DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vannak helyzetek, amikor a nyílt, egyenes beszéd segít. Vannak helyzetek, amikor a tévedés kockázatát is vállaló, sarkított megfogalmazás talán segíthet a bajok mélyebben fekvő gyökereit megtalálni.
Glatz Ferenc elnök úr a bizottsági ülésünkön és itt, a szóbeli kiegészítésben is azt mondta: a magyar tudomány helyzete ma Magyarországon labilis - világos, óvatos, tömör megfogalmazás. A jelentés azonban egyértelmű. A jelentés ugyanis nem más, mint az, hogy a tudomány egy különös egyensúlyi állapotba jutott, egy olyan határhoz érkezett, ahol egy-egy jó vagy rossz politikai döntés befolyásolhatja, hogy a fejlődés az emelkedés útjára lép, avagy az erózió, a lassú erózió válik uralkodóvá e területen.
Mindez nagyon jól rámutat közös felelősségünkre. Jól rámutat a politikai elit felelősségére, mert joggal vethető fel a kérdés, miért jutott a tudomány ehhez a határhoz, miért jutottunk ebbe a helyzetbe. A válasz talán valahol ott keresendő, hogy nem is olyan régen megtörtént Magyarországon a gazdaság konszolidációja. Valami különös oknál fogva azonban ez nem tevődött át a társadalom konszolidációjára, nem folytatódott ezen a téren, és talán nem folytatódott bizonyos területeken a politika konszolidációjában sem.
Furcsa, hektikus, időnként hisztérikus a politikai elit közélete itt, a parlamentben és a parlamenten kívül is. Ez a hisztérikus, hektikus politikai közélet nem kedvez a tudománynak. Nem kedvez, mert az ilyen légkörben a politika négyévenként új időszámítást kezd, négy évben méri az időt, csak olyan területekre koncentrál, ahol a befektetés négy éven belül politikai tőkehozadékkal jár. A tudomány, az oktatás és a kultúra nem ilyen terület. Talán a mi felelősségünk, a politikai elit felelőssége is, hogy nem vált azzá az elmúlt években.
Baj van ezzel a politikai légkörrel akkor is, amikor úgy tekinti a társadalom egyes területeit, mint Déva várát, ahol földig kell rombolni mindazt, amit a korábbi időszakban elindítottak, fölépítettek, és újra kell kezdeni az alapozást. Ez a szemlélet, ez a politikai hangulat sem kedvez sem a tudománynak, sem az oktatásnak, sem a kultúrának.
És baj van ezzel a hisztérikus politikai szemlélettel azon a téren is, hogy könnyen kihasználja a tudóstársadalom, a kutatói társadalom békésebb, nyugodtabb jellegét. Mert olyan társadalomról van szó, amely a kutatás terén a könyvtárak vagy a laboratóriumok magányához szokott, és nem híve az erőszakos demonstrációnak, a határozottabb érdekérvényesítésnek. Egy hisztérikus, furcsa politikai világ visszaélhet ezzel, és háttérbe szoríthatja saját logikájában a tudomány alapvető kérdéseit.
Közös a felelősségünk ezen a téren, és azt gondolom, itt nem pártpolitikai dimenziók mentén kell különbséget tenni. Gyakran a viták a tudomány területén nem a különböző pártok és frakciók között húzódnak, hanem a frontvonalak gyakran egy-egy párton belül találhatók meg.
Jellegzetes példa volt erre a 2000. évi költségvetés ügye. Az oktatási és tudományos bizottságban alapvető kérdésekben értett egyet hat párt akkor, amikor a tudomány ügyeiről volt szó. Alapvető volt az egyetértés, hogy az elmaradt kutatói bérek felzárkóztatását haladéktalanul el kell indítani. Alapvető volt az egyetértés, hogy az Akadémia, illetve az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság költségvetési támogatásában előbbre kell lépnünk, növelni kell, hogy korábbi ígéreteinket teljesíteni tudjuk. És egyetértés volt abban is, hogy a felsőoktatás terén a kutatás támogatására fordított összegeket bővíteni kell. Mindannyian egyetértettünk ebben.
