BAKONYI TIBOR
BAKONYI TIBOR
BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A szocialista képviselőcsoport sportot kedvelő csapata mintegy nyolcvan módosító indítványt adott be a mai napon, amellyel konstruktív módon segíteni kívánja az Ifjúsági és Sportminisztérium működését. Ezek a módosító indítványok elsősorban szakmai típusúak, de hadd emeljek ki néhány olyan gondolatot, néhány olyan tételt az általános vitában, amely, azt gondolom, fontosságánál fogva kiemelt szerepet kell hogy kapjon. Talán egy kis történelmi előzetesben hadd emlékeztessem a tisztelt Házat arra, hogy amikor 1998-ban létrejött a kormányzati struktúra, akkor éppen Csizmár Gábor képviselőtársam kezdeményezte azt, hogy jöjjön létre Ifjúsági és Sportminisztérium. (Közbeszólás: 1988!) Akkor az akkori kormánypártok ezt nem támogatták, és kicsit aggódva figyeltük, mondhatnám, a '94 és '98 között sportot szerető, sportért lobbyzó képviselőtársaimmal együtt ezt a helyzetet.
(20.20)
De ahogy ez a törvényjavaslat benyújtásra került, azt gondolom, valóban történelmi léptékű intézmény jön létre az ifjúsági és sportstruktúrában.
Talán hadd említsem meg azt - folytatva Csizmár Gábor képviselőtársam gondolatát -, hogy magában a sporttanácsadó testületben, illetve a létrejövő közalapítványokban az a korábbi, szerintem hasznos gyakorlat nem folytatódik, amely lehetőséget biztosítana a sportszövetségek, szakszövetségek, egyesületek mintegy 9600 sportegyesületet tömörítő különböző szervezeteinek a képviseletére.
Konkrétan mire gondolok? Korábban azért küzdöttünk, hogy a mindenkori politikai és költségvetési alkutól függetlenül működjön a magyar sport finanszírozása, illetve azok a csatornák, amelyek forrásautomatizmusként a magyar sportnak lehetőséget biztosítanak, az oda bekerült szakemberek felelősséggel és önállóan dönteni tudjanak a felosztható forrásokról, ne a politika befolyásolja döntésüket.
Meglepődve láttam - miközben korábban több szakmai fórumon hallottam -, hogy nagyon fontos eleme a mostani törvényjavaslatnak a civil kontroll. Azt láttam, hogy a mostani törvényjavaslat csak arra ad lehetőséget, hogy a miniszter által alkalmasnak tartott személyek kerülhessenek a sporttanácsadó testületbe vagy kerülhessenek abba az új közalapítványba, amelynél, azt gondolom, soha fontosabb nem lenne az, hogy egy valódi civil kontroll jöjjön létre. Mi a módosító indítványainkkal arra törekedtünk, hogy legalább egy olyan kompromisszumos helyzet jöjjön létre, amelyben legalább 50 százalékban a civil szervezetek, a civil sportszervezetek tudnak delegálni a sporttanácsadó testületbe, illetve az új közalapítványba. Ezt azért gondoljuk, mert vajon milyen lesz a sporttanácsadó testület, ahol a miniszter által felkért szakmai képviselők lesznek. Vajon vállalnak-e akár szakmai, akár stratégiai véleménykülönbséget az általuk felkért vagy megbízó személlyel szemben? Talán nem lenne-e szerencsésebb egy olyanfajta közeget, párbeszédet kialakítani, amely ezt konfliktust feloldaná?
Ugyancsak felhívnánk egy olyan apró, de nem elhanyagolható helyzetre a figyelmet, talán még mindig kiküszöbölhető: az OTSH jogkörének átvételekor nem egészen tiszta és érthető az, hogy adósságügyben milyen szerepet kell majd betöltenie az új minisztériumnak, ki köt jogi szerződést az egyesületekkel, és ez milyen formában történik, és mi van azokkal az egyesületekkel, amelyek korábban már megkötötték a szerződést az OTSH-val adósságuk elengedése vagy átütemezése ügyében? Azt gondolom, hogy erre jogi és szakmai megoldást is kell találni.
Ugyancsak két olyan fogalom szerepel a törvényjavaslatban, ami nehezen értelmezhető, az egyik a látványsport fogalma - ez a fogalom nincsen definiálva törvényi szinten Magyarországon -, illetve módosító indítványainkkal visszahozzuk a diáksportot, mert ez a szóhasználat nem szerepel, és emögött nemcsak szóhasználat van, hanem egy nagyon komoly sportmozgalom is. Azt gondoljuk, hogy ennek az új sportminisztériumban strukturálisan, szakmailag, fogalmilag mindenképpen meg kell jelennie.
