SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Két héttel ezelőtt az Alkotmánybíróság súlyos, a központi költségvetést több évre megterhelő, ugyanakkor az előző kormánytöbbség által elfogadott alkotmánysértő és önkormányzatellenes törvényt megsemmisítő határozatot hozott.
Az Alkotmánybíróság e határozatában nemcsak azt mondta ki, hogy az előző kormányzat törvénytelenül járt el a közművek privatizálásakor, hanem azt is, hogy az önkormányzatoknak, s rajtuk keresztül végső soron a helyi közösségeknek a privatizációs, többszörös névértékű milliárdokból csupán alamizsnát, filléreket juttatott. Feltehetőleg, mint ahogy választókerületemben is, ez a törvénytelen és alkotmánysértő eljárás is hozzájárult néhány önkormányzat működőképessége megrendüléséhez.
Ebben az új helyzetben a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint - ahogyan azt az elmúlt két hétben többször is kifejtettük - az egyetlen megoldás a közművagyon sorsának törvényben való szabályozása. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata további ellentmondásra hívja fel a figyelmünket, immár a gázberuházások mai gyakorlatának összefüggésében.
A lezajlott privatizáció után lényegében változatlanul folytatódnak a gázelosztó vezetékek létesítésére vonatkozó beruházások, azzal a csekély különbséggel, hogy a beruházás által létrehozott érték és vagyon nem az állam vagy az önkormányzatok tulajdonába megy át, hanem a privatizált gázszolgáltatók tulajdonába.
Az országosan általános gyakorlat szerint persze kivételesen más megoldások is előfordulnak; egy-egy beruházás 10-15 százalékát finanszírozza a gázszolgáltató vállalat, míg a hiányzó 85-90 százalékot az önkormányzatok állják saját lakossági, intézményi, vállalkozói és területfejlesztési állami források és hozzájárulások koordinálásával.
A fejlesztési hozzájárulás fizetéséről szóló megállapodásokban a természetes monopolhelyzetben lévő gázszolgáltató kiköti leendő tulajdonosi státuszát, illetve az önkormányzatokat arra kötelezi, hogy mindennemű ellenszolgáltatásról, esetleges vagyonról, tulajdonról vagy pénzügyi ellentételezésről mondjanak le.
A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény vonatkozó szabályozása nem tisztázza ezt a kérdést, a privatizáció utáni megerősödött monopolhelyzetben a szolgáltatást igénybe vevőket kiszolgáltatott helyzetbe taszítja, és sok millió állampolgár és önkormányzataik érdekeit méltánytalanul sérti.
Sürgetően fontos tehát e problémának mielőbbi egységes kezelése, hiszen immár három esztendő telt el e gyakorlat mellett úgy, hogy évről évre több száz millió, esetenként akár milliárdos nagyságrendben valósulnak meg beruházások az adófizető állampolgárok forintjaiból, mindenféle ellentételezés és érdekérvényesítési lehetőség nélkül.
Folytatódhat-e tehát a gázberuházások eddigi gyakorlata? Véleményünk és megítélésünk szerint így nem. Egyértelmű, egységes és méltányos szabályozásra van szükség, amely nemcsak a gázszolgáltatók, hanem a fogyasztók és az önkormányzatok érdekeit is figyelembe veszi, mielőtt újabb alkotmánybírósági határozat törvénytelenséget vagy a központi költségvetést terhelő kötelezettséget állapítana meg.
Tisztelettel kérem tehát a kormányzatot és az érintett tárcát, hogy ezt a sürgető, nagyon sok állampolgárt és önkormányzatot érintő ügyet, párhuzamosan a gázközművagyon sorsának törvényben való szabályozásával, az alkotmányosság és a fogyasztói érdekek követelményének megfelelően mielőbb rendezze.
A jelenleg hatályos törvény által megállapított hálózatfejlesztési hozzájárulás a vidéken élő állampolgárok és kistelepülések többségét egyértelműen hátrányosan érinti a beruházások úgymond gazdaságtalansága miatt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezért sürgetően szükségesnek érezzük a mai szabályozás mielőbbi és méltányos felülvizsgálatát.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
