GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A T/171. javaslatról megpróbálom röviden összefoglalni a szocialista frakció álláspontját, és szeretném azt bizonyítani, hogy ez a törvénymódosító javaslat a hatályban lévő, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. számú törvény alapján teljesen fölösleges és indokolatlan.
Tisztelt Ház! Az 1988-ban elfogadott, a gazdasági társaságokról szóló törvény - engedjék meg nekem, hogy én is csak Gt.-ként mondjam a továbbiakban, talán ezzel is rövidíthetem a hozzászólásomat - közel tíz évig töltötte be a funkcióját, és elég hosszú előkészítés után, a '97. év végén fogadta el a tisztelt Ház az új törvényt a gazdasági társaságokról. A jogelőd vagy előző törvény szabályozott keretet biztosított, és lehetővé tette sok-sok vállalat alapítását, az átalakulást, a privatizációs törvénnyel összhangban megfelelő hátteret biztosított a privatizációnak.
A korábban hatályos Gt. alapján a privatizáció során gazdasági érdekeink alapján az alapszabályokban különböző megoldásokat alkalmazott az ÁPV Rt. vagy az ÁPV Rt. valamelyik jogelődje. Általában a korlátozások a közszolgáltatói körben vagy valamilyen monopóliumellenesség, vagy a fogyasztók érdekét, vagy éppen egy nemzeti vállalat védelmét szolgálták. A korlátozások tartalma sok esetben elég nehezen volt összeilleszthető már a '88. évi VI. törvénnyel is.
Ezekre a korlátozásokra egyetlenegy általános érvényű megállapítást lehet tenni, az pedig az, hogy a vevők vagy privatizációs társaságok - úgy, ahogy ezt Dorkota képviselő úr elmondta a Ptk. 200. §-a alapján - elfogadták, és így az alapszabályokban ezt rögzítették. Minden képviselő úrnak van lehetősége kikérni ilyen alapszabályokat, és megnézni, hogy ez hogy történt.
A társaságok ezen alapszabályok alapján évek óta lényegesebb zökkenő nélkül működnek, tehát pillanatnyilag nincs bírói gyakorlat Magyarországon, hogy a tulajdonostársak, éppen a tulajdonosi jogok gyakorlása során bírósághoz fordultak volna azért, mert az alapszabályban valami olyan kitétel van, hogy az zavarná őket a működésben. Az új Gt. - úgy, ahogy ezt Kósa képviselő úr elmondta - az európai uniós csatlakozás jegyében már sok eurokonform megállapítást tesz.
Sajnos, a korábbi magyar gyakorlat, amire hivatkoztam az alapszabályoknál, nem minden esetben elégíti ki ezt az új megcélzott igényt. A parlamenti vitában, emlékszem rá, elég sokat vitatkoztunk arról, hogy mi legyen a sorsa azoknak az alapszabályoknak, amelyek régebben, évekkel ezelőtt köttettek, és nehezen illeszthetők ehhez a törvényhez. Sajnálom, hogy képviselőtársaim nem hivatkoztak rá, de bízom abban, hogy nem kerülte el a figyelmüket, hogy ennek a 301. §-nak nemcsak (4) bekezdése lesz, hanem van ennek egy (3) bekezdése is. De erre majd szeretnék még a későbbiek során visszatérni.
Én azt gondolom, hogy kormánypárti képviselőtársaim igenis politikai indíttatásból nyújtották be ezt a törvényjavaslatot. Én ehhez nem akarok most újságcikkeket idézni, hogy hogy nyilatkoztak, akár a képviselő urak, akár a miniszterelnök úr. Az állításomat azért mégis szeretném megtámasztani néhány pluszinformációval.
Az elmúlt közel egy év tapasztalata valóban felszínre hozott néhány olyan problémát, amelyeket célszerű lenne módosítani. Én azt gondolom, hogy ha képviselőtársaim valóban foglalkoztak ezzel az új törvénnyel és ezekkel a problémákkal, akkor ezt csokorba kellett volna szedni és benyújtani, nemcsak a 220. és a 229. §-sal foglalkozni. Arra gondolok - és előre jelzem, hogy képviselőtársaim a továbbiakban ezeket majd részletesebben ki fogják fejteni -, hogy például szabályozni kellene a munkavállalók által delegált felügyelőbizottsági tagok pótlásának a kérdését, vagy hogy korlátozható a leányvállalati státusz a befolyásolásszerzésnél, hogy engedjük el. Vagy visszamegyek oda, hogy a 220. § (3) bekezdése és a 229. § (2) bekezdése között is van egy kicsi ellentmondás, amivel a javaslat még nem is foglalkozik, csupán azt mondja, hogy ez a továbbiakban hogy érvényesüljön a T/171. javaslat szerint.