A finanszírozás elveinél vannak véleménykülönbségeink. Ahogy említettem, a forrásautomatizmus korábban és eddig is garanciát jelentett a közalapítványok számára az önálló és felelősségteljes működésre. Nem értünk egyet azzal, hogy legyen olyan, korábban kialakított forrásautomatizmus, amelyet közvetlenül a minisztériumhoz csatoljanak be, és a minisztérium döntése legyen az, hogy ezek a források hogyan lesznek felhasználva. A mi véleményünk az, hogy amikor többpárti alapon a parlament két évvel ezelőtt a forrásautomatizmus létrehozását támogatta, akkor gyakorlatilag civil garanciát teremtett; mi ezt a civil garanciát szeretnénk továbbra is fenntartani.
Talán még egy, a forrásügyekkel összefüggő fontos kérdésre felhívnám a kormánypárti képviselőink figyelmét: 1999 az olimpiát megelőző év. Azt gondolom, hogy a kvalifikációs versenyek időszaka ez az év, és sokkal nagyobb forrásra lenne szüksége az olimpiai mozgalomnak, az olimpiai bizottságnak a kvalifikációs versenyek finanszírozására, hiszen a versenyek jelentős része nem az európai földrészen fog megvalósulni. Talán megoldható esetleg ezen kvalifikációs versenyek biztonságos finanszírozási hátterének megteremtése.
De elvi kérdésként felvetem, korábban nagyon sok bírálatot kaptunk azért, hogy voltak olyan sportlétesítmények, amelyek önálló címként szerepeltek különböző minisztériumok soraiban. E téren nem történt változás, hiszen az FM-nél szerepel az FM-sportlétesítmények intézménye, a Honvédelmi Minisztériumnál szerepel a Kispest Honvéd egyesület támogatása, és ugyan sejthető, hogy talán valahol szerepel az UTE, de már nincs nevesítve a Belügyminisztériumnál. Ezért mi egy olyan módosító indítványt tettünk - miután az UTE-nak nincs kormánypárti képviselő elnöke -, hogy kerüljön be az UTE abba a kalapba, ahol az MTK, a Vasas sportlétesítményei, működési költségei biztosítottak.
Azt gondoljuk, nagyon nehéz lesz a fővárosi kormánypárti képviselőknek megmagyarázni azt, hogy mi van a vidéki sportegyesületekkel, hiszen a vidéki sportegyesületek így központilag nem kapnak direkt egyesületi címen állami pénzt, egy más forrás vagy forrásmechanizmus útján juthatnának esetleg pénzhez. Korábban nagyon nehéz volt megmagyarázni, hogy úgy, ahogy az MTK, a Vasas, az UTE, a Honvéd vagy akár az FM-sportlétesítmények közvetlenül kapnak állami támogatást, miért nem kap Debrecen, Miskolc, Pécs, hiszen ezek igényként jelennek meg; amikor itt kormánypárti képviselők beszélnek a vidékfejlesztés fontosságáról, vajon erre a kérdésre hogyan lehet korrekt és egzakt módon válaszolni. Nekünk ez nem sikerült, talán az új kormánypárti sportlobbynak sikerül erre a kérdésre szakmai választ is adni.
Talán még egy olyan forrásstruktúra van, amellyel, nem tudom, mit lehetne kezdeni, ez az önkormányzati sportnormatíva kérdése. Korábban mi ezt azzal a reménnyel támogattuk és szavaztuk meg, hogy ez a helyi testnevelésen, szabadidősporton fog hasznosulni. Sovány és szomorú emlékeink vannak arról, hogy ezek a pénzek nem a sport érdekét szolgálták. Erre azért hívnám fel a figyelmet, mert talán érdemes lenne ezen is elgondolkodni, hogyan lehetne garanciát teremteni, hogy ezek a források normatív alapon a sportot szolgálják.
