ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Olvasom a Magyar Nemzeti Bank "Havi jelentés" című, 1998. évi 10. kiadványát, és azt kell mondanom, tanulságos és érdekes olvasmány, szinte minden fejezete további gondolkodásra ingerel. Ugyanakkor tulajdonképpen semmi újat nem nyújt, olyan, mint a többi MNB-kiadvány, hiszen szellemisége, elméleti alapjai kisebbrészt a klasszikus jegybanki tevékenység minden tankönyvben is fellelhető módszerein nyugszik, nagyobbrészt természetesen a monetarizmus fegyvertárának és követelményeinek felel meg.
Olvasom: A költségvetési hiány finanszírozása ma már kizárólag állampapír kibocsátása útján történik. Az állampapírok tulajdonosi szektorok szerinti megoszlása azt mutatja, hogy a legnagyobb tulajdonosi szektor a "pénzügyi vállalatok összesen", 59,6 százalékban. Ha ehhez hozzászámítjuk a "külföldi, nem rezidens" tulajdont, ami 10,7 százalék, valamint a "nem pénzügyi vállalatok" 10,5 százalékát kitevő részesedését, akkor joggal valószínűsíthető, hogy a külföldi tulajdon bizonyára eléri vagy meghaladja a 65-70 százalékot.
Eszembe jut, amit két német gazdasági újságíró, Hans-Peter Martin és Harald Schuman nagy nemzetközi sikernek örvendő könyvében, "A globalizáció csapdája - támadás a demokrácia és a jólét ellen" című művében ír, többek között erről. Itt bemutatják a multinacionális cégek és a nemzetközi pénztőke urainak különféle pénzügyi csalásaiból származó és az anyaországból kimenekített, a fekete- és szürkegazdaságból származó és átmosott jövedelmek útját, majd így folytatják: "Az adó elől elmenekített pénz legnagyobb részét az alapkezelők aztán újra Németországban fektetik be" - ők a német viszonyokról írnak - "nem ritkán éppen államkötvényekbe. Ezzel az állam azoknak adósává válik, akik elcsaklizták előle adójukat, és még adómentes többletjövedelmet jelentő kamatokkal is megajándékozza őket." További idézet: "Így váltak zsarolhatóvá a nemzeti államok és kormányaik."
Még egy idézet: "Ez a politikai gleichschaltolás az államháztartásokon keresztül valósul meg." A globális, monetáris rendszerhez való csatlakozás "az érintett országok számára olyasmit jelent, mint egyfajta fausti szerződést, lepaktálást az ördöggel" - írja a Newsweek. Ennek következményeként, mint írják, "el kell fogadni a kamathierarchia törvényének való alárendeltséget és a kiszolgáltatottságot olyan hatalmaknak, amelyekről a legtöbb választónak elképzelése sincs." És ehhez csak még egy gondolatot: a pénzügyi szféra kezében összpontosul az állampapírok 60 százaléka, de ezeket az intézményeket konszolidáltuk is. Hányszoros prés ez? Az állam és az állampolgár többszörösen is áldozat.
És máris beugrik egy másik vélemény. Siklaky István közgazda, volt SZDSZ-es kerületi polgármester a Napi Magyarországban írt egy cikket, az a címe, hogy "Akié a pénz, azé az ország". Ebben a következőket írja: "Tiszta piaci eszközökkel nem lehet kijutni a válságból, fel kell használni a szuverén államnak azt a jogát, hogy további eladósodás helyett pénzt bocsát ki, amit igenis, lehet úgy végrehajtani, hogy ne inflációt, hanem teljesítményt gerjesszen." A cikk végén felteszi a kérdést: "Negyven évig a marxizmus-leninizmus dogmáira hivatkozva szolgáltuk a Szovjetunió világhatalmi érdekeit. Akkor erre tankok kényszerítettek. Tíz éve a monetarizmus dogmáira hivatkozva a pénzvilághatalom érdekeit szolgáljuk? Mi leszünk a pénzgyarmatosítók utolsó csatlósai? Nem merünk kitörni?"
És máris eszembe jut egy másik idézet Kopátsy Sándortól, aki közismert balliberális közgazda, aki a Népszabadságban december 12-én megjelent interjújában ugyancsak erről beszél. Már a cím is sokatmondó: "Az államkötvénynél olcsóbb a bankóprés" - ezt aztán szépen ki is fejti.
Csak még egy idézet Siklaky Istvántól: "A Magyar Nemzeti Bank évek óta olyan politikát folytat, amely a pénzgyarmatosítóknak kedvez a magyar társadalom igen nagy többségének rovására."
Ó, most veszem észre: felszólalásom idézetekből állt össze! Nem lenne erre szükségem, hiszen mondhatnám: ez a véleményem, kérem. Mégis jobb ez így. Az MSZP és az SZDSZ bölcsei, akiknek erre, úgy látszik, kizárólagos joguk van, nácizzák le a hivatkozott szerzőket, ne engem!
Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
