BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nyílt titok, hogy a kormány valósággal hemzseg a kiváló futballistáktól. De azt, hogy ilyen kiválóan tud kiskapura játszani, nem gondoltam volna. Az első kiskaput önök akkor találták meg, amikor a Postabankot úgy államosították, hogy az nem esik a privatizációs törvény 5. §-ának hatálya alá - bár megjegyzem, ez még nyitott kérdés. Ezzel az akcióval kikerülték azt a tiltó rendelkezést, amely meggátolja, hogy az ÁPV Rt. vezetői vezető tisztséget tölthessenek be állami érdekeltségű társaságoknál.
A második kiskaput önök akkor találták meg, amikor úgy rendelkeztek, hogy a Postabank többségi részvényeit - noha nyilvánvalóan az állam vállalkozói vagyonának része - nem az ÁPV Rt.-nél tartják nyilván. Ezzel megkerülték a gazdasági társaságokról szóló törvényt, mely kimondja, hogy ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselője. Ezzel lehetővé tettek egy páratlan karriert: Gansperger Gyula, ez a nagytermészetű ember, nemcsak az ÁPV Rt. elnöki és vezérigazgatói posztját tette magáévá, hanem immáron boldog birtokosa egy igazgatótanácsi tagságnak is.
(14.40)
Megvallom, én eddig azt hittem, hogy egy kormány dolga az, hogy a kiskapukat bezárja. Sajnos tévedtem. De mit várhatok egy olyan kormánytól, amely előszeretettel nevez ki olyan embereket, akik eddig kiskapuzásból éltek?
Tisztelettel kérdezem tehát a miniszter urat, hogy mit keres Gansperger Gyula a Postabank igazgatótanácsában.
Várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
