DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Már el is indult. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány valóban sok mindent tett és sok mindent nem tett ezen a nyáron. Tétlenséggel valóban nem lehet vádolni, hiszen rendkívül gyorsan lépett a társadalombiztosítási önkormányzatok felszámolásában, de elfelejtette például szabályozni a társadalombiztosítás vagyonával kapcsolatos kérdéseket. (Tirts Tamás: Holnap fél 8-kor!) Talán ennek tudható be, hogy miközben az önkormányzatok rendkívül súlyos kritikát kaptak, hogyan gazdálkodnak a tb vagyonával, aközben az új gazda, a jó gazda elmulasztotta megakadályozni, hogy csak a nyugdíjbiztosításnál ne következzen be mintegy 30 milliárd forint - nem tévedés, mintegy 30 milliárd forint - vagyonvesztés.
Gyorsan lépett a kormány személyi és szervezeti kérdésekben is - és most nem az elhíresült Simicska- és egyéb ügyekre gondolok -, de a gyorsaság miatt talán elmulasztotta megfigyelni, hogy bizonyos jogszabályi kötelezettségek is vannak. Így aztán, mondjuk, az ÁPV Rt.-nél úgy működik a cég, hogy nincs felügyelőbizottság, hogy augusztus 26-áig nem volt igazgatóság, vagy például az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál az elvárható és a jogszabályban megfogalmazott követelményeknek nem megfelelően kerültek kinevezésre, illetve nem kinevezésre - ha úgy tetszik - az elnökhelyettesek, és ezt a sort is sorolhatnám tovább.
(10.40)
Erőteljes kormányzati igazgatási koncentráció tanúi vagyunk. Persze meg kell mondanom, hogy a kormány úgy csinálja, ahogy akarja, illetve ahogy tudja. De van bennünk egy aggodalom, hogy ez a működés rovására megy. Egyszerűen nehezen tudjuk elképzelni, hogy hogyan lehet ilyen sokirányú figyelmet és aktivitást megvalósítani, mondjuk, a Miniszterelnöki Hivatalban. Már-már látni vélem Leacock híres mondását, aki főhőséről azt mondta, hogy "És akkor felpattant lovára, és elvágtatott a szélrózsa minden irányába". (Derültség az MSZP padsoraiban.) Ezt azért említem, mert nem pusztán személyi ügyről van szó, hanem arról, hogy hogyan működik az államigazgatás. Talán ennek is betudható, hogy itt most, az őszi ülésszak első napján inkább csak címekről hallhattunk, ami a törvényeket illeti, de valóságosan beterjesztett törvényjavaslatokkal, olyanokkal, amelyek valóban az őszi ülésszak legfontosabb törvényjavaslatai, nem találkozhattunk. Hadd szabadjon megemlíteni, hogy ez a nyári néhány hónap és a mostani megnyilvánulások is valahogy azt az érzetet keltik bennünk, hogy csupa befejezetlen mondattal van dolgunk.
Van egy állítás, hogy csökkennek a tb-járulékok, de nincs mögötte az a folytatás, hogy vélhetően emelkedni fog az egészségügyi hozzájárulás; és ha emelkedik az egészségügyi hozzájárulás, ráadásul a legalacsonyabb bérű foglalkoztatókat sújtja elsősorban, és közvetlenül előrevetíti ebben a körben a munkanélküliség ilyen okok miatt történő kialakulását. Elhangzik a mondat, hogy jövőre emelkedik a nyugdíjak vásárlóértéke, de nem hangzik el a mondat, hogy nem emelkedik annyival a vásárlóérték, mint amit érvényes törvény rögzít. Meg kell mondanom, hogy egyszerűen nem is nagyon tudom értelmezni a miniszterelnök úr szavait, amikor azt mondja, hogy semmire nem kötelező törvényt fogadott el a Ház. Ezt a kategóriát eddig nem ismertem, de ha a mi jogrendünkben ez egy új fogalom, akkor feltehetően meg kell tanulnunk ennek a tartalmát.
Ilyen és hasonló körülmények miatt az Országgyűlés legnagyobb ellenzéki pártja, a Szocialista Párt, mint azt Stumpf István miniszter úr tudja, kezdeményezett egy több fordulóból álló tárgyalássorozatot. Sajnálatos módon erre nem kaptunk érdemi, pontosabban pozitív választ. Mi azt kértük, hogy néhány minisztérium közigazgatási államtitkárától kaphassunk tájékoztatást az országot érintő olyan alapvető ügyekben, mint az oroszországi válság hatása, a forintárfolyam védelmével kapcsolatos lehetséges intézkedések, a költségvetés, az adórendszer, a nyugdíjemelés, az érdekegyeztetés, a bérek alakulása. Erre nem kaptunk megfelelő választ, pedig úgy gondoljuk, hogy nem botrányról botrányra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) bukdácsolva kell ebben az országban előrehaladni. Megvan hozzá az a gazdasági helyzet, hogy egy értelmes politikával, a kormány és az ellenzéki pártok közötti (Az elnök ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.) párbeszéddel az ország javára lehessen működni. Ez azonban nemcsak az ellenzék szándékán múlik.
