DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum azzal a jóleső érzéssel hallgathatta a miniszterelnök úr beszámolóját a kormány első ötven - vagy ahogy itt elhangzott pontosításként: hatvan - napjának tevékenységéről, hogy nem kis szerepet vállaltunk ennek az eredménynek az elérésében.
Helyesen mutatott rá a miniszterelnök úr arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum is nemcsak többek között a közvetlen kormányrészvétellel, hanem számos kormánytisztség megtisztelő felkérés alapján történő betöltésével és számtalan egyéb, tevékeny magatartásával azon lesz, hogy ez a kormányprogram hiánytalanul megvalósuljon.
Mint a három koalíciós frakció egyik vezetője, örömmel számolhatok be arról is, hogy éppen kezdeményezésünkre - mint ez közismert - ezalatt az ötven nap alatt, az úgynevezett nyári szünet alatt létrejött egy eddig példátlan koalíciós megállapodás a kormánypárti frakciók között. Írásba foglalt, rendkívül fontos, előremutató és a kormányzást segítő, a kormány munkáját a parlamentben segítő, megvalósítást kívánó akcióról van szó. Nagyon örülök, hogy ebben a munkában mind a két kormánypárt a mi kezdeményezésünk mögé állt.
Ugyanakkor, amikor ezeket a mondatokat elöljáróban el kell mondanom, természetesen nem lep meg minket az, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok most felszólaló frakcióvezetői szinte szóról szóra ugyanazokat az indokokat, ugyanazokat a kritikákat - jóindulattal mondom ezt a szót, hogy kritikákat -, ugyanazokat a véleményem szerint figyelemelterelő gondolatokat fogalmazták meg - amelynek szép példáját itt az ülésteremben Kovács László úr szó szerint megismételte -, miszerint mindaz, ami sikerült, ha egyáltalán valami sikerült, az az előző négy év eredménye lehet.
Nem lep meg ez a kijelentés, mert a tegnapi újságban nem kevesebbet lehetett olvasni - nem egy, hanem három újságot olvastam el, nehogy véletlenül valamelyik újságíró túlzásaként kerüljön megfogalmazásra az, amit a jelen nem levő exminiszterelnök úr, a korábbi pártelnök kijelentett -, mint azt, hogy a szocialista-liberális kormány működése példa nélküli a nemzet történelmében. Nem kevesebbet jelentett ki - mondom még egyszer - három újságban: a nemzet történelmében! Én most nem megyek vissza a törzsszövetségig, talán csak Szent Istvántól számítsuk ezt a 998 évet; mondjuk, Szent Istvántól Antall Józsefig bezárólag példa nélkül álló a korábbi négy év kormányzása, mert - mint részletezte - ez a koalíció, mármint az előző, visszarántotta az országot abból a szakadékból, amelyről oly sokat hallottunk, és megdicsérte Bokros Lajost és másokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Rádióhallgatók és Televíziónézők! Ezek szerint tehát mindaz, ami a magyar nemzet 998 éves állami történetében lezajlott Szent István, Mátyás király, Kossuth Lajos, Teleki Pál óta - de mondhatnám tovább a neveket -, mind nem volt elegendő példa, kellett ehhez egy szocialista-liberális koalíció, amely lehetővé tette azt, hogy 1998. szeptember 8-án az új koalíció miniszterelnöke néhány eredménnyel elbüszkélkedhessen. Hát köszönöm szépen, ennél nagyobbat valószínűleg nem lehet mondani. Gondolom, a miniszterelnök úr nem kíván majd így visszatekinteni az egyébként nyilván sikeresebbnek mutatkozó négy évére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos a választók - mint annyiszor a nemzet történetében - ezt a példátlan esetet nem honorálták. (Taps és derültség a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.) Úgy látszik, a korábbi nemzeti példákat megismételték, és ahogy Szent Istvánnak is gondjai támadtak az utódlással és a hatalom átadásával, úgy látszik, a történelem Magyarországon Horn Gyula távozása után is meg kell hogy ismételje magát. De hát nem erről van szó, mint tudják, kedves képviselőtársaim.
