DR. JÁRAI ZSIGMOND
DR. JÁRAI ZSIGMOND
DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter: Köszönöm szépen. Igazán nagy érdeklődéssel figyelem a tartalmas vitát a társadalombiztosítás 1999. évi költségvetéséről. Úgy gondoltam, akkor van helye válaszolni, amikor a vita lezárása megtörtént, és általában - amennyire tudom - ez így is szokott lenni a parlamenti menetrendben. Azért két részletkérdéshez szeretnék hozzászólni, az egyik az úgynevezett kórház-konszolidáció, a másik pedig a nyugdíjkérdés.
Azon túl, hogy alapvetően egyetértek az egészségügyi miniszter úrral abban, hogy valamiféle kórház-konszolidációra szükség van - hiszen tarthatatlan az a helyzet, ami kialakult a kórházak körül -, a csütörtöki kormányülés fogja megvitatni, hogy a kormányzat milyen intézkedéseket kíván tenni, tehát csütörtök előtt erre elég nehéz válaszolni. Ennek ellenére néhány dologban hadd mondjam el a saját véleményem.
Először is - mint mondtam - megengedhetetlen az a helyzet, ami kialakult, hogy évek óta nem fizetik ki az ügyeleti díjakat. Az az összeg, amit most konszolidálni kellene, nem a mostani kormányzat működése alatt halmozódott fel, hanem az előző alatt. Az ügyeleti díjak ki nem fizetéséért felelősek az egészségügyi kormányzat vezetői is, a költségvetés elfogadói is, és természetesen felelősek az intézmények vezetői is. Ezt a felelősséget én sem jogi értelemben gondolom, hanem morálisan. Valószínű, hogy ezt csak egy konszolidációval lehet megoldani, hiszen nem várható el az orvosoktól, nővérektől, hogy úgy végezzenek túlmunkát, hogy nem kapják meg érte a fizetésüket. Amennyire tudom, pereket kezdeményeztek ezek a dolgozók, és meg is nyerték azokat a kórházak ellen, tehát a kórházakat jogszabályok és jogerős bírói döntések kötelezik a kifizetésekre. Az természetes dolog, hogy a kormánynak ezt a kötelezettséget vállalnia kell. Egyébként először az 1999. évi költségvetésbe tettük be a túlmunkadíjak kifizetésével kapcsolatos költségeket, abba a költségvetésbe, amelyet most önök vitatnak. Visszamenőleg is rendezni kell ezeket a díjakat, és valamilyen formában ki kell fizetni.
A második kérdés az, hogy mi lesz a kórházak csődjével. Először is, ha emiatt vagy bármi más okból jutottak csődbe a kórházak, csődgondnokokat kell kinevezni. Azok a kórházak, amelyek csődbe jutottak, nyilván nem megfelelően vannak vezetve, tehát a jelenlegi vezetés mellett a konszolidációt nem lehet elképzelni. Mint minden csődesetben, a csődgondnok kötelessége, hogy megvizsgálja, miért jutott az intézmény csődbe. A csőd nagyságára vonatkozó felmérést most végzi az egészségügyi miniszter úr, ezt fogja előterjeszteni a csütörtöki kormányülésen. Nekem az lesz a javaslatom - még egyszer mondom, ez a saját véleményem, nem egyeztetett kormányzati álláspont -, hogy az első lépés csődgondnok kinevezése, a második lépés annak megállapítása, hogy milyen problémák miatt került csődbe a kórház, a harmadik lépés annak felmérése, hogy milyen strukturális gond, vezetési probléma, financiális vagy tulajdonosi gond van - a tulajdonosok döntő részben az önkormányzatok -, miért nem konszolidálták az önkormányzatok a kórházakat, és miért nem fizették ki az ügyeleti díjakat a tulajdonos önkormányzatok.
Ha ez a vizsgálat megtörtént, akkor lehet javaslatot tenni arra, hogy milyen pénzügyi módszerrel lehet megoldani ezeket a csődöket. Nyilvánvaló, hogy ezt az idei költségvetésbe helyes lenne betenni, hiszen ez is a Postabankhoz hasonló, évek óta felhalmozódott problémája a költségvetésnek, de az idén valószínűleg már nem lehet megtenni, ezért valamilyen formában a jövő évben kell majd kezelni, de lehet, hogy áthúzódik 2000-re, 2001-re is. Az alapprobléma az, hogy a csődöt meg kell oldani, a kórházakat működőképessé kell tenni. Kérdés, hogy ez milyen struktúrában oldható meg.
A második kérdéskör, amihez szeretnék röviden hozzászólni, a nyugdíj. Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a nyugdíjemelés körüli vita változatlanul a hangulatkeltést és a nyugdíjasok kedélyeinek a felborzolását szolgálja, ahelyett, hogy a tárgyilagos párbeszédnél maradna. Ennek ellenére el kell mondanom, hogy lesz nyugdíjemelés jövőre - mint ahogy azt önök is tudják az önök előtt fekvő költségvetésből -, olyan nyugdíjemelés lesz, amellyel részben kárpótolni kívánjuk a nyugdíjasokat az elmúlt négy évben be nem következett nyugdíjemelésért, illetve azért, mert a nyugdíjuk négy év alatt 10 százalékot veszített a reálértékéből.
(12.40)
Azt hiszem, a nyugdíjak reálértékvesztése tény; és az is tény, hogy a jövő évben a 14,2 százalékos tervezett nyugdíjemelés 3-4 százalékkal meghaladja az infláció tervezett ütemét: tehát 3-4 százalékos vásárlóérték-növekedés lesz a nyugdíjasoknál. Ilyen egyébként nem volt az elmúlt néhány évben, illetve még egyszer mondom: 10 százalékot veszítettek a nyugdíjak a vásárlóértékükből. Gyorsabban fognak nőni a nyugdíjak jövőre, mint amilyen ütemben a bérek fognak nőni: 13,3 százalékos béremelkedést javaslunk, és 14,2 százalékos nyugdíjemelkedést. A nyugdíjasokat tehát megpróbáljuk valamilyen mértékben kárpótolni a korábban elszenvedett veszteségekért. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
