DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény T/223. számon előterjesztett módosítása alapvetően a kis- és középvállalkozások adminisztratív terhein kíván csökkenteni, illetve a termékazonosító rendszer váltását célzó kormányszintű döntés áfarendszerbeli következményeit képezi le. A törvénymódosítási javaslat az eredeti, az 1992. évi LXXIV. törvényhez képest lényegi változásokat nem eszközöl, ugyanakkor a módosítás szerény hatásaiban alkalmas arra, hogy a vállalkozások adminisztratív terhein enyhítsen, ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja - a törvénymódosítás lényegét ebben megfogva - támogatja a javaslatot.
Az általános forgalmiadó-bevétel a központi költségvetés legjelentősebb, folyamatosan emelkedő, reálértékét megőrizni igyekező államháztartási bevételi forrás. 1988-ban, a bevezetésekor forgalmi adó jogcímen 123 milliárd forint bevétele származott a központi költségvetésnek, míg tíz évvel később, 1998-ra a várható érték már 820 milliárd forint, amely közel hétszeres nominálérték-növekményt jelent. 1999-re, részint az áfatörvény jelen módosítási koncepciója, részint a forgalomnövekmény hatására a kormányzat az általános forgalmi adóból már 964 milliárd forintos bevétellel számol. Az 1999. évi tervezett érték az 1998. évi várható értékhez képest 17,6 százalékos nominálérték-növekményt jelent. Tulajdonképpen ezen százalékok jószerint magasak, merésznek mondhatók, azonban az infláció alakulását is figyelembe véve, összességében csak reálértéken való szinten tartást jelentenek.
(Az elnöki széket
dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Figyelemfelhívó célzattal érdemes megemlíteni, hogy amíg a társasági nyereségadó - amelynek a mi értelmezésünkben inkább a közösségi kiadások forrását kellene képeznie - az 1988. évi 87 milliárd forintról 1998-ra csak egy szerény, 2,4-szeres nominálnövekményt ért el, addig az általános forgalmi adó - rugalmasabb és kiszámíthatóbb komponense a központi költségvetésnek - a hétszeresére emelkedett.
(19.10)
A T/223. számon előterjesztett törvénymódosítás helyesen tűzi ki célul a kis- és középvállalkozások áfatörvényből fakadó adminisztrációs terheinek csökkentését, a forgalmi adózás egyszerűsítését, hiszen az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál az ellenőrzési megállapítások növekvő arányban éppen az általános forgalmi adónemben születnek. 1998 első félévében az előzetes ellenőrzésekből több mint 43 ezer kiutalás előtti áfabevallás vizsgálata fejeződött be, és az előző év azonos időszakához képest a támogatásigénylések ellenőrzése is a kétszeresére nőtt.
A fokozódó adóhatósági ellenőrzések költségigényes és hatékonyságbeli aggályai miatt talán a legegyszerűbb adózásserkentő és ellenőrzést javító módszer éppen a bevallások egyszerűsítése.
Az adminisztratív teher jelentős csökkenését eredményezné a bevallások rendjében javasolt változtatás. Annak az adóalanynak ugyanis, akinek a tárgyévet megelőző évben a gazdasági tevékenységből származó tényleges bevétele nem haladja meg a 3 millió forintot, éves adóbevallás benyújtására nyílik lehetősége, ami azt jelenti, hogy körülbelül 150 ezer adóalanynak, alapvetően kényszerből lett kis- és középvállalkozásnak évente a jelenlegi négy alkalom helyett egy alkalommal kellene adóbevallást tennie.
A T/223. számon előterjesztett törvénymódosításában lényeges elem a termékazonosító rendszer változtatása, amely valójában az 1998. évről elhalasztott intézkedés.
A kezdeti nehézségek és betanulási időszak után legfőképpen a külpiac-orientált vállalkozásoknak az Európai Unióval történő kereskedelme és elszámolási metódusa könnyebbé, egységesebbé válhat. Ehhez azonban az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak is megfelelő hozzáállást kell tanúsítania, segítenie kell a vállalkozások helyes vámtarifaszám-képzésének kialakítását és alkalmazását, amire egyébként az adóalanyok jogát és egyúttal az adóhatóság kötelezettségét az adózás rendjéről szóló 1990. évi CXI. törvény 1. § (5) bekezdése rögzíti, mely szerint "az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, az adóbevallás, az adófizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmezteti; az adózó pedig köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását".