Szeretném idézni - elnézést kérek, nem túl hosszú - a 220. § (3) bekezdést, azt mondja, hogy "Tilos a részvényesi jogok gyakorlásával összefüggésben azonos részvénysorozatban..." Azért szeretném kihangsúlyozni az azonos részvénysorozatot, mert az általam megnézett szerződésekben - és itt tényleg szeretném kihangsúlyozni, hogy ez különösen a Mol esetében igaz - nem azonos sorozatú részvényekhez tartoznak a különböző szavazati jogok. A sorozat van és B sorozat van. Erre is külön vissza fogok még térni. Tehát azonos részvénysorozatba tartozók között tilos a különbségtétel.
Ugyanerről a kérdésről szól a 229. § (2) bekezdése, ahol már arról esik szó, hogy a szavazati jog legmagasabb mértékének meghatározása során tilos a részvényesek között bárminemű különbségtétel. Tehát itt már elhagyja azt, hogy a különböző sorozatú között. Itt van az a probléma, amire hivatkozni próbáltam, hogy ezt feltehetően fel kellene majd oldani a jövőben.
Miről szól valójában ez a 301. § (4) bekezdésére tett javaslat, a T/171.? Azt kezdeményezik a képviselő urak, hogy az a korlátozás, ami ebben a két paragrafusban meg van fogalmazva, csak a törvény hatálybalépése után alakuló társaságoknál vagy készített alapszabályoknál lépjen életbe.
(1.50)
Miért tartom ezt indokolatlannak? Elsőként: a törvény megengedi - mint ahogy már hivatkoztam rá -, hogy különböző sorozatú részvényesek között legyen különbségtétel. Az ÁPV Rt. és jogelődjeinek gyakorlatában a közreműködők, tehát itt maga az egyik tulajdonos, a másik az alapítók, vagy cégbíróságok hatására, de sok esetben a külföldi tulajdonosoknak a sokkal nagyobb gyakorlata az európai társasági jogban vezetett oda, hogy különböző sorozatú részvényeket állapítottak meg, és így biztosították azokat a különleges jogokat, amelyeket a magyar tulajdonos vagy a magyar tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Rt. számára vagy javára eltűrtek. Jelesül az állami tulajdonosnak ez a különleges, szavazatelsőbbségi joga törvényben biztosított.
A 301. § (3) bekezdésére szeretném felhívni a figyelmet, amit az előbb mondtam, lehet, hogy elkerülte a képviselő urak figyelmét. Ez a bekezdés azt mondja ki - pont, amit önök megpróbáltak az érveikben felhasználni -, hogy ez a különleges jog továbbra is fennmarad. Tehát nem kell érvényesíteni azoknál a társaságoknál, ahol ezeket már korábban elfogadták.
Ugyanez a megállapítás vonatkozik a 185. § (1) bekezdésére is, amely a szavazatoknál a névérték tízszeresében maximálja a szavazati lehetőséget, viszont ez a korlátozás ugyanemiatt nem lép életbe. Szeretném idézni - elnézést kérek, nem túl hosszú - Dávid Ibolya miniszter asszony egy leveléből - nem idézném, hogy kihez írta -, de hogy ne legyen anonim, a 19 813-2/1998. számú levélről van szó, amely júliusban kelt. Ennek a mellékletéből, a 8. oldalról idéznék, mivel ugyanerről a problémáról ejtenek szót a miniszter asszony és szakértői. "Az új Gt. az átmeneti szabályok között biztosítja, hogy a korábban megszerzett jogok ne sérüljenek." Önök pont ezt kezdeményezték. "A Gt. 301. § (3) bekezdése kimondja, hogy a 185. § (1) bekezdésének a többszörös szavazati jog mértékére vonatkozó rendelkezését akkor kell alkalmazni, ha a többszörös szavazati jog megállapítására a törvény hatályba lépését követően került sor."
Azt hiszem, ez elég egyértelmű. A továbbiakban nem idézném már azt a törvényt, a privatizációs törvényt, amelyre önök is hivatkoztak, mert valójában az további garanciákat ad az átmeneti szabályok között. Tehát úgy érzem, hogy elégséges rendelkezés van az érdekek érvényesítéséhez.
