DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! A közraktári törvényjavaslat módosításának során elhangzottak érdekes, releváns megjegyzések.
A szakmai részéhez egyetlenegy dolgot adnék hozzá, mivel ez az igény ismételten kifejeződött, nevezetesen hogy a dotáció fogalma tisztázásra szorul. Úgy, ahogy ott megfelel, úgy, ahogy előfordul ismét a szövegben, ahhoz nem kell prófétának lennem, de engedtessék meg, hogy most mégis az legyek. Ha így marad, akkor az elkövetkezendő évek során ismételten értelmezési problémák keletkezhetnek a kormányzásban, a bíróságok előtt, a szerződéskötésekkor és így tovább. A dotáció... És nem is megyek bele, mert ezt többen emlegették, azt hiszem, meglesz a mód arra, hogy ezt kiegyengessük.
Egy másik vetületét engedtessék meg, hogy elmondjam ennek a témának, nem is a közraktárak témájának, hanem csak két percben emlékeztetni magunkat a közraktárak szimbolikus szerepére Magyarországon.
1944-ben a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomnak egyik igen jelentős helye volt a közraktári hálózat. A Nostra Általános Közraktárak, amely akkor az ország közraktári hálózatának a központja volt, Szolnok, Baja, Kaposvár, Csorna és föl, Nagyszőlőstől Szászrégenig, ennek az intézménynek, a közraktárnak az egyes telepein jelen voltak a Magyar Függetlenségi Mozgalomnak a tényezői.
Hadd mondjak néhány példát. A budapesti Gyáli úti közraktárban tároltuk - én alkalmazottja voltam ennek a vállalatnak, először könyvelő, aztán főkönyvelő, aztán elnöke 1945 után -, 1944-ben Raoul Wallenbergnek azokat a segélyküldeményeit jelentős részben, amit Nyugatról a Nemzetközi Vöröskereszt nevében, részéről hoztak be Magyarországra, és segítették azokat, akiknek akkor erre különösen szükségük volt. Szóval, Raoul Wallenberg sokszor járt nálunk munkatársaival a Gyáli úti közraktárban.
A Magyar Élet Diákmozgalom, a Magyar Diákok Szabadságfrontja működött ezeken a helyeken, különösen a központban, a Harmincad utca 3-ban volt a központ. Ilyen neveket legyen szabad tovább említenem: Kiss Sándor, Jónás Pál, Zimányi Tibor, Nyeste Zoltán, B. Rácz István, Imre Lajos. Közülük többen országgyűlési képviselők is lettek. Kiss Sándor neve különösen emlékezetes sokak számára.
Mindezt most azért mondom el, és elnézését kérem a tisztelt Háznak, hogy megemlítsem a közraktári hálózatnak ezt a szimbolikus vetületét, mert azt gondolom, hogy ezeket időnként jó az emlékezetünkbe idézni, jót tesz a nemzet közérzetének és jót tesz a hírünknek a világban.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