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a pénzügyi kormányzat hatáskörébe tartozó Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal ügyfélszolgálatai szolgáltatásainak kibővítésével, a kombinált nómenklatúrára való átállás elősegítésének érdekében a gördülékeny alkalmazás eléréséig jó szolgálatot tehetne a vállalkozóknak, ugyanakkor az adóhatóság ellenőrzési, hibakijavító feladatai sem szaporodnának meg túlzott mértékben. Az ez irányú javaslatomat megfontolásra ajánlom a pénzügyi kormányzatnak.
Lényeges utalnom arra, hogy mind az általános forgalmiadó-alaptörvény, de a most tárgyalt törvénymódosítás is szervesen illeszkedik az Európai Unió, a Közösségek Tanácsának 1977. május 17-ei 77/388. számú 6. irányelvéhez, amely a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról és az egységes többletértékadó-rendszer egységes adóköteles adóalapjáról rendelkezik.
Az egységesítés szempontjai, továbbá a forgalmiadó-rendszer semlegességének szempontjai mellett azonban fel kell hívjam a figyelmet arra is, hogy az általános forgalmi adó és a jelen módosító törvényjavaslat európai uniós hivatkozásaként szereplő 77/388. számú 6. irányelve rögzíti azt is, hogy bizonyos határok között és feltételek mellett célszerű, hogy a tagállamok ezen irányelvtől eltérő, külön intézkedéseket foganatosítsanak az adóbeszedés megkönnyítésére, valamint egyes adókijátszások és adókikerülések megelőzésére.
Célszerűnek bizonyulhat a tagállamok felhatalmazása arra, hogy harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel olyan egyezményeket kössenek, amelyek a szóban forgó irányelvhez képest eltéréseket tartalmazhatnak. Átmeneti időszakot kell tehát meghatározni - rögzíti az Európai Közösségek Tanácsa -, amely lehetővé teszi az egyes tagállamok jogszabályainak fokozatos kiigazítását a szóban forgó területekre.
Az Európai Közösségek Tanácsának 6. irányelve a 13. cikkelyében rögzíti a belföldi adómentességek körét; a humán szolgáltatásokon túl az (1) bekezdés q) pontban nevesíti a közszolgálati rádió és televízió intézmények tevékenységeit is mint tárgyi adómentes tevékenységeket, az ipari és kereskedelmi jellegű rádiós és televíziós tevékenységek kivételével.
A most előterjesztett áfatörvény-módosítás egyik fajsúlyos eleme, hogy változtatást tartalmaz a rádiós és televíziós szolgáltatások adózásában. A jövőben csak a közszolgálati rádiós és televíziós szolgáltatás minősülne tárgyi adómentesnek, a kereskedelmi rádiós és televíziós szolgáltatás pedig átkerülne a kedvezményes, 12 százalékos körbe. A korábbi egységes elbírálás a kereskedelmi adók létesülésével túlhaladottá vált, és mint utaltam rá, a törvényjavaslatban szereplő megkülönböztetés összhangban áll az Európai Közösségek Tanácsának imént idézett előírásaival.
Ezen konkrét, az elektronikus médiákat érintő törvényi leszabályozás következtében, úgy vélem, szertefoszlanak a Magyar Televízió elnökének, Horváth Lóránt úrnak a televízió pénzügyi helyzetének konszolidálására vonatkozó és a parlament költségvetési bizottságához is eljuttatott azon elképzelései, miszerint ha a rádiós és a televíziós szolgáltatást az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény szerint a tárgyi adómentesség alá tartozó jelenlegi szolgáltatások köréből áthelyeznénk a nullakulcsos kategóriába, úgy ez újabb forrásbővülést jelenthetne a Magyar Televízió számára, amellyel a működéshez felhasznált szolgáltatások áfája nagyobb arányban, mintegy 600 millió forint összegben levonhatóvá válna.
Valószínű, tisztelt képviselőtársaim, az ismertetett tények alapján, hogy más forrásokból kell a közszolgálati televízió pénzügyi helyzetét stabilizálni, nem az áfatörvény ezen igényelt módosításán keresztül.
Az Európai Közösségek Tanácsának 6. irányelvét tanulmányozva azonban utalnom szükséges arra is, hogy az adott országok adózási előírásai rugalmasan illeszkedhetnek a társadalom érdekérvényesítő képessége által felszínre hozott társadalmi érdekekhez. Ez különösen érvényes a mezőgazdasági termelők 25. cikkelyben rögzített átalányszabályozása biztosította nemzeti szabályozási előírásokra, a 13. cikkelyben rögzített belföldi adómentességekre, a kisvállalkozások keretnormatíváit tartalmazó 24. cikkelyre.
Az Európai Közösségek Tanácsának hivatkozott cikkelyei alapján tehát a magyar kormány adózáselőírási lehetőségei széles körűek, a széles társadalmi rétegek irányában a kedvezmények biztosításának akadályai nincsenek. Arra kérem a tisztelt kormányzatot, hogy a társadalom érdekében szélesítse a forgalmi adó kedvezményeit az elkövetkezendő években.