Véleményem szerint, amivel gondja van a képviselő uraknak, sajnos a Mol alapszabályában a szavazatelsőbbségen kívül különleges menedzsmentjogokat is biztosítottak az A sorozatú részvényekhez, az állami tulajdonos javára. Ez jelen esetben arról szól, hogy a tulajdoni aránynál lényegesen nagyobb arány az igazgatóságban és a felügyelőbizottságban. S azt gondolom, annak ellenére, hogy önök ezt nem írták be még az indokolásba sem, valójában ezt a pozíciót szeretnék megőrizni, mondhatnám úgy is, hogy bebetonozni.
Ebben a gondolatban tökéletesen egyetértek önökkel, mert az a meggyőződésem, hogy nekünk a parlamentben oda kell figyelnünk arra, hogy olyan jogosítványokat, amelyek számunkra kedvezőek, a lehető leghosszabb időtartamig próbáljuk meg fenntartani. De úgy érzem, ezt a problémát az önök által benyújtott módosító javaslat semmi körülmények között nem oldja meg, mert erre nem vonatkozik. Erre valójában tényleg csak ez a Ptk. 200. §, ami azt mondja, hogy szerződő felek tudták, aláírták, elfogadták.
Még néhány apró gondolatot hadd mondjak arról, amit a kisebbségi véleménynél Kálmán képviselő úr elmondott, talán nem is idézném újra, hogy mikor kell alkalmazni, vagy mikor kell áttérni az új Gt. által előírt szabályokra. Valójában a problémát én itt látom. Ahogy miniszterelnök úr szeptember folyamán többször kijelentette, hogy személycserét akar végrehajtani. Ez pedig azt jelenti, hogy a cégbíróságon módosítani kell az alapszabályt, ez pedig maga után vonná, hogy ezt a különleges jogot, a menedzsmentjogokat veszíthetnénk el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel kérem, gondoljuk végig még egyszer: miközben feltehetően egyetértünk abban, hogy az alapszabályokban rögzített kivételes jogokat kötelességünk a lehető legtovább megőrizni, de szabad-e azt kockáztatni csak azért, mert egyes tisztségviselőket a kormány politikai okból ki akar cserélni. Egyszerűen nincs türelme, hogy kivárja a következő rendes közgyűlést. Milyen nemzetközi visszhangra számíthatunk akkor, ha olyan fontos törvényt, mint a gazdasági társaságokról szóló törvényt - amely alapításról, működésről és sok minden másról szól - csak azért módosítunk, mert személycserét akar a kormány. Ha valami veszélyezteti a jogbiztonságot, képviselőtársaim, akkor azt hiszem, hogy ez az.
Kérem, gondolják meg, hátha célszerűbb mégiscsak csokorba szedni a többi módosító indítványt, és '99 tavaszán egy alapos parlamenti vitán kiérlelni és elfogadni a módosítást. Ezt a tisztújítást pedig egy rendes közgyűlésen végrehajtani. Ilyenekről már nem akarok hosszan beszélni, hogy ez még költségektől is, jelentős költségektől kímélheti meg a cégeket, mert a Mol esetében egy rendkívüli közgyűlés nem kis költség.
Egyetértek azzal, amit Kósa úr és Dorkota úr is elmondott, hogy bizony ez veszélyezteti a társaság részvényeinek árfolyamát is. Sőt, engedjék meg, hogy egy kicsit továbbmenjek. Félő, hogy a befektetők, akik között hazaiak, külföldiek, kicsik és nagyok egyaránt vannak, ezt a kezdeményezést, ha elfogadjuk, rendkívül agresszív lépésnek fogják tekinteni, és a társaságok papírjait leértékelik. Újabb veszteséget, lényeges veszteséget okozhatunk ezzel a kisbefektetőknek. Tisztelettel kérem, gondolják meg az előterjesztők még egyszer ennek a javaslatnak az esetleges visszavonását. Ha nem, akkor valamilyen más formában megoldani ezt a problémát. Köszönöm szépen a figyelmüket.
Tisztelettel azt kérném az elnök úrtól, mivel itt tényleg egy rendkívül összetett problémáról van szó, hogy a mai napon ne zárjuk le az általános vitát. Legyen lehetőség a módosító indítványon még gondolkodni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
