DR. GYIMESI JÓZSEF
DR. GYIMESI JÓZSEF
DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A kormány által benyújtott T/46. számú törvényjavaslat általános vitájában felszólalt a miniszter úr a kormány képviseletében és Lányi képviselőtársam, a honvédelmi bizottság elnöke, aki a honvédelmi bizottság ajánlását ismertette.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslatot, és egyetért a szóbeli kiegészítéssel, a honvédelmi bizottság ajánlásával.
Felszólalásomban arra kívánok rámutatni, hogy a javaslat mennyiben felel meg a Házszabályban meghatározott és ezért az általános vitában vizsgálandó feltételeknek.
A törvényjavaslat csorbítatlanul megtartja azt az elvet és szolgálja azt a célt, amelyet a rendszerváltás első parlamentje 1994. május 6-án kihirdetett, és a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény preambulumában meghatározott. Idézem röviden: "Az Országgyűlés, tisztelettel emlékezve meg a hadiesemények során tanúsított példás helytállás következtében hősi halált halt vagy megrokkant katonákról, polgári lakosokról és ezek hozzátartozóiról, gondoskodása jeléül alkotta meg ezt a törvényt." Ez a megfogalmazás szinte megismétlése a hadirokkantak és hadigondozottak ellátásáról szóló 1933. évi VII. törvény bevezető rendelkezéseinek, és ez a folytonosság ilyen értelemben természetes is, hiszen ezen törvényekkel elismert erények, a haza védelme, hazaszeretet, hősiesség, a hazáért való felelősség és akár az élet feláldozása is, általános és a legmagasabb rendű emberi értékek.
Az már csak jogtörténeti érdekesség, hogy az 1933. évi VII. törvény mindaddig hatályban volt, amíg azt az 1994. évi XLV. törvény nem helyezte hatályon kívül. Az persze már az adott politikai helyzet következménye volt, hogy az egyébként hatályban lévő törvény rendelkezései a szocialista hatalom által nem nyertek alkalmazást. Ez a törvény tehát mintegy 61 évig volt hatályban, de olyan helyzetben, amikor a világháborúban hősi halált halt katonákat hősnek nevezni nem nagyon volt kívánatos. Nem csoda, hogy tulajdonképpen ez a hatalom az akkor még hatályban lévő törvény e rendelkezéseinek az alkalmazását szabotálta.
Az 1994. évi törvény az elmúlt négy évben hatályosult, sok ezer, tízezer érintett számára jelentett erkölcsi és anyagi értelemben elégtételt, illetve a fentebb idézett bevezető rendelkezéseknek megfelelő gondoskodást. Az 1933. évi törvény egyébként a hála lerovásáról tesz említést szinte hasonló szavakat használva.
A törvény jövőre vonatkozó rendelkezéseit kritika sem nagyon érte, hiszen ennek a törvénynek az egyik szakasza rögzítette, hogy a hadigondozás iránti igény határidő-korlátozás nélkül bármikor előterjeszthető.
Anélkül, hogy az előttem szóló miniszter urat és képviselőtársamat ismételném, én is megkísérlek rámutatni arra, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat miért szükséges, és az miért áll összhangban az alkotmánnyal és a módosítani kívánt törvényi rendelkezésekkel is.
A hadigondozásról szóló törvény legtöbb vitát, kritikát és talán félreértését is kiváltó rendelkezése annak a 10. §-a, amely - miként erre hivatkozást történt - úgynevezett kárpótlási jellegű rendelkezés. A törvényhozó eredeti szándéka az volt, hogy azok a hadigondozottak, akik korábban pénzellátásban részesültek, és ezt tőlük politikai okból megvonták, illetve az megszüntetésre került, az elmaradt pénzellátás kompenzálására, ellentételezésére egyösszegű térítést kapjanak.
1997-ben alkotmányjogi panaszok hatására az Országgyűlés módosította - és ez hozzátartozik a törvény történetéhez - az 1997. évi XIX. számú törvényével a hadigondozásról szóló 1994. évi törvényt. Ezzel a módosítással alakult ki ennek a törvénynek a mai napig hatályos szövege, amely azonban sajnos az alkotmányossági vizsgálatot nem minden tekintetben állta ki.
1997-ben is megmaradt az az alkotmányellenes helyzet, amelyet a miniszter úr szó szerint idézett az Alkotmánybíróság határozatából, tehát amely azáltal állt elő, hogy az Országgyűlés nem szabályozta a volt hadigyámoltaktól és volt hadigondozott családtagoktól politikai okokból elvont pénzellátás egyösszegű ellentételezését.
A polgári kormány ezen alkotmányellenes helyzetet számolja fel akkor, amikor jelen törvényjavaslatot benyújtotta, és azt kéri az Országgyűléstől, hogy a most hatályos törvényt ezen törvényjavaslat elfogadásával módosítsa.
A törvényjavaslat történetéhez azonban az is hozzátartozik, hogy az Alkotmánybíróság határozata más vonatkozásban is megállapított alkotmányellenességet, nevezetesen a volt hadiárvák részére kifizetendő egyösszegű pénzellátást eredendően a törvény 1995. január 1-jével rendelte folyósítani.
Ez a törvényhely módosításra került, és a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló törvény, majd a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvény a volt hadiárvák részére kifizetendő egyszeri juttatás kifizetésének határidejét két ízben is módosította. Az Alkotmánybíróság megállapította, és ez hozzátartozik a törvény történetiségéhez, hogy ezen kifizetés kétszeri elhalasztása alkotmányellenes, így ezen törvényi rendelkezéseket megsemmisítette. Jelen törvényjavaslathoz ez csak történetiségében tartozik hozzá.
A törvényjavaslat általános vitájában a Fidesz-Magyar Polgári Párt megvizsgálta azokat a kérdéseket, hogy a Házszabály rendelkezéseinek a törvényjavaslat megfelel-e, és azt a következtetést vonta le, hogy a törvényre az ismert okoknál fogva szükség van, és az összhangban áll az alkotmánnyal, illetve beilleszthető a hatályos magyar jogrendbe. Ezért kérjük tisztelettel a törvényjavaslat támogatását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
(10.00)
