DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Glatz Ferenc Elnök Úr! Képviselőtársaim! Én azért azt hiszem, hogy az előző vita ellenére is békesség honol a Házban a tudomány vitája kapcsán, s jó, hogy a Ház ezt karácsony körülire tette, mint ahogy 1996-ban is karácsony táján volt ez a vita, s akkor nem téptük egymás haját, mert egyetértés volt a kormánypárt és az ellenzék között is. (Csurka István: Már fáradtak vagyunk.)
Azt hiszem, hogy az eddig elmondottak alapján is érdemes a múltból kiindulni. Az elmúlt évszázadokban Debrecenben a tőzsérek, akik alig tudtak írni-olvasni, fontosnak tartották, hogy a debreceni kollégiumot, a tudomány akkori debreceni fellegvárát, jelentősen támogassák. Jó lenne, ha a ma vállalkozói, akik nagyszerűen tudnak írni-olvasni, s talán több tőkével is rendelkeznek, tanulnának az elmúlt évszázadok tapasztalataiból, tanulnának a debreceni tőzsérektől.
A múltba azért is érdemes visszamenni, mert 1825 novemberében, mintegy 175 évvel ezelőtt Széchenyi felvetette az Akadémia fontosságát, létrehozását, s 1831-ben a Hitel című fő művében írja, hogy az élet javainak minősége nem az éghajlattól, a földtől függ, hanem a lakosok ügyességétől: semmi sem emelheti fel anyaföldünket, csak az agyvelőnk.
Széchenyi a Hitel, Világ, Stádium és más műveiben is, például az Intelmek Béla fiamhoz című könyvében, amit 1857 novemberében írt Döblingben, rendszeresen használta azt a kifejezést, hogy gondolkodva kell gazdálkodni, mert csak így lehet a nemzetet felemelni. Tehát állandóan hangsúlyozta a tudomány fontosságát.
De nemcsak Széchenyire érdemes itt hivatkozni, hanem Németh László is a teljesebb emberré válás fontosságát írja meg egyik könyvében, amikor azt írja, próbálom szó szerint idézni: van-e szebb annál, mint abban a sok véleményben, benyomásban, névben, számban, amit a természet és civilizáció elménkre szórt, tudással, a tudás kinyújtotta gondolkodással szép rendet teremteni?
Nyilván nincs ennél szebb, s itt az emberi fejlődés, az emberi tudás fontossága talán a legszebben van megfogalmazva, és a tudomány fejlődése ezért is fontos. Tehát nemcsak a gazdaság, nemcsak a rondán, állandóan hangsúlyozott GDP, a bruttó hazai termék szempontjából, hanem a teljes emberré válás szempontjából is igen fontos a tudomány fejlődése.
Az 1996. évi decemberi határozat alapján a kutatás-fejlesztésnek a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya 1996-ról 1997-re, 0,67 százalékról 0,76 százalékra nőtt. Már akkor, 1996-ban, amikor hozzászóltam - nem akarom megismételni - többszörösen hangsúlyoztam, hogy az információszektornak milyen szerepe van a társadalom fejlődésében.
(11.10)
Az információszektor majdnem minden eleme a tudományhoz kötődik. Az információt előállító, az információt elosztó, az információt felhasználó, az információs eszközöket működtető szektorok mindegyike a tudomány eleméhez kötődik. És teljesen egyetértek Glatz Ferenc elnök úrral akkor, amikor a hozzáadott érték, azt hiszem, 80 százalékáról beszélt. Ez már az elmúlt évtizedben, ezen évtized elején Japánban talán még magasabb is volt.
Én a finanszírozás fő forrásairól szeretnék néhány szót szólni, kihangsúlyozva azt, hogy a legfontosabbnak a költségvetési támogatást tartom. A legfontosabbnak a költségvetési támogatást tartom, annak ellenére, hogy a 809-es határozat szól az adókedvezményekről, szól az állami tulajdonú kutatóbázis alapellátása infrastruktúrájának a javításáról, és szól a hazai kutatóbázis lehetőségének, eredményének megismeréséről a vállalkozók - és nemcsak a multinacionális cégek vállalkozói, hanem a hazai vállalkozók - számára is.
A költségvetési támogatást azért tartom a legfontosabbnak, mert igaz, hogy az adókedvezményeknek nagy szerepe van, de azért úgy gondolom, hogy az előbbi még megalapozottabbá teheti a tudomány fejlődését. Emellett igen fontosnak tartom azt is, hogy olyan reformot kell megvalósítani a tudományos életben, amely hozzájárul a reményeim szerint növekvő pénzforrás hatékonyabb felhasználásához.
A társadalomtudományoknál különösen fontosnak tartom azt, hogy a költségvetési támogatás legyen a fő eszköze a tudomány támogatásának. Többen beadtunk a 2000. évi költségvetés kapcsán módosító javaslatokat, sajnos ezt nem sikerült átvinnünk és elérnünk, hogy valóra váljon.
A közgazdaság-tudományt, amit jobban ismerek, azt hiszem, nagyon megilletné az a támogatás, amelyet az elmúlt évtizedekben már kivívott magának, hiszen gondoljunk csak Szabó Kálmán kutatásaira az 1970-es évek elején a vállalati kutatási témában és más esetekben, mert higgyék el, képviselőtársaim, ha a közgazdaság-tudomány nem ad jó választ különböző kérdésekre, akkor mi itt, a parlamentben nem tudunk jó határozatokat hozni a gazdasági és egyéb témákban. Úgy gondolom, hogy a közgazdaság-tudománynak vannak már olyan eredményei, amelyeket tudunk hasznosítani, de egyes területeket még tovább kellene erősítenünk.
A beszámolóm elején Széchenyivel kezdtem, hadd fejezzem be Széchenyivel: "Dolgozni és munkálkodni kell naponta, szüntelen. Az ország házában megjelenni, ott cifrán szólni, ez még nem elég. Van becse a szónak, de csak a tett, százezreknek egy célra irányuló tette emelheti fel nemzetünket. Ennek a tettnek az alapja csak a tudomány fejlődése lehet."
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