Aztán, úgy tűnik, a kormánypártok képviselői nem tudták sikeresen megvívni a harcot saját frakciójukon, saját pártjukon belül, mert az erre irányuló módosító indítványokat a parlament nagy többséggel sorra leszavazta. Mindezek alapján is talán állítható az, hogy messze nagyobb még a magyar kutatótársadalom külföldi elismertsége, mint a hazai politikai elit felelősségtudata. Két dolgot hadd mondjak erre:
Az európai uniós tagságunk elérése előtt felajánlotta az Unió Magyarország számára, hogy a teljes tagságtól függetlenül már most kapcsolódjon be a kutatási keretprogramokba. Nemcsak felajánlotta ezt Magyarországnak, hanem még hozzájárulási kedvezményeket is biztosított Magyarország számára ezen a téren. Ez egy komoly elismerés volt.
Mint ahogy nagyon komoly elismerésben részesült a magyar kutatótársadalom most, az elmúlt hetekben, akkor, amikor az 5. európai uniós kutatási keretprogramra beérkezett pályázatokat értékelve világossá tették az Unió központjában: a legszínvonalasabb pályázatok Magyarországról érkeztek.
Olyan színvonalas pályázatok voltak ezek, amelyek lehetővé tették, hogy a hozzájárulásunknak mintegy négyszerese jöjjön vissza a kutatások támogatására, a kutatások biztosítására.
Azt gondolom, el kell gondolkodnia a hazai politikai elitnek ezen az elismertségen, és el kell gondolkodnia azon, hogyan tehetünk közös erőfeszítéseket, hogy itthon is megfelelő támogatás övezze a magyar tudományosságot.
Meggyőződésem: Glatz Ferenc elnök úr beszámolóját elfogadhatja a parlament - némi lelkiismeret-furdalással, de jó érzéssel elfogadhatja. Mint ahogy elfogadásra ajánlom azt a határozati javaslatot is, amit a korábban említettekhez hasonlóan hatpárti megegyezéssel, közösen tudtunk kialakítani.
Tudnunk kell azonban valamit: ez a határozati javaslat jó, elfogadható; de ha nem követik ezt konkrét, a törvénykezés szintjén is értelmezhető lépések, írott malaszt marad, függelékként, mellékletként egyszer majd a történelmi kutatók számára lesz adalék itt, a parlament irattárában.
Mert további lépésekre van szükség! Mert nem elég kimondani azt, hogy a kutatás finanszírozása érje el a kormányprogram szerint előírt másfél százalékos mértéket a ciklus végére! Ahhoz támogatásra van szükség, jogszabály-módosításokra is szükség van. Mert ez a másfél százalék nem feltétlenül költségvetési hozzájárulást kell hogy jelentsen! Ebben benne kell lennie a gazdasági szférától érkező megrendeléseknek is. Ahhoz azonban, hogy a gazdasági szférától megrendelések érkezzenek, valószínűleg kedvezményekre van szükség, olyan kedvezményekre, amelyek Európa-szerte például a kutatás-fejlesztésre fordított összegek kétszeresét, háromszorosát, van, ahol négyszeresét teszik leírhatóvá az adóalapból.
Szükség van talán arra is, hogy a Magyarországra települt multinacionális cégek kutató-fejlesztő bázisaikat is hozzák Magyarországra. Ez is segíthet a magyar tudománynak, a magyar kutatás fejlesztésének. De ehhez megfelelő társadalmi-gazdasági környezet kialakítására van szükség.
Azt gondolom, fontos további lépés lehet számunkra a kutatótársadalom támogatása és egzisztenciális megbecsülése. Ha elmulasztottuk is ezt a következő évi költségvetésben, haladéktalanul végig kell gondolnunk a bérek felzárkóztatását, amelyek 40 százalékkal maradtak el jelenlegi állapotukban a felsőoktatás kutatói béreitől. És azt hiszem, fontos lehet az utánpótlás kérdése is. Olyan egzisztenciális kedvező feltételeket kell biztosítani a fiatal kutatógenerációk számára, ami a világszerte elismert magyar tudomány utánpótlását biztosítja. Ezeket a jogszabályokat meg kell alkotni.
(11.00)
Azt gondolom, akkor, amikor elfogadjuk ezt a határozati javaslatot, ezt is szem előtt kell tartanunk. A Magyar Szocialista Párt minden ilyen jobbító szándékú, későbbi kezdeményezéshez partner lesz.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
