GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elnézést kérek képviselőtársaimtól, de néhány dologban fogom érinteni a délelőtti hozzászólásokat is, mivel akkor már nem volt lehetőség kétperces reagálásra.
Szeretnék abból kiindulni - és ennyiben hozzászólásom csatlakozik Balczó képviselő úr gondolataihoz -, hogy amikor az államháztartási törvényt módosítottuk, akkor az volt a célunk, hogy a tervezés, az elszámolás, az ellenőrzés számára világos lehetőségeket teremtsünk, a költségvetés és a beszámolás rendszere mind jobban betöltse a tájékoztató és a döntésmegalapozó funkciót. Ezzel együtt azt gondolom, és hiszem, hogy azok a képviselőtársaim, akik számviteli vagy költségvetési területen megfordultak, tudják, hogy olyan állapot soha nem fordulhat elő, amikor majd egy könyvvizsgáló vagy egy ellenőrző szervezet azt fogja kimondani, hogy minden feladat teljesült, a források az utolsó fillérig úgy kerültek felhasználásra, mint ahogy az tervezve volt. Nem akarok hosszan beszélni arról, hogy a valóság mindig sokszínűbb volt az eddigi történelem során, mint egy általunk elképzelt és megtervezett valami. Ez a költségvetés ezt tökéletesen visszaigazolja.
Szeretnék külön kitérni arra, hogy hiszem és meggyőződésem, már most lehet borítékolni, hogy a '99. év végén az Állami Számvevőszék nagyon sok hasonló megállapítást fog tenni. Ez így helyes, nekik az a dolguk, hogy megkeressék és fölhívják a figyelmünket arra, amit nekünk később a törvényhozás szintjén feltehetően be kell építenünk az államháztartási törvénybe vagy a pénzügyminiszter úrnak a költségvetés rendszerébe.
Ezzel együtt azt hiszem, azt mondani, hogy ez a hosszú és sokak számára bonyolult, sok száz oldalas beszámoló nem áttekinthető, nem lehet. Ezt nem lehet úgy venni, mint egy regényt, hogy leülök és olvasok fél órát vagy egy órát, itt órák kellenek ahhoz, hogy valaki a mellékleteken végigmenjen; ha valaki kíváncsi arra, hogy egy-egy alfejezetben vagy címnél milyen összefüggések vannak, ehhez hosszú idő kell, de ez ma már megteremthető. Azt hiszem, hogy amikor erről beszélünk, és mielőtt a pénzügyminiszter úrnak esetleg a '99-es költségvetésre olyan feladatokat adnánk, hogy mondjuk, még duplázza meg a terjedelmet, mert még mennyi kérdésünk van, valahol az informatika területén is mérlegre kell tenni a hatékonyságot, tehát hogy szabad-e minden határon túl terjesztenünk ezt a beszámolási rendszert.
Úgy gondolom, hogy ez az ÁSZ-jelentés - mint sok képviselőtársam tette, én is szeretném megköszönni, és engedjenek meg képviselőtársaim egyetlen mondatot - minőségében más, mint az egy évvel ezelőtti. Azt hiszem, a jegyzőkönyv számára ezt is fontos rögzíteni. Ezeknek a megállapításoknak, ha valaki tényleg higgadtan végignézi, közel 80 százaléka olyan, amely a jövőre nézve folyamatos feladatokat ad mindannyiunk számára.
Szeretnék kitérni egy másik kérdésre. Az ÁSZ-jelentés hosszasan foglalkozik és elég nagy befizetési összeget ír elő a vízközművekkel, a szennyvízzel kapcsolatban. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, és elnézést, hogy egy kicsit hosszabban foglalkozom ezzel a kérdéssel, de a jelentésből megállapítható, hogy a cél teljesült, a feladatot az önkormányzatok megoldották, és csupán egyetlenegy gond van - feltehetően kormányrendelet és törvény között valami joghézag van. Az elosztóvezeték és az adott magánszemély ingatlana között a közterületen létesített bekötővezeték-szakasz önkormányzati tulajdonban marad. Ez nem a magánemberé, nem a vállalkozásé, tehát meggyőződésem, hogy ezt jogszerűen finanszírozzuk közös pénzből, és mint ahogy ezt tettük 1996 beszámolójánál, hiszem, hogy ezt nem kellene módosító indítványként befogadnia a tisztelt Háznak, mert ezzel pont azt a folyamatot akadályozzuk meg, hogy növekedjen a szennyvízcsatornázás, a szennyvíztisztítás. Most nem akarok hosszan beszélni arról, máskor lesz rá alkalom, hogy mindössze hány százaléka a magyar lakásállománynak az, amely pillanatnyilag szennyvízvezetékkel ellátott, és a célunk az lenne, hogy ezt tovább bővítsük.
Engedjék meg képviselőtársaim, hogy a délelőtti hozzászólásokból reagáljak egy-két dologra.
Gidai Erzsébet azt mondta, hogy nem a reálszférából van a növekedés. Csak egy mondatot teszek hozzá: a külföldi vállalkozások is a reálszférához tartoznak, tehát ilyen szempontból úgy érzem, hogy ez egy furcsa dolog.
A befektetésösztönzés a Magyar Köztársaságban a külföldiekre és a belföldiekre ugyanolyan szabályokkal érvényes, és szándékunk volt, hogy igenis itt tartsuk a tőke hozadékát, és lehetőleg itt kerüljön befektetésre.
Ehhez rögtön hadd tegyem hozzá, amire azt mondta, hogy szégyenteljesen alacsony a gazdálkodók befizetése. Igen, 18 százalékra mérsékeltük 36 százalékról a társasági adót; csak akkor hadd kérdezzek vissza, mert Csurka úr is közbeszólt gyorsan, hogy akkor önök hogyan gondolják el a vállalkozások ösztönzését, támogatását, ha ezt a másik oldalon meg azonnal fölhánytorgatják.
A végére hagytam a Nemzeti Bank kérdését, bár Takács Imre képviselőtársam ezt délelőtt már érintette. Képviselőtársaim, ha tényleg nyitott füllel járunk a világban, Magyarországot azon a ponton érik kritikák, hogy a jegybankunk még mindig nem elég független, még mindig megvan a napi gazdaságpolitikai események ráhatásának a veszélye, a lehetősége. Azt gondolom, hogy nekünk igenis a parlament előtti beszámolás rendszerét kell továbbépíteni. És hiszem, hogy azoknak a képviselőtársaimnak, akik először ülnek a parlamentben, lesz lehetőségük tapasztalni, megnézni, hogy a Nemzeti Bank hónapról hónapra milyen alapos jelentéseket tesz le a képviselők elé, és van lehetőség bizottságban évente a jegybank elnökének beszámolója kapcsán megvitatni, értékelni a munkáját. Azt hiszem, ezen az úton kellene továbbmennünk, mindenféle vádaskodás helyett.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