Szó esett informatikáról és az informatika működtetéséről. Még két dolgot említenék: a sportban talán informatikai rendszer létrehozására és fejlesztésére lenne szükség, mert sok helyen ezekkel a technikai eszközökkel nem rendelkeznek a sportegyesületek, illetve szövetségek. Van még egy ennél rosszabb dolog is: aki rendelkezik, annak viszont nincs arra megfelelő forrása, hogy a 2000. év informatikai problémáját megoldja. Az előző ciklusban szó volt arról, hogy 1999-ben ilyen források központilag tervezve lesznek. Ilyen források nincsenek, és gondolom, a sportban, ahol nem akkora léptékű finanszírozásra lenne szükség, valamilyen módon ezt a technikai problémát valakinek finanszírozni kell Magyarországon. Azt gondolom, hogy a sport ebben a nagyon sanyarú költségvetési helyzetében nem lesz képes ezt a technikai problémát megfinanszírozni, így két dolog lehetséges: vagy kikapcsolják a számítógépeket és a technikai eszközöket, vagy pedig valamilyen úton, pályázati úton ezt meg kellene oldani. Erre nincs megoldás sem a költségvetésben, sem az Ifjúsági és Sportminisztériumnál, sőt feladatai között sem szerepel ez.
Talán nem tűnik nagyon akadékoskodásnak, hogy az ifjúsági és sportbizottság alelnöke megemlítette, hogy kiemelt fontosságúnak tekinti a kormány a sporttudománnyal és a sportegészségüggyel való foglalkozást.
(20.30)
Mi a módosító indítványainkban a minisztérium feladatai közé ezeket mint feladatokat konkrétan javasoljuk beemelni, sőt, ilyen módosító indítványt be is adtunk, hogy ne csak elvileg, szóban történjen ez meg, hanem deklarálva is legyen.
Végül, de nem utolsósorban szeretnék talán három olyan dolgot megemlíteni, amit néhány képviselőtársammal önálló képviselői indítványként benyújtottunk. Az első: ez az elég sok mindenre sok figyelemmel kiterjedő módosító csomag nem foglalkozott a médiatörvény módosításával. Mi szeretnénk a sport számára jogilag is biztosítani, hogy a sport a kultúra része, szeretnénk azt a lehetőséget megteremteni, hogy mind műsoridőben megfelelő mértékben tudjon az olimpiai sportágak sportközvetítése jelen lenni a képernyőn, illetve azt is szeretnénk, hogy ennek megfelelően gyakorlatilag az olimpiai sportágak reklámlehetősége is megnövekedjen annak érdekében, hogy a sportegyesületek nagyobb reklámbevételhez jussanak.
A másik ilyen önálló képviselői javaslat a mozgássérültek problémájával függ össze. A korábbi sporttörvény és annak hatása kizárta a mozgássérültek szakmai szövetségének köztestületté válását. Mondok egy példát, a törvény alapján, nem gonoszságból, a röplabdaszövetség kizárta az ülőröplabda sportágat a szervezetei közül, és gyakorlatilag nem tudnak köztestületté válni. Mi azt kezdeményeztük, hogy az a szervezet, amely az ülőröplabda - de ugyanígy a mozgássérültek több sportágában is lehetséges - nemzetközi szövetségnek a tagja, az is válhasson köztestületté. Azt gondolom, ezt az esélyegyenlőséget meg kell adni a mozgássérült sportolóknak.
A harmadik - és ebben nagyon nehezen tudunk kompromisszumra jutni - a sportrendezvények közrendje, közbiztonsága című törvényjavaslat, ahol a mi véleményünk az - akár a tegnapi televíziós hír is alátámasztja, ahol bejelentették, hogy a Belügyminisztérium január 1-jétől nem tudja biztosítani rendőri személyi állománnyal a mérkőzések rendjét, és csak pénzért hajlandó mérkőzéseket biztosítani -, a mi javaslatunk az, hogy ez a helyzet nem bírja ki, míg a minisztérium feláll, és elkészíti azt a gyakorlatilag kormányrendeletét, amivel igazából nem tudja orvosolni sem jogilag, sem egyéb eszközzel, hogy a helyzet jelentős vagy bármilyen mértékben is javulni tudjon.
