BALOGH LÁSZLÓ
BALOGH LÁSZLÓ
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban azért annyit szeretnék mondani, hogy Kóródi Mária az itteni felszólalásában számon kérte a jelenlegi kormányon a bűnügyi statisztikát. Azért szeretném megerősíteni azt, hogy a mai kormány elég sokat tett a bűnözési statisztika javítására. (Derültség az MSZP soraiban.) Én úgy gondolom, hogy nincs mit szégyenkezni.
Ugyanakkor a mai napon vagy el tudjuk hitetni választóinkkal és a magyar közvéleménnyel, hogy a szervezett bűnözés gyors és radikális felszámolását akarjuk, vagy marad az olajfolt, amely egy bűnöző rágalmazása kapcsán a tisztelt Házra fröccsent. Nagyon nagy a baj, nemzetbiztonsági kérdéssé válik, ha megrendül a bizalom a rendőrségben, az ügyészségben, a bíróságban, a vámszerveinkben, a titkosszolgálatunkban, de ha az ország Házát is eléri a bizalomvesztés, akkor a demokratikus rend borulhat fel. Az emberekben hallatlan az elvárás, hogy választott képviselőik őszintén, teljes elhivatottsággal tegyenek meg mindent, ami ezen a helyen megtehető. Ha nem sikerül felgyorsítani az olajügyek feltárását, ha nem sikerül rövid időn belül leválasztani az ügyekben érintetteket és tisztára mosni az igaztalanul megrágalmazottakat, akkor a következő választásokon teljes érdektelenség alakulhat ki, az emberek hosszú időre elfordulhatnak a közélettől, a politikától, a demokratikus intézményeinktől.
A szervezett bűnözés kialakulásának körülményei mindannyiunk előtt ismertek. Szükség volt hozzá piszkos pénzre, ami jött is, többek között például a spontán privatizációból is. Kellettek hozzá ügyvédek, akik bejegyezték a fantomcégeket, könyvelők, adótanácsadók, bankhivatalnokok (Közbeszólások az MSZP soraiban.), akik eltüntették, átmosták a feketepénzeket. Természetesen kellett hozzá rendőr is, ügyész is, bíró is (Közbeszólások az MSZP soraiban.), és kellett hozzá média is. A szervezett bűnözés fejlődése során elérte a politikai szférát is. Csak emlékeztetni szeretnék a Horn-kormány lemondott, titkosszolgálatokat felügyelő miniszterének egy mellékesen elejtett mondatára, miszerint a szervezett bűnözés elérte a politikai köröket is.
(18.00)
Akkor ott (Közbeszólás az MSZP soraiból: Soha nem mondott ilyet!) ez a mondat a levegőben maradt. Néhány újság párszor felvetette, különösebben nagy visszhang nélkül. Akkor ott, az akkori Országgyűlésnek, a Horn-kormánynak, talán a médiának is állandóan napirenden kellett volna tartani a kérdést, de nem volt elég elszántság, akarat. Ezzel szemben inkább cáfolatok hangoztak el.
Mindannyiunk mulasztása - pártoknak, kormányoknak, médiának -, hogy nem tájékoztattuk elég vehemenciával a közvéleményt az időközben elért eredményekről, amelyek azért voltak. Emlékezzünk csak: az első kormány idején többek között ezredeseket ítéltek el olajügyben, a rendőrség folyamatos tisztulása sem volt véletlen. A vámszervektől eltávozók sem mentek valahányan nyugdíjba. Nagy halak is kerültek rács mögé, sokak ügye jelenleg is folyamatban van. Mindezekről pontosan tájékoztatni kellett volna a közvéleményt, hogy érzékelhető legyen: ha lassan is, de valamilyen mérvű tisztulás megindult.
Jelen pillanatban ott tartunk, hogy adva van egy bűnöző, aki ellen eljárások folytak; egy bűnbánó pillanatában önként jelentkezett az olajbizottságnál, meghallgatást kérve. Négy órán keresztül beszélt, beszélt és beszélt. Magabiztos, amikor arról szólt, hogy honnan hová szállították az anyagot, mit kellett belekeverni a tüzelőolajba, ki volt a sofőr, ki hozta a kannákat (Közbeszólás az MSZP soraiból: Biztos jegyzőkönyvet vezettek.), ki gurította a hordót s a többi. De egyszerre bizonytalanná vált, amikor a közélet szereplőiről kezdett beszélni, egyre sűrűbben pillantott jegyzeteibe, kereste a szavakat, tördelte a kezét. Amikor kérdésekre kellett válaszolnia, zavarba jött. Már itt említést tesz titkosszolgálati segítőkről. Később kérdésemre elismerte, hogy egy titkos csapat készítette fel a meghallgatásra. Befejezésül közölte, hogy bizonyító dokumentumait átadta a bizottság elnökének, és ennél többről beszámolnivalója nincs. Talán mindenki előtt ismert, hogy ezekből a papírokból, úgymond bizonyítékokból sem a bizottság elnökétől, sem Nógrádi Zsolttól még egy nagyon halovány fénymásolatot sem kaptunk. Remélem, hogy a bizottság elnökétől a holnapi nap folyamán a nála lévő dokumentumokat meg fogjuk kapni.
