HORVÁTH LÁSZLÓ
HORVÁTH LÁSZLÓ
HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Arra a most már igencsak költői kérdésre, hogy jó-e az, hogy most jött létre ez a minisztérium, vagy nem, azt tudom válaszolni, hogy ez a minisztérium jókor jött létre, jó időben jött létre. Az elmúlt fél év alkalmat adott arra, hogy a strukturális kereteket átgondoljuk, ezeknek a feltételeit kialakítsuk, és alkalmat adott arra is, hogy itt most a költségvetési vita kapcsán azt láthattuk, hogy ez egy olyan minisztérium lesz, amely egyébként finanszírozási szempontból soha, de soha nem látott összeget tud majd fordítani a sport és az ifjúság ügyeire. Egyébként ez a fél év alkalmat adott arra is, hogy az érintettekkel folyamatos konzultációt folytasson az a csapat, amely csapat ezen minisztérium irányításával lesz megbízva. Ebből a szempontból úgy gondolom, hogy ez a fél év kellett, és ez a fél év hasznos volt. Ne felejtsük el azt, hogy igen jó starthelyzetben indul ez a minisztérium költségvetési szempontból, hiszen ez a bázis. Mindenkinek, aki azt kérdezte, hogy mi a garancia arra, hogy a következő évben is ilyen kiemelt támogatásban fog részesülni ez a terület, azt tudjuk válaszolni, hogy garancia ez a következő évi költségvetés, hiszen ez bázisként fog szerepelni az eljövendők tervezésekor.
Arról szeretnék beszélni, ami a sporttal kapcsolatos ügyeket érinti, hiszen ifjúsági ügyekről már esett szó. Ami a sportról szóló törvény módosítását illeti, az egyik megjegyzésünk az, hogy ha valaki figyelmesen elolvassa a jelenleg hatályban lévő sporttörvényt, az megállapíthatja - nagyon sokan ezt már meg is tették -, hogy ez a törvény rengeteg ponton szorul módosításra. Azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy a közeljövőben belátható időn belül szükség lesz egy teljesen új, a már bekövetkezett változásokat tükröző, illetve a várható változásoknak is eleget tenni tudó, a jövő lehetőségeit tartalmazó sporttörvény megfogalmazására.
A sporttörvénnyel kapcsolatos jelenlegi változtatások minimálisak e tekintetben, hiszen nagyrészt technikai jellegűek, és igazodnak ahhoz a szerkezeti módosuláshoz, amit a minisztérium létrehozása jelent. Két ponton azonban nem elhanyagolható vita van közöttünk, és úgy gondolom, hogy ez a vita meg is fog maradni a közeljövőben. Az egyik kérdés a Sporttanács léte vagy nem léte. Miért gondoljuk, hogy a Sporttanács megszüntetése szükséges? Több érvet fel lehet sorolni emellett, de az is önmagáért beszél, hogy maga a Sporttanács is elégtelennek ítélte meg az eddigi tevékenységét. Úgy látta a testület, hogy nem tudta betölteni feladatát, sőt, sokszor megfogalmazták, hogy ennek nem egy esetben maga a törvény volt az akadálya.
Birtokunkban van az a levél, amelyet a Sporttanács időközben már lemondott elnöke, Varga László úr írt. A levélben lemondása okaként többek között azt említi, hogy a Sporttanács az eddigi időszakban egyáltalán nem tudott semmit sem tenni, a törvény nem határozta meg feladatait, nem írta körül kompetenciáit, és valójában egy légüres térben mozgó testületként nem tudta maga sem meghatározni a saját dolgát. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy egy olyan testületre - még ha törvény szabályozza is működését - nincs szükség, amely nem tudja feladatait ellátni.
Úgy gondoljuk, az eddig gyakorlattal szemben sokkal inkább arra van szükség, hogy autonóm, a maguk kompetenciájával legitim testületekkel és szervezetekkel folyamatos kapcsolatot tartson a minisztérium, amely be tudja csatlakoztatni - és be is csatlakoztatja - ezeket a véleményeket a kormányzati munkába közvetlenül, immáron miniszteriális szinten is.
