DANKA LAJOS
DANKA LAJOS
DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adó általában, de az általános forgalmi adó különösen fontos szerepet tölt be az állam, az állam polgárai, valamint a vállalkozások életében. Feladata nemcsak az, hogy biztosítsa az állam működéséhez szükséges pénzeszközöket, hanem szabályozó és irányító szerepet tölt be a gazdaságban.
A pénzügyi kormányzat szemléletmódjának alapvető változása elkerülhetetlen lesz az elkövetkező időkben, mert a hangsúlynak az utóbbiakra kell helyeződni, hiszen nem az állampolgárok vannak az államért, hanem az állam a polgáraiért. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az állam gazdasági érdeke a polgárok egyéni gazdasági érdekeinek összessége. Az elmúlt 8 év, de az előtte levő évek adókkal kapcsolatos felfogása sem ezt a szemléletmódot tükrözte. Így juthattunk el oda, hogy Európa egyik legmagasabb adókkal terhelt államának polgárai lehetünk. A tájékoztatóban szereplő anyag a közepesen adóztatott országok között szerepeltet bennünket a GDP-hez viszonyítva, mi a jövedelmi viszonyokból indultunk ki. Büszkék is lehetnénk erre, de engem inkább szomorúság tölt el emiatt.
Ehhez az állapothoz hozzájárult az IMF és a Világbank szerencsétlen válságmenedzselési programja, amely csak rontott a helyzeten. Sajnálatos, hogy a mi pénzügyi irányításunk jó janicsárként végre is hajtotta az utasításokat. Szerencsére a magyar gazdaság speciális helyzete lehetővé tette az összeomlás elkerülését, nem úgy, ahogy a mostani válság országaiban.
Az előttünk fekvő, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításában a nyomait már meg lehet találni ennek a szemléletmód-változásnak, bár alapvetően nem erről szól. Az adótörvényeket nem szerencsés évente változtatni. Ezzel a hibával nem is nagyon találkozunk a módosításban, hiszen érdemi változást szinte nem is találunk benne. A tervezet legtöbb pontja a statisztikai változtatásokat vonja be a törvényi szövegbe. Elgondolkodtató, hogy az ITJ, majd a BTO után rövid időn belül a harmadik rendszert vezetjük be a vámtarifaszámmal. Ezzel hosszú időre munkát biztosítunk a kereskedelmi programok írásával foglalkozó vállalkozóknak; ez is egyik módja a gazdaságélénkítésnek.
A pontosításokra is szép példákat találunk, ilyen a 7. § (2) bekezdésének b) pontja, ahol a "birtokol" kifejezés helyett a "tartja tulajdonában" került a szövegbe. Helyes az az elgondolás, ami a jogutódlással történő megszűnést nem tekinti termékértékesítésnek, hiszen így a vállalkozásban levő eszközök adminisztrációs többletmunka és többletköltség nélkül mehetnek át a jogutód tulajdonába. Ezzel szemben a számlázással kapcsolatos változtatások zavart okozhatnak. Nem tisztázott, hogy mi a besorolási szám. Eddig egyértelmű volt: a statisztikai szám alkalmazása. Formai változtatás az adómérték mellékletbe helyezése, azonban ez legalább egységes rendszerbe foglalást, szemléletmódot tesz lehetővé.
Az adólevonási jogok időpontjának megváltoztatása érdembeli intézkedés, amelyet teljes mértékig támogatni tudunk. Érdekes kérdés lehet ugyanakkor a ki nem egyenlített követelések áfájának megfizetése, amely pillanatnyilag az adó meghitelezését jelenti a vállalkozás részéről esetleg évekre.
Az áfafizetési, illetve -bevallási kötelezettség értékhatárhoz kötése feltételezi az évenkénti változtatást. El kellene gondolkodni a szabályozás inflációs mértékhez kötésének automatizmusán. Ugyanakkor az kis- és középvállalkozások esetén a hárommillió forintos forgalmi határ egy beruházásnál az áfa egy évnél hosszabb meghitelezését is jelentheti az állam felé. Azért egy évnél hosszabb, ugyanis a bevallási kötelezettség, valamint a visszautalások határideje miatt ez 14 hónapra is elnyúlhat. Tardos Márton erre kitért, de ezt pontosításként meg kellett jegyeznem.
A mellékletben felsorolt szolgáltatások esetén érdekes, hogy addig, amíg egyes, gyógyszergyártásra is alkalmas termékek érthetetlen módon a 25 százalékos kulcs alá esnek, addig a kereskedelmi műsorszórás a 12 százalék alá kerül. Ez annál is érdekesebb, mert ha nem gyógyszergyártásra használják fel az alapanyagot, akkor tulajdonképpen a termék már lehet 25 százalékos áfa alatt, és ebben az esetben az állam mindenhogyan hozzájut ehhez a pluszpénzhez. A tájékoztató szerint ez a gyógyszergyártóknál ideiglenes likviditási gondokat jelent, viszont véleményünk szerint a vevőknél többletköltséget fog okozni.
Az áfával kapcsolatban érdekes lehet még - és ennek én mint gyakorló vállalkozó és a Független Kisgazdapárt is nagy jelentőséget tulajdonít - az építkezők áfa-visszaigénylése. Többen is tárgyalták itt, én azt gondolom, lehet, hogy szerencsésebb lenne ennek a törvénynek a keretében tárgyalni, ettől függetlenül mi nem ragaszkodunk ehhez, viszont van egy javaslatunk ezzel kapcsolatban. A mi javaslatunk - figyelembe véve a realitásokat - az, hogy egy normális méretű családi ház költsége megközelíti a 10 millió forintot, tehát addig mindenképpen érdemes lenne a visszaigénylés alapjának határát felemelni.
(19.30)
Ugyanakkor eddig a határig a számlával leigazolt adóalap után a megfizetett áfa x százalékát - most fogjuk rá, hogy 75, 60 vagy 50 százalék -, illetve a gazdasági modellezés elvégzése után a Pénzügyminisztérium szakemberei által javasolt mértéket visszaigényelhetné az építtető. Így kiküszöbölhető lenne az építőiparban a feketemunka és a számla nélküli kereskedelem, mivel az építtetőnek érdeke a számlák beszerzése, így csökkenthetnénk az építkezők terheit, ugyanakkor a társasági adón, a személyi jövedelemadón és a tb-járulékon keresztül a plusz kiadások megtérülnek.
Kérem, hogy a fenti javaslatokat és véleményeket az előterjesztők vegyék figyelembe, ezen kiegészítésekkel együtt a Kisgazdapárt frakciója nevében támogatom az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
