ATYÁNSZKY GYÖRGY
ATYÁNSZKY GYÖRGY
ATYÁNSZKY GYÖRGY (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény egy nagyon régi adósságot törleszt: az adósságot, mely a második világháború után méltatlanul háttérbe szorított hadirokkantakkal, hadiözvegyekkel és hadiárvákkal szemben áll fenn. Számunkra ez a törvény jelenti a megkésett, ámde rég várt kárpótlást.
Megalkotását az első szabadon választott Országgyűlésben, már 1990-ben kezdeményezte a Független Kisgazdapárt. A törvény 1994. április 6-án történt elfogadásakor azonban már világos volt, hogy az egyösszegű térítést szabályozó 10. § sok problémát és elégedetlenséget fog okozni. Ez a paragrafus kárpótlás jellegű, és mint ilyen, nem lehet teljes mértékben minden érintettnek megfelelő és igazságos.
Az egyösszegű térítés azoknak a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és volt hadiárváknak adható, akiktől a korabeli hadigondozotti pénzellátást politikai okok miatt megvonták. Ennek következtében ez a juttatás nem a háborús veszteségek okán, hanem a jogszerűen megállapított pénzellátás megvonása miatt illeti meg az érintetteket.
(11.00)
Sajnos a kárpótlási törvénynél lényegesen szigorúbb feltételrendszer fennállása esetén adható csak az egyösszegű térítés. A hadirokkantak és hadiözvegyek egyösszegű térítése rendben folyt, és mára már be is fejeződött. Mindez azonban nem mondható el a volt hadiárvákról. Az ő esetükben a hozzájutás lényegesebb szigorúbb szabályok szerint történik. A kérelmezőnek okirattal kell bizonyítania, hogy annak idején a szülője hadi eredetű halálakor őt az akkor hadigondozó hatóság hadiárvaként hadigondozásba vette.
A pénzellátás megszüntetésének bizonyítására azonban okirat hiányában a kérelmező nyilatkozata is elfogadható. Ez a szabály két táborra szakította a hadiárvákat. Az egyikbe azok sorolhatók, akiknek előkerültek az irataik - ők már régen meg is kapták az egyösszegű térítést -, a másik csoport - és sajnos ez a jelentősebb létszámú - helyzete ennél sokkal rosszabb, hiszen akik nem rendelkeznek korabeli iratokkal, nem kaphatják meg ezt a juttatást. A jelenlegi állapot szerint így a mintegy százezer volt hadiárva közül csupán 28 ezren részesültek egyösszegű térítésben.
A benyújtott törvényjavaslat - az Alkotmánybíróság döntésével megegyezően - a volt hadigyámoltak és a volt hadigondozott családtagok részére is a hadiárvákkal azonos feltételek fennállása esetén juttatná az 50 ezer forintos egyösszegű térítést. A Kisgazdapárt tisztában van azzal, hogy ez az összeg jelképes értékű azokhoz a tragédiákhoz képest, amiket az egyes emberek elszenvedtek egy bűnös, rossz politika miatt. Szomorú az is, hogy még erre a jelképes összegre is majd fél évszázadot kellett várniuk az érintetteknek.
Azzal is tisztában vagyunk, hogy a jelenlegi törvényi konstrukció a volt hadigyámoltak és a volt hadigondozott családtagok esetében is hátrányt fog jelenteni mindazoknak, akik nem rendelkeznek a szükséges iratokkal. Az elmúlt év őszén történt egy kísérlet a helyzet rendezésére, mely megegyezik a jelenleg T/9. számú képviselői indítvánnyal. Ennek lényege az, hogy az a személy is megkaphatná az egyösszegű térítést, aki okirattal képes bizonyítani, hogy az előzőekben említett ellátások valamelyike iránti igénye fennállt. Ez a gyakorlatban azt eredményezné, hogy a szülő hadi eredetű halálát, illetve megrokkanását bizonyító okirat és a kérelmező születési anyakönyvi kivonata elégséges bizonyíték lenne az 50 ezer forintos egyösszegű térítés megállapításához.
A Kisgazdapárt természetesen tisztában van azzal, hogy ez a megoldás lenne az igazságos. Ismerjük e megoldás anyagi vonzatát, ami legszerényebb számításaink szerint is mintegy 7 milliárd forint körüli összegben prognosztizálható. Jogosan vethető fel a kérdés, hogy az elmúlt négy évben miért nem rendezte az előző kormány ezt a problémát, hiszen akkor csak a volt hadiárvákkal kellett volna számolni, ezért a kérdés akkor 3-4 milliárd forintból megoldható lett volna. Ha ez akkor megtörténik, ma csak a volt hadigyámoltak és a volt hadigondozott családtagok részére kellene egyösszegű térítést biztosítani.
Tisztelt Országgyűlés! Mint a honvédelmi bizottság "ombudsmanja" naponta szembesülök számtalan problémával, állampolgári panasszal, különböző érdekképviseleti szervek javaslataival és beadványaival. Tudom, hogy a panaszok döntő többsége jogos, a javaslatok követésre és megvalósításra érdemesek. Ezek között számos hadigondozással kapcsolatos megkeresés is szerepel. Sajnálatos azonban, hogy a hadigondozottak jelenleg három számottevő érdekképviseleti szervezettel rendelkeznek. Ezek egymással szemben állnak, fogalmazhatunk úgy is, hogy néha egymás ellen dolgoznak. Ez a helyzet tragikusan széttagolja és megnehezíti azt az érdekképviseletet, melyet feladatuk lenne ellátni. Ezt a megosztottságot mielőbb fel kellene számolniuk, mert akkor lehetővé válna az állami szervekkel történő hatékonyabb együttműködés.
Az egyösszegű térítés körüli problémák megítélésében a Kisgazdapárt és az érdekképviseleti szervek azonos nézőpontot képviselnek. Eszerint elengedhetetlen, hogy mielőbb igazságos megoldást találjunk. Ennek azonban csak egy módja lehet: ha valamennyi hadiárva, volt hadigyámolt és volt hadigondozott családtag csupán a veszteség elszenvedésére tekintettel részesül az egyösszegű térítésben. A Kisgazdapárt ezt a megoldást támogatja, de most kénytelenek vagyunk a kérdés elnapolását javasolni, a probléma lezárásával most várni kell. Erre csak az anyagi feltételek előzetes biztosítása után lehet visszatérni.
A gazdaság javuló eredményei biztatóak és kilátásokat ígérnek. A Kisgazdapárt kezdeményezni fogja az egyösszegű térítések teljes körű kifizetését, amint biztonsággal garantálható a szükséges anyagi fedezet. Addig is minden érintett szíves türelmét és megértését kérjük. Kormányzati felelősségünk nem engedheti meg, hogy bizonytalan, az egész hadigondozás rendszerét veszélyeztető, elhamarkodott, anyagilag megalapozatlan indítványt támogassunk.
Az elmondottakra hivatkozva arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány előterjesztésével értsen egyet, azt fogadja el.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