Horváth László képviselőtársam hivatkozott a pénteki nyílt napra. Nekem személyesen az a véleményem, a pénteki nyílt nap éppen azt támasztotta alá, hogy a sportlétesítményeket vezető urak, illetve a sportegyesületek, szakmai szövetségek képviselői egyértelműen a törvény mellett foglaltak állást, ugyanígy a Belügyminisztérium is erre adott egy erősebb nyomatékot, és igazából az Igazságügyi Minisztérium volt az, amely elbizonytalanodott ebben a helyzetben. Ez a törvényjavaslat - mindketten tudjuk képviselőtársammal együtt - megfelel azoknak a normáknak, kontrolloknak, kodifikációnak, ami lehetővé tenné az általános vitára való alkalmasságát, és ha valóban vannak olyan kiegészítő elemek, amelyek még biztonságosabbá tennék ennek a törvénynek a garanciáit, működését, akkor ezeket az elemeket nyilvánvaló, hogy módosító indítvány formájában be lehet nyújtani és ki lehetne egészíteni.
Értem az elején Rubovszky úr felvetését, amelyben elmondta, hogy mi most egy új szerepben, egy új helyzetben vagyunk, nem nekünk kell törvényt alkotni. Mi azt gondoltuk, hogy legalábbis a sport területén esetleg konstruktív módon tudunk hozzájárulni azokhoz az elképzelésekhez, amelyeket a kormány benyújtott. Azt gondolom, hogy a benyújtott több mint 80 indítvány is alátámasztja mind a szakmaiságot, mind pedig azokat a szándékokat, amelyeket itt meg tudtam fogalmazni.
Összességében végül azt is gondolom - osztva Csizmár Gábor képviselőtársam véleményét -, hogy az egész sport megújulásához elengedhetetlenül szükséges a sportvezetők, a sportlétesítményeket működtetők és maguk a sportolók széles körének bevonása, hiszen a sport ma a civil társadalom legnagyobb szervezete, a sport az a mozgalom, amely megőrizte még az értékei nagy részét, és olyan hagyományokat, olyan teljesítményt tud maga mögött, amelyben Magyarország a világ élvonalába tartozik. Ha gondolkodni kellene, hogy mi az a teljesítmény, amiben a világ első tizenkét országa közé tartozunk, akkor nagyon-nagyon kevés tételt, dolgot tudnánk felsorolni, a sport idetartozik.
Az a személyes véleményem, hogy meg kellene őrizni ezt a pozíciót, és amikor arról van szó, hogy mi kap hangsúlyt az elkövetkezendő időszakban a magyar sport életében, akkor el kell azon gondolkodni, hogy a Magyar Köztársaságnak és parlamentjének szüksége van-e arra, hogy Magyarország az élsport világában ott maradjon az első tizenkét ország között, vagy egy teljesen más koncepciót kell megfogalmazni, ahol nem ez a feladat, hanem az a feladat, hogy minél szélesebb körök sportolási lehetőséghez jussanak. Ez egy hangsúlybeli kérdés, talán mindkettőt is meg lehet próbálni egyensúlyozni, ehhez pedig jelentős forrásokra van szükség. Szakmailag is, emberileg is meg kell hajtanom a fejem ez előtt a jelentős finanszírozási többlet előtt, és csak azért aggódom, nehogy egy pótköltségvetés benyújtásra kerüljön, amely el fogja kaszálni ezeket a jelentős összegeket, amelyek ma kecsegtető módon a sport számára biztosítva vannak.
Összességében még egy negatív megjegyzést hadd tegyek. Itt jelen pillanatban sem az államtitkári páholyban, sem a miniszteri székekben ez ügyet képviselő állami tisztségviselőt, tisztviselőt nem találok. Emlékszem az előző két periódusra, amikor, ha a sporttörvényről vagy annak módosításáról beszéltünk, akkor nagyobb volt az állami érdeklődés. Nagyon fontos volt, hogy meghallgassuk az ellenzék, az ellenzéki képviselők, a civil szervezetek véleményét, és azt gondolom, hogy a mai magyar valóságban úgy lehet átlépni a következő századba, évezredbe, hogy minél szélesebb körben meg lehet nyerni az állampolgárok támogatását, és minél nagyobb akarattal jön létre, minél nagyobb támogatást élvez egy törvény, annál biztosabb, hogy annak az élete hosszú lesz, és valódi mozgalmat fog szolgálni.
Végezetül arra lehet még számítani, hogy a kapcsolódó módosító indítványsornál tételesen, ha nem is mind a nyolcvan indítványunkat, de a többségét meg kívánjuk indokolni, és remélem, nem lesz abból verseny, hogy ellenzéki vagy kormánypárti képviselő nyújtotta be a javaslatokat, hanem arról lesz szó, amiről a sport is szól, hogy egy ügyet hogyan lehet minél jobban és minél jobb eszközökkel az emberek szolgálatába állítani.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