Másrészről a törvényjavaslat egy olyan tanácsadó testületet ír elő, amely lehetővé teszi véleményünk szerint, hogy egy valódi, tehát a minisztérium és a miniszter munkáját befolyásoló szervezet lépjen a Sporttanács helyébe. Hozzá kell tenni azt is, hogy önmagában a sport szereplőivel való kapcsolatot nem az ilyen törvényi rendelkezések határozzák meg igazán, hiszen más törvények - és ez nem a sporttörvény - számos garanciát tartalmaznak arra, hogy hogyan kell civil kapcsolatokat fenntartani. Azzal a lépéssel, hogy tanácsadó testület jön létre a minisztériumban, a minisztérium vezetése elismeri ezeknek a testületeknek a fontosságát.
A másik vitás kérdés a két sportcélú közalapítvány egyesítésével kapcsolatos. A bírálók sokszor elfelejtik azt, hogy ez a törvényjavaslat nem a "megszüntetés", hanem az "egyesítés" szót használja. Az "egyesítés" szó pedig azt is jelenti, hogy a két közalapítványból egy lesz, és ez azt jelenti, hogy a két közalapítvány jogutódja egy új közalapítvány, tehát minden olyan értékes tevékenység, amit eddig a Gerevich Közalapítvány vagy a Wesselényi Közalapítvány végzett, jogutóddal tovább folytatható és folytatandó tevékenységgé válik, és ebből adódóan semmilyen érdek nem sérül. Gondolom, azon érdek sérülését nem róják fel nekem, hogy két, viszonylag nagy létszámú kuratóriumból egy lesz, és így az eddigiekkel szemben nem két nagy létszámú és drága, hanem csak egy kisebb kuratórium fizetését fogja finanszírozni a költségvetés. Úgy gondoljuk, hogy itt gyakorlatilag egy szerkezeti ésszerűsítésről, egy átláthatóbb, világosabb finanszírozási struktúra felállításáról van szó.
Az viszont nagyon fontos, hogy az így létrejövő nemzeti sportközalapítvány funkcióit betöltő szervezet az erőforrásait valóban azokra a területekre tudja koncentrálni, amire a Wesselényi Közalapítvány korábban, nevezetesen a szabadidősportra, a lakossági sportra, a tömegsportra.
(19.40)
Az a költségvetésből is nyilvánvaló, hogy az új sportfinanszírozási rendszerben kiemelt szerep jut a szabadidősportnak. Ezt alapvetően egy csatornán, az új Wesselényi Miklós sportközalapítványon keresztül kívánja támogatni a kormány, mégpedig jelentősen megnövelt összeggel. Ez az összeg egyébként csak valamivel kevesebb, mint a két közalapítvány jelenlegi erőforrása összesen. A Gerevich Aladár Közalapítvány feladatrendszere - az ösztöndíj-támogatás kivételével - pedig átkerül a minisztériumhoz. A Gerevich Aladár Közalapítvány alapvető része sok tekintetben - véleményem szerint - annak a tervgazdasági pénzelosztó struktúrának és gyakorlatnak, amivel szakítani kíván a kormány.
Ennek számos problémája volt és van ma is, véleményünk szerint. Nem megoldott például az ellenőrzési rendszer. Az alapítvány pénzelosztási gyakorlata alapvetően a jelenlegi sportstruktúra fenntartását szolgálja, és a látványsportok közvetlen támogatási rendszerét véleményünk szerint át kell alakítani. A közvetlen támogatás csak a sporttörvény által előírt állami feladatokhoz kell hogy kapcsolódjon. Ezen feladatok finanszírozása az állam kötelessége, és nem a civil szféráé, véleményünk szerint.
A két közalapítvány, a MOB, az OTSH, az önkormányzatok, kiemelt egyesületek és szövetségek bonyolult támogatási rendszerét jelentősen egyszerűsíteni kívánja a kormány. Az elmúlt időszakban sok kritika érte a párhuzamos finanszírozást, a tisztázatlan feladatmegosztást és a tisztázatlan helyzet miatt nem egy esetben elfolyó milliókat. Ezt a problémát azóta sem sikerült megoldani.
