DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, szabad-e vagy érdemes-e az otthonos és intim gyalázkodásnak (Derültség.) ezek után a kellemes percei után megszólalni. (Dr. Balsai István tapsol.)
(19.00)
Mindenesetre mint duplán nem érintett, mint sem személyében, sem pártja hovatartozását tekintve nem érintett országgyűlési képviselő (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nana!) azt kell hogy mondjam, hogy úgy tűnik, a politikai oxigénhiány nemcsak a magaslatokat lepheti el, hanem az antiintellektualitásnak azt a nívóját is, ahol a Magyar Országgyűlés órák óta tevékenykedik.
Amiért szomorú és ironikus, egyszerre keserű és talán sértett is vagyok nagyon sokak nevében, nagyon sok magyar állampolgár és választópolgár nevében és képviseletében, az talán az, hogy nem hisszük azt, és a Magyar Demokrata Fórum az első négy esztendő - Antall József és mások nevéhez kapcsolódó - parlamenti stílusbeli normateremtő hagyományait követően nem hihet a fülének, és nem hihetjük azt komolyan, hogy órák óta az folyik ebben az Országgyűlésben, ami folyik. Ezért tehát ami többünk fülét nyilván megütötte, hogy tudniillik itt többen a politikai elitről beszéltek, itt sok mindennek lehettünk ma tanúi, fültanúi és szemtanúi, csak az elit szót nem értem ebben a mondatban. Hogy politika van, azt tudjuk (Dr. Kis Zoltán nevet.), hogy politikai elitnek is kellene lennie, azt is tudhatnánk, de hogy ami itt mindeddig folyt az ügyekben való érdembeli előrehaladás nélkül, azt a Magyar Demokrata Fórum szomorúnak és sajnálatosnak tekinti.
Igazából mindegy, hogy estek-e személyes sérelmek, mert az ügy érdeméhez képest mindegy, hogy estek-e személyes sérelmek vagy nem, az a baj, hogy úgy tűnik, az a bizonyos politikai elit, amelynek van bátorsága magát így nevezni ebben a Házban (Az elnök csenget.), az a mai este ismét leszerepelt.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