Később, amikor már - a szavai szerint - nem akart a bizottsággal vacakolni, egyik kereskedelmi televíziónkban hirtelen újra megszólal, és azóta is folyamatosan ontja az újabb vádakat. Természetesen ismét nem mellékel vádjaihoz bizonyítékokat. Feltehetjük magunknak a kérdést: mi történhetett időközben? Hirtelen emlékezni kezdett, esetleg a mögötte álló, titok övezte társaság súgott, hogy újra beszélni kell?
Amint látjuk, adva van egy bűnöző, akit általunk ismeretlen személyek felkészítettek arra, hogy kiről mit kell mondani és milyen időzítésben. Már jó ideje bizottságunk munkarendjét, munkamenetét a Nógrádi mögött álló titkos társaság irányítja, akik a nógrádizálódást elindították. Pontosan ismerték az ország gyenge pontjait, tudják, milyen a médiánk egy része: új, kiforratlan, a mindennapi betevő szenzációért gondolkodás nélkül kockáztatja a magasabb nemzeti érdekeket. Egy házhoz jövő művi botrány felfújásához sokkal kevesebbet kell dolgozni, mint egy igazi oknyomozó riport elkészítéséért. A közvetítő közeg tehát adva van. Tudják, hogy akik a pártérdekeknél magasabb célokat nemigen tartanak szem előtt, azokat nagyon könnyű beugrasztani egy kis szereplés reményében.
A Nógrádit felkészítők felismerték, hogy a közvélemény fokozott figyelemmel, jogos várakozással figyeli, hogy kik voltak az olajbűnözők. Tehát neveket kell produkálni, bárkiről bármit mondanak, el fogják hinni. Tehát arra kell játszani, hogy a nép veszítse el bizalmát a képviselőiben, kormányában. A választóknak felkínálható mindenkori bűnbakok tehát adva vannak: Országgyűlés, rendőrség, bíróság, kormányok, miniszterek. A rendkívül gyorsan terjedő nógrádizálódás következményeként mára eljutottunk oda, hogy mindenki gyanús, aki éppen nem rágalmaz. Az ország három részre szakadt: az egyik része vádol, a másik része védekezik, a harmadik része már nem hisz senkinek - a bűnözők meg rajtunk nevetnek. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Így van!) Aki nagyokat tud mondani, bombasztikusan előadni, sározni, rágalmazni, abból médiasztár lesz. Érvek, tények, bizonyítékok nem számítanak. Nem számít, hogy egy könnyedén összecsúsztatott mondattal, egy csattanós főcímmel, egy találomra kiragadott idézettel ártatlan embereket vádolnak meg. Ha politikusnak ment, viselje el - szokták mondani. De akkor ne csodálkozzunk, hogy a legértékesebb magyarok, akiknek van önérzetük, eltávolodnak majd a közélettől!
De hát valakik mégiscsak elkövették a csalásokat! Igen, de akkor, amikor az ország finom szőtteséből egy megbízható eljárással kellene kioldani ezt az olajos foltot, akkor valakik eldugják a folttisztító szereket, míg mások igyekeznek szétmaszatolni a szutykot minél nagyobb felületen. Nem lehet tudni, hogy a maszatolók között ki az, aki tudatosan árt, ki az, aki csak ott akar lenni, hogy lássák, ő tisztít, tehát tiszta, és az, aki jó szándékú, de nem fogja fel, hogy felültették. A bizalmatlanságot sikerült elhinteni. Képviselők nem bíznak egymásban, a bizottsági elnök nem bízik a bizottságban, a főügyészben, a rendőrségben, a polgár meg elbizonytalanodik a demokratikus intézményrendszert illetően.
Végezetül feltehetjük a klasszikus kriminalisztikai kérdést: kinek áll érdekében a jelenlegi helyzet fenntartása? Kinek az érdeke, hogy a polgárok ne bízzanak a rendőrségben, ügyészségben, bíróságban, az Országgyűlésben, a képviselőkben? A választ önökre bízom, tisztelt képviselőtársaim. De azt újra megerősíthetem, hogy a Magyar Demokrata Fórum elszánt abban, hogy segíti a teljes igazság kiderítését, és ugyanezt elvárja mindenkitől. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Helyes!)
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)