Van egyfajta központosítási törekvés - pozitív értelemben - a látványsport finanszírozása terén, ami elengedhetetlen közgazdasági, szervezetszociológiai feltétele a sport területén végbemenő átmenet menedzselésére, ugyanakkor emellett párhuzamosan jelentősen erősödik az önkormányzatiság elve is, ott, ahol ennek helyet kell adni és már régen helyet kellett volna adni, hiszen három és félszer nagyobb támogatással gazdálkodhat a Magyar Olimpiai Bizottság, amely a szervezetracionalizálás során a sportszakmai döntés-előkészítés fő központjává válik.
Nagyon fontos passzusa ennek a változtatásnak az, hogy bevezeti a sportszervezeteknél is azokat az összeférhetetlenségi szabályokat, amelyeket a közhasznú szervezetekről szóló törvény egyébként már bevezetett a magyar jogrendbe. Ez azért fontos ezen a területen, mert a sportszervezetek az elmúlt években 10,5 milliárd forint köztartozást halmoztak föl, és ennek a köztartozásnak a kezeléséhez elengedhetetlen, hogy figyelmeztetés, intő példa legyen az összeférhetetlenségi szabályok megállapítása során az, hogy olyan emberek, akik ilyen adósságot halmoztak fel, ne vállalhassanak tisztséget sportszervezeteknél.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat továbbá tartalmazza a sportfeladatoknak, a minisztérium sportfeladatainak vagy - ha úgy tetszik - az állami sportirányítás feladatainak pontosítását. Ez a pontosítás azért fontos, mert rögzíti, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket kizárólag a minisztériumnak van joga ellátni, ez pedig a jogbiztonság szempontjából nagyon fontos egy olyan területen, ahol nagyon sok szereplő végez feladatokat. A sportban mindig is probléma volt az, hogy mihez képest határozza meg valaki a saját dolgát, és itt most világossá válik, hogy a minisztérium az állami irányítás szerve, és világossá válik az is, hogy ezzel megnyitja a lehetőséget a sportági szakszövetségek önállósága, a különböző szakmai műhelyek önállósága, egyszóval a sportegyesületek gazdagabb tevékenysége számára.
Nem fogja tehát azt mondani, hogy szervez eseményt, nem mondja azt, hogy ő rendez versenyeket, mert ez nem az ő dolga. Ezzel szemben megmondja, hogy ő működteti például a sport információs rendszerét, ami egy hiányzó adósság; és reményt kelt az, hogy a sporttudomány és a sportegészségügy két kiemelt támogatási területe lett ennek a minisztériumnak, mert úgy gondoljuk, hogy az egész sport szempontjából rendkívül fontos a tudományosság és a tudományos háttér megerősítése.
Végezetül a 74. §-ban a kormány felhatalmazást ad a sportesemények rendezésével és a nézők biztonságával kapcsolatos rendelkezések meghozatalára. Itt is van vitás helyzet, hiszen a tisztelt Ház már tárgysorozatba vette az ellenzéki képviselőtársaim által kidolgozott és benyújtott, ez irányú, e témájú törvényjavaslatot.
Mindezzel együtt azonban emlékeztetném önöket arra, hogy egy nagyon összetett problémáról beszélünk. Hogy a téma mennyire összetett és sokszínű, azt jól illusztrálta az a vitanap vagy nyílt nap, amit az ifjúsági és sportbizottság a múlt héten pénteken rendezett. Olyan összetett problémáról van szó, ahol nem biztos, hogy egy törvény megalkotása megoldja a probléma egészét. Ahhoz, hogy a néző egy tömegeket vonzó sporteseményen biztonságban legyen, rendészeti, tűzvédelmi, egészségvédelmi, a környezetre, az infrastruktúrára vonatkozó és egyéb rendelkezéseket kell hozni. Ha figyelmesen elolvassák képviselőtársaim a beterjesztett törvényjavaslatot - mármint azt, amiről most tárgyalunk - és ezt a passzust, akkor meglátják azt, hogy ez azt teszi lehetővé, hogy azt az összetettséget, az intézkedéseknek azt a sokszínűségét, ami tényleg szükséges ahhoz, hogy biztonságban legyenek a nézők, a Sportminisztérium a maga szakmai kompetenciájában képes megalkotni véleményünk szerint.
