DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, egy dologban egyetérthetünk, még akkor is, ha kormánypárti és ellenzéki oldalon természetesen a politikai megközelítés sem száműzhető a vitákból. Ez nyilván így van rendjén még akkor is, ha ez olykor élesebb a kelleténél. De azt hiszem, hogy mi a nyugdíjemelés ügyében elég sokszor elmondtunk tárgyszerű megfontolásokat is. Azt hiszem egyébként, hogy a nyugdíjasok körében nem attól van hangulat, hogy az ellenzék hangulatot kelt vagy nem. Az vagy van, vagy nincs; a nyugdíjasok úgy érzik-e, hogy őket valaki most becsapja, vagy nem úgy érzik. Nyilvánvaló, hogy az, hogy az ellenzék erről mit mond, mire hívja fel a figyelmet, valamilyen mértékben tényező, de nem alapvetően ettől függ.
Úgy hiszem, azokra a körülményekre tekintettel, amelyek mind az államháztartás egészében, mind pedig az azóta bekövetkezett változásokra nézve fennállnak, joggal tesszük fel a kérdést, hogy miért nem történik változás az eredeti nyugdíjemelési elképzelésben. Most egy pillanatra - bár nem gondolom, hogy ezt kellene tennem, és nem is tartom fönn -, csak egy másodpercre teszem félre azt a véleményemet, hogy a jelenleg hatályos nyugdíjtörvény szerint kellene emelni a nyugdíjakat, s akkor marad az a kérdésem, hogy a jelenleg hatályos és a kormány által elképzelt között miért nem keresnek legalább újabb változatokat, ha közben pénzügyi oldalról változott a helyzet, részben az 1 százalék okán, részben a Postabankkal való összefüggés okán, részben... - most nem akarom sorolni, hogy milyen módon változtak a körülmények. Ez az, ami az emberben azt az érzetet kelti, hogy tulajdonképpen fontosabbnak tűnik az eredeti döntés melletti mindenáron való kiállás, mint mondjuk, ebben valamiféle elmozdulás.
Azt pedig szeretném megerősíteni, hogy az nagyon fontos körülmény: nem mindegy, hogy az állomány-összetétel változása alakítja-e a nyugdíjszínvonalat vagy a létező nyugdíjak megemelése - ez magától értetődik.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
