SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk fekvő törvény hatálybalépésének időpontja kicsit a mély lélegzetvétel, az EU-mélyvízbe ugrás időpontja lesz, hiszen kétségtelen, hogy ennek hatásai nem egyformán fognak jelentkezni a magyar vállalkozói társadalom minden tagjára. Kissé árnyaltabbnak érzem a hatást, mint amit a Fidesz vezérszónoka elénk vetített, hiszen tudván tudott dolog - bár a magyar vállalkozó társadalom jelentős része versenyképessé vált a nyugat-európai konkurenciával szemben az elmúlt évek során -, hogy van egy jelentős vállalkozói réteg, amely számára nyilvánvaló, hogy nem lesz feltétlen öröm ezen törvény hatálybalépése. Mindemellett ez a lépés, ennek a törvénynek a meghozatala nem elkerülhető, és nemzeti összérdekeink szempontjából feltétlenül pozitív és támogatandó.
(10.40)
Ezért előre is bocsátom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ezt egy jó, kiegyensúlyozott törvénynek tartja - csak a helyzetet találja talán egy kicsit árnyaltabbnak, mint Glattfelder Béla -, és ezért mi ezt feltétlenül támogatni fogjuk a határozathozatal során.
Az európai megállapodás 1991. december 16-ai aláírásával, majd annak ezt követő ratifikálásával és az 1994. évi I. törvénnyel történő kihirdetésével vállaltuk a nemzeti elbánás öt éven belül történő megadását az EU-tagállamok azon állampolgárai számára, akik hazánkban önálló vállalkozóként kívánnak letelepedni és itt gazdasági célú tevékenységet kívánnak folytatni. Mindez természetesen kölcsönös alapon történik, vagyis a mi vállalkozóink is letelepedhetnek hasonló célból és hasonló feltételek mellett a Lajtától nyugatra eső európai országokban.
Az előttünk fekvő törvény jövő év február 1-jei hatálybalépésétől kezdődően tehát kölcsönösen nyitott a pálya állampolgáraink, az EU-országbéli és a magyar állampolgárok számára egymás országában, hogy ott önálló vállalkozóként vagy önfoglalkoztatóként - mint például az orvosok és gyógyszerészek, amikről itt már esett szó - szabadon letelepedhessenek és ott tevékenységüket szabadon folytathassák, ők itt, mi pedig ott. Kétségtelen, hogy mindez nem kis, nem minden veszély nélküli, s hatásaiban előre pontosan csak igen hozzávetőlegesen felmérhető, megbecsülhető konkurenciát teremt majd egyes kevésbé versenyképes hazai kis- és középvállalkozók részére. Épp ezért ez a kerettörvény igen kényes kérdésekről szól, igen kényes kérdéseket szabályoz, azonban nem elkerülhető módon.
A nemzeti elbánás megítélésének megadása az EU-országok nálunk letelepülni kívánó vállalkozói, önálló vállalkozói részére tehát nem elodázható, nem megkerülhető kötelezettség, hisz nemzetközi szerződésünkből következik és fakad, valamint EU-csatlakozásunk egyik feltétele.
Ugyanakkor látni lehet, hogy az elvi kölcsönösség adott volta mellett előfordulhat, hogy a gyakorlatban nem a kölcsönös kiegyensúlyozottság fog megvalósulni, hiszen az EU-vállalkozók jóval inkább mobilabbak, tőkeerősek, versenyképesek abban, hogy hozzánk jöjjenek, mintsem hogy ez fordítva lenne így. Ugyanakkor arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a hazai vállalkozóknak pedig a hazai pálya szolgál nagy előnnyel, hiszen nyilvánvaló: akik itt élnek, itt nőttek bele a gazdaságba, eddig is itt fejtették ki tevékenységüket, más szempontból jóval nagyobb védettséget és jóval nagyobb előnyöket élveznek a frissen ide települők, a mi jogszabályainkat, a mi gazdasági, társadalmi, politikai életünket csak frissen kóstolgatókhoz képest, és ez nem egy esetben jelentős előny lehet a hazaiak számára.