A mostani választások eredményeképpen az eltelt hatvan nap eseményeit illetően nem a politikusok és főleg nem a kormánypárti politikusok, hanem mértékadó politológusok, közvélemény-kutatók mutatják azt be, hogy fokozta népszerűségét, közvélemény előtti elismertségét a kormány. (Vancsik Zoltán: És mi van az MDF-fel?) Örülünk ennek, de ez nem véletlen, tisztelt képviselőtársaim, hiszen itt felsorolta mind a miniszterelnök úr, mind a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakcióvezetője mindazon nemcsak megkezdett, hanem végrehajtott, előremutató és befejezett vagy majdnem befejezett intézkedéseket, amelyeknek eredményei valóban példátlanok és valóban egy ötvennapos működést követően nem voltak elvárhatóak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor, amikor ezt ki tudjuk jelenteni, kíváncsian, de sajnos inkább óvatos kíváncsisággal várjuk majd az ellenzéki pártok itt most hangoztatott konstruktivitását néhány apró kérdésben. Ilyen "apró kérdésnek" - idézőjelbe téve ezt a szót - tekinti a Magyar Demokrata Fórum és mind a három koalíciós párt, parlamenti párt és nyilvánvalóan a kormány azt a nagyívű vállalkozást, amelynek végrehajtásában örömmel jelenthetem ki, hogy a Magyar Demokrata Fórum a kormányban szereplő személyén, Dávid Ibolya igazságügy-miniszteren keresztül is külön felelősséget vállalt. Ez pedig a jelenleg hiányzó közbiztonság - ismerik a klasszikus mondást: nincsen Magyarországon közbiztonság - megteremtése alkotmánymódosítással, bizonyos hatalmi ágak tekintetében történő változtatással, és ezzel összefüggésben igen fontos törvényekkel, büntető jogszabályokkal és egyéb kiegészítő rendelkezésekkel járó igen nagy törvénykezési csomag lesz.
Kíváncsian várjuk, és ma e tekintetben még itt a parlament épületében kérdés fog elhangzani, hogy vajon miért változtatta meg a felelős, legnagyobb ellenzéki párt néhány hét alatt korábbi, írásba foglalt elhatározását, amely az ügyészség kormányzati felügyelet alá helyezésére vonatkozott, és vajon most miért felejti el azt, hogy erről 1998 februárjában kormányhatározatot hozott, és ennek nyomán egy törvény kidolgozását is megkezdte. Mindezt a legnagyobb ellenzéki párt politikusa, egyik frakcióvezető-helyettese legendának minősíti. Majd megvilágosodik itt, gondolom, nemcsak ma, hanem máskor is, hogy milyen amnézia tudja hatalmába keríteni azokat a politikusokat, akik a minap még kormányzati pozícióban voltak, majd utána úgynevezett konstruktív, de ahogy most újabban mondják, aktív ellenzéki szerepet vállalnak.
Úgy gondolom, a tisztelt emlékezetkiesésben szereplő politikusaink figyelmébe lehet ajánlani a nem kormánypárti - nem mondom meg a nevét annak a napilapnak, de nem kormánypárti - tegnapi napilapnak azt a cikkét, amely huszonnyolc vagy harminc olyan topmenedzservezető-változást sorol fel, amely nem 1998 júliusa és szeptembere, hanem 1994 júliusa és szeptembere között zajlott le. Ehhez képest az a három-négy változás, amelyről a miniszterelnök úr beszámolt, ennek csak töredékét képezi. Nincs arra idő, hogy felsoroljam itt azt a harminc-harmincöt állami tulajdonú vállalatot, amelynek élén a lap 1994-es kimutatása szerint időarányosan mintegy négyszeres vezetőváltozás történt. Mi ezt egyébként nem vonjuk kétségbe, és nagyon csodálkozunk, hogy vitatják a felelős kormánynak azt a jogát, hogy a kormányhivatalokba az általa jónak tartott és a bizalmukat élvező személyeket helyezi pozícióba. Ez alkotmányos felfogás kérdése; mi úgy gondoljuk, ehhez minden kormánynak megvan a joga.
Végezetül szeretném kijelenteni: a Magyar Demokrata Fórum - mint eddig is - komolyan veszi koalíciós feladatait, és ennek érdekében kívánja a kormány munkáját segíti. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)
