arról sem elfelejtkezni, amiről a bizottsági ülésen is sokat beszéltünk, hogy fontos, hogy a magyar vállalkozók és általában a magyar társadalom az európai csatlakozás folyamatában tájékozottak legyenek a folyamat jellegéről és ennek ütemezéséről is. Ebben az ügyben, azt hiszem, nem mondhatjuk azt, hogy nem történt meg minden annak érdekében, hogy a magyar vállalkozók tájékozottá váljanak, hiszen több éven keresztül több előadásban volt erről az egyébként nem túl bonyolult ügyről tájékoztatás. Mégis fontos figyelmeztetés számunkra, hogy ennek ellenére az az érzés alakulhatott ki a vállalkozók között, hogy nem tekintik magukat felkészültnek.
Lehet, hogy el kell fogadnunk azt a tényt, hogy minden egyes lépésnél ilyen ellenállásba, ilyen szempontokba fogunk ütközni, mert minden félelmet keltőnek tűnik addig, ameddig be nem következik, és ameddig a konkrét előnyeit az egyes egyének, a vállalkozások, illetve maga a társadalom nem tapasztalja. Ez mindannyiunk számára egy fontos tanulság, hiszen - mint ahogy korábban említettem - az Európai Unióhoz való csatlakozásról végül is népszavazás fog dönteni, s ha ezek a jelenségek a jövőben is erősek maradnak, akkor nekünk sokkal erőteljesebb munkát kell majd folytatnunk annak érdekében, hogy a magyar társadalmat az Európai Unióhoz való csatlakozás előnyeiről meg tudjuk győzni, és az ismeretlentől való félelmeken erőt tudjunk venni. Csak remélni lehet, hogy ezeket a félelmeket a politikai elit nem igyekszik majd növelni a következő időszakban, hanem felismerve az ilyen eljárás veszélyességét, inkább arra fog törekedni, hogy ezeknek a félelmeknek az enyhítésére tegyen kísérletet.
Fontos megemlíteni a megállapodással kapcsolatban, hogy természetesen a letelepedés szabadsága nem vonatkozik a termőföldre vonatkozóan a mezőgazdasági és az erdőgazdasági ingatlanokra és sok más ügyre sem, amelyek a megállapodás mellékletében ki lettek véve a letelepedés szabadsága köréből. Sem most, az ötéves átmeneti idő lejártát követően, sem pedig a tízéves átmeneti idő lejártát követően nem keletkezik több esetben Magyarország számára kötelezettség arra, hogy ezeken a területeken is a letelepedés szabadságát biztosítsa. Így például a termőföldvásárlásnak az Európai Unió polgárai számára való lehetővé tételéről nem döntünk most. Erről majd a magyar kormánynak kell tárgyalnia az Európai Unióval a csatlakozási tárgyalások folyamatában, és majd a csatlakozási szerződés jóváhagyásakor kell arról dönteni, hogyha olyan jellegű megállapodás születik, hogy azt a Magyar Köztársaság Országgyűlése jóváhagyja-e vagy sem. De érdekes módon, bár ez egy rendkívül közismert tény volt korábban, sokat beszéltünk erről az előző parlamenti ciklusban is itt, az Országgyűlésben, mégis most a bizottsági ülésen is volt kérdés erre vonatkozóan, ami számomra arra utal, hogy még az országgyűlési képviselők sem tájékozottak minden esetben fontos kérdésekről.
Végezetül azt szeretném kiemelni, hogy talán az is egy fontos tapasztalat ezzel az üggyel kapcsolatban, hogy ha valamilyen kötelezettség keletkezik az Európai Unióval szemben (Az elnök a csengőt megkocogtatva jelzi az idő leteltét.), akkor érdemes azt minél előbb teljesíteni, hiszen az idő előrehaladta általában nem segíti a félelmek eloszlását, hanem inkább összesűríti ezeket a félelmeket. S ha a kötelezettségekhez minél közelebb esik a döntés, annál inkább érvényesülnek ezek a kedvezőtlen hatások.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