Ugyanakkor szükséges utalni arra, hogy az energiahordozó- és villamosenergia-forgalmiadó kulcsának különböző alternatív, környezetvédő mozgalmak által kezdeményezett emelési javaslatait a beterjesztett törvénymódosítási javaslat nem vette figyelembe, ami a véleményünk szerint helyénvaló. A következőkben látjuk ennek a helyességét: a környezetvédő mozgalmak ugyanis azt indítványozták, hogy a földgáz és a villamos energia áfáját sorolják a jelenlegi 12 százalékos kulcsból 25 százalékos kulcsba. A hivatkozásukban szerepelt, hogy Magyarországon jóval alacsonyabb a villamos energia és a földgáz ára, mint az Európai Unió más országaiban. Hogy példával érzékeltessem: a lakossági gázárak 2000 köbméterig Ausztriában forintra átszámítva 56,1 forint/köbmétert tesznek ki, Dániában majdnem 76 forintot, Spanyolországban 64 forintot, Magyarországon ez az érték nem éri el köbméterenként a 23 forintot.
A környezetvédő mozgalmak által indítványozottakat, miszerint a hazai energiaárak nagymértékű eltérését az Európai Unióban lévő áraktól meg kell szüntetni még az esetleges csatlakozás előtt, nem tartjuk helyénvalónak, legfőképpen a lakossági jövedelmi korlát erős behatároltsága miatt.
Való igaz, hogy az Európai Unió tagállamainak villamosenergia- és földgázárai a magyar értéknek két-háromszorosai, azonban az uniós átlagbérek ennél jóval magasabb arányúak, tizenöt-húszszoros mértékűek a mi hátrányunkra.
(19.20)
Mindaddig, ameddig a magyarországi jövedelemviszonyok nem illeszkednek az uniós átlagbérekhez, az energiahordozók árait, a forgalmi adó és a jövedéki adó mértékét a jelenlegi arányok között kell tartani. Aki árat mond, az mondjon bért is - ismerhetjük a régi mondást, amely most ebben a kontextusban is helyénvaló. Ugyanakkor az energiahordozók árainak, forgalmi adójának emelése láncreakció-szerű áremelést válthatna ki a többi beruházási és fogyasztási cikk piacán is, az infláció felgyorsulhatna, aminek a lakosság szenvedné a kárát.
Ebben a kérdésben az Európai Parlament 1998. július 17-én kelt ózonjelentése, amely az Európai Unió számára előnyösnek ítélte meg az újabb energiaadók bevezetését, Magyarországon csak fenntartásokkal vehető figyelembe véleményünk szerint. A környezetvédelmi adóreform és az energiaadók bevezetése csak a jövedelmi viszonyok rendezése után kerülhet napirendre Magyarországon. Az a körülmény, hogy a súlyos környezetszennyezést okozó, főleg import nyersanyagot tartalmazó földgáz- és villamosenergia-előállítást Magyarországon az alacsonyabb, 12 százalékos körbe sorolják, így helyénvaló véleményünk szerint. A környezetszennyezést a forgalmi adó mértékének emelésével nem lehet megakadályozni, mert azt a szolgáltatók a lakosságra tovább tudják hárítani, ami inflatorikus hatással jár.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében hadd mondjam el, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot elfogadásra ajánljuk, bár egyetértésünk kihangsúlyozása mellett ez korántsem jelenti azt, hogy olyan kérdésekre, mint a nagycsaládosok, tehát a három és annál több gyermeket nevelő szülők alap-élelmiszerellátásának áfamentességére módosító javaslataink benyújtásakor nem kerítünk sort.
Termékértékesítés, szolgáltatások - az áfatartalom szükséges többletteher, amit a fogyasztóknak kell megfizetni. A rossz anyagi körülmények között élő családok támogatása azonban az államháztartás pénzügyi bevételeinél is fontosabb szempontot élvez a Magyar Igazság és Élet Pártjának értelmezésében. Ugyanakkor a már több képviselőtársam által is exponált lakásépítések és lakásfelújítások utáni áfa-visszaigénylések vonatkozásában magam is többször átlapozgattam a benyújtott törvényjavaslatot, és többedmagammal nem találtam ezen paragrafus-előírást, törvénymódosítást a beterjesztett anyagban, így hát érdeklődéssel várjuk a tisztelt kormánynak azt a határozatát, amely végül is egy más jogi forma keretében, de lehetővé teszi a lakásépítések és a lakásfelújítások utáni áfa visszaigénylését.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban és szórványos taps kormánypárti padsorokban.)