Olyan problémával állunk szemben, ahol nem feltétlenül a törvényekben szabályozandó kérdések bővítése a megoldás, bár ez is egy lehetséges út. Hiszen azokat a kérdéseket, melyeket az előbb felvetettem, alacsonyabb szintű jogszabályokban már mind rendezték, azok a biztonsági kérdések, amelyek súlyos érvként fel szoktak vetődni, már más törvényekben szabályozásra kerültek. Tehát a garázdaságról vagy az egymás elleni erőszakról például a Btk. rendelkezik. Kimondja a Btk. azt is, hogy mit kell azzal szemben büntetésként kiróni, aki más vagyonában kárt tesz, más testi épségét veszélyezteti, vagy például nyilvánosság előtt uszít, vagy egyéb hasonló bűncselekményt követ el. Azt, hogy a rendőrnek hogyan kell intézkednie ilyen esetekben, a rendőrségi törvény és a hozzá kapcsolódó szabályok megmondják. Nehéz lenne ehhez képest egyetlen törvény vagy egyetlen kerettörvény keretei között újat mondani, bár nem lehetetlen. Azt, hogy mit kell csinálnia egy labdarúgó klubnak a labdarúgópálya biztonsága érdekben, ezt például a Magyar Labdarúgó Szövetség alapszabálya és a Magyar Labdarúgó Szövetség fegyelmi szabályzata is megállapítja. Ha ez nem elég, akkor kínálkozik az a lehetőség, hogy miniszteri rendelet állapítsa meg vagy emelje jogerőre a szükséges intézkedéseket.
Bizonyos szempontból ma minden olyan szabály megvan Magyarországon, amit ha betartanának és betartatnának, akkor meg lehetne akadályozni a nézőtéri erőszakot, legalábbis jelentősen lehetne csökkenteni a közvéleményt és a sportot szeretőket nagyon is irritáló erőszakos cselekmények kialakulását, megjelenését.
Nagyon sokszor szoktunk az angol példára hivatkozni. Valóban jó példa, és valóban olyan jelenségről van szó, ami sajnos nemzetközi jelenség. De azért azt se felejtsük el, hogy miközben Angliában rendbe tették a stadionokat, a nézőterek biztonságát különféle technikai és szervezési feladatok elvégzésével biztosították, aközben rendbe tették - annyira azért nem kellett, mint nálunk - a futballt is. Tehát van mit nézni! Ez egyébként ennek a jelenségnek lényeges momentuma, hogy az unatkozó, rossz, lepusztult környezetben magát csalódottnak érző néző hamarabb ragadtatja el magát olyan erőszakos cselekményekre, amely cselekmények jelentős számban bukkannak fel a hazai pályán.
Azt szeretném még egyszer tisztázni, hogy a kormány a lehetőségét nem vette el annak, hogy a parlament ezt a kérdést törvényben rendezze. A kormány azt mondja, hogy a sportesemények rendezésével és a nézők biztonságával kapcsolatos rendelkezésekre vonatkozó szabályokat alkossa meg a miniszter. Még mindig az Országgyűlés kompetenciájába tartozik annak eldöntése, hogy mit kezd az önök előtt fekvő törvényjavaslattal.
Úgy gondoljuk - és ez a beterjesztett javaslatból kitűnik -, hogy mindaz a pozitívum, ami most bekövetkezik, nem előzmény nélküli. Tehát nem lehet semmisnek tekinteni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az elmúlt években véghez vittek.
(19.50)
Nem előzmény nélküli, mégis úgy gondoljuk, hogy ami most történik, az olyan minőségi lépés, ami a mindenkori kormányzatnak eredményesebb munkát tesz lehetővé.
A költségvetési erőforrások biztosítottak - azt hiszem, tényleg soha nem látott mértékben -, a szervezeti-működési keretek világosak és átláthatóak. Most már csak egy kis időt és türelmet kérünk ennek a minisztériumnak, amely úgy gondolom, érezni fogja azt a felelősséget, amit ráruházunk. Tehát úgy gondolom, minden előállt, eljött a cselekvés ideje: eljött a cselekvés ideje a jelenben - a jövőért.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, valamint néhány képviselő is tapsol az MSZP padsoraiban.)