Amit fájó szívvel hiányolhatunk, az az, hogy sem az előző kormány, sem a mostani kormány nem fordított igazán nagy figyelmet és gondot arra, hogy a vállalkozókban tudatosítsa: közeledik ez az ominózus dátum, az 1999. év, amikor egy számukra valami nagyon lényeges és fontos dolog fog történni. Emlékezhetünk, nem túl rég, szeptember közepén Harrach miniszter úr állt a nyilvánosság elé azzal, hogy ez a törvény közvetlenül a meghozatala előtt áll, és mindez anélkül történt, hogy a vállalkozók érdekképviseleteivel, a kamarákkal előzetesen bárki is egyeztetett volna. Erre persze lehet azt mondani, hogy a törvények vagy a nemzetközi megállapodások, de jelen esetben a '94-es I. törvényről van szó, tehát hogy a törvények nem ismerése nem ad felmentést azok végrehajtása alól, de mégis közös csónakban evezünk az EU-csatlakozás felé, ezért ez nem igazán jó válasz. Tehát sokkal nagyobb figyelmet kellett volna fordítani a vállalkozói társadalom felkészítésére, az azok érdekképviseleteivel folytatott kommunikációs lehetőség megteremtésére, mint az eleddig történt.
Jól tudott, hogy Magyarországon 1 millió körül van a regisztrált gazdasági szervezetek száma, s noha a ténylegesen működőké nem lehet több 730-735 ezernél, lényeges azon állampolgárok száma, akiket ez a törvény személyükben érinthet, ezen belül is különösen a nagy többségben, több mint 97 százalékban megjelenő kis- és középvállalkozásokra vonatkozóan lesznek vagy lehetnek ennek a törvénynek hatásai, és a munkahelyek mintegy kétharmadát, körülbelül két és fél millió embert ezen kis- és középvállalkozások foglalkoztatják. Így tehát lényeges, hogy ez a törvény milyen védettséget ad a számukra, és ebből a szempontból azt mondhatjuk: a törvény a tőle elvárható gondoskodást megadja, hiszen nagy súlyt fektet a kölcsönösségre - a kérdés csak az, hogy a magyar kormány majd hogyan tudja a viszonosságot folyamatosan kontrollálni és szükség esetén behajtani azt a nyugati partnereinken, ami rendkívül szükséges -, és ezen túlmenően nyilván szigorúan kell vennünk a végrehajtás során azt, amit a törvényben találhatunk, azaz hogy az idetelepülő külföldi vállalkozóknak meg kell felelniük a szakmai és nyelvi feltételeknek.
Ebből a szempontból egy-két apróbb kérdés feltehető, például az, hogy miért csak a törvény által egyedül említett orvosi pályához köthető a szakmai-nyelvi vizsga megkövetelése a külföldről idetelepülő vállalkozóktól vagy önfoglalkoztatóktól, a többi szakma területén miért nincs ez nevesítve a törvény sorai közt. Szintén apróbb kérdés lehet, hogy miért ezzel a törvénnyel kell még hatályba sem lépett, egy-két héttel ezelőtt módosított, például az adózás rendjéről szóló vagy a társasági adóról szóló törvényt módosítani, hiszen ezt épp nem túl rég tettük meg.
Úgy gondoljuk tehát, jelen pillanatban van egy árnyaltabb helyzet: a vállalkozóknak van egy kisebb része, akiknek ez a konkurencia - aminek a mértékét még nem lehet igazán megbecsülni - esetleg kellemetlen pillanatokat is okozhat, azonban ezt belekalkulálva is feltétlenül szükségesnek tartjuk ennek a törvénynek a meghozatalát. Épp ezért a Szabad Demokraták Szövetsége ezt támogatni fogja a határozathozatal során.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az SZDSZ és a kormánypártok soraiban.)
