DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! De inkább mondom úgy, hogy igen tisztelt hölgyeim és uraim. Én a magam részéről vezérgondolatnak talán azt ajánlom, hogy mindig csak az igazat, a tiszta igazat, de a teljes igazat.
Elöljáróban le kívánom szögezni azt, hogy egy köztörvényes bűncselekmény vagy bűncselekmény-sorozat pártsemleges. Legyen ennek az ügynek a tárgyalásánál az mindannyiunk vezérgondolata, hogy ebben az országban talán célszerű lenne meggátolni minden bűncselekmény elkövetését, pláne akkor, ha az maffiás jelleggel úgy van végrehajtva, amit a büntető törvénykönyvünk egyik legutóbbi módosítása most már önállóan pönalizál.
Úgyszintén szeretném az önök figyelmébe ajánlani azt, hogy talán célszerű lenne az is, hogy az előttünk fekvő ügy lényegével foglalkozzunk, vagyis hogy ilyen bűncselekmények voltak-e vagy sem, és annak a felderítése kapcsán milyen jogszabályok születtek, vagy milyen törvényi hiányosságok állapíthatók meg, és talán nem lenne helyes az, ami itt sajnos kialakult ebben a Házban és a Házon kívül is egyesek részéről, hogy annak a bizottságnak a munkájával foglalkoznak csak és kizárólag, amelyet ezt az igen tisztelt parlament ennek az ügynek a parlamenti eszközökkel történő feltárásával megbízott.
Tisztelt Képviselőtársaim! Óriási logikai hiba az, amikor egy parlamenti vizsgálóbizottságot összekevernek egy olyan hivatalos állami szervvel, amelynek megfelelő hatásköre és eszközei vannak a téma büntetőeljárási szintű feltárására. Az lehet, hogy a bizottság egyes tagjai, akik mint politikusok kerültek be ebbe a nagy tiszteletű Házba és ezek közé a kiváló emberek közé, nem jogászok, de hiszen önök választották meg ezekre a pozíciókra.
Itt már elöljáróban szeretnék rámutatni a nem olyan sokkal előbb felszólalt, általam hivatalból nagyon tisztelt miniszterelnök úr mondataira - dr. Horn Gyulára célzok -, aki briliáns elmefuttatással bizonyította vagy legalábbis próbálta bizonyítani, hogy mindaz, amit ez a vizsgálóbizottság próbál elvégezni, az tulajdonképpen lehetetlen. De akkor meg kell kérdeznem a miniszterelnök urat, hogy miért szavazták meg ennek a bizottságnak a felállítását és munkáját, miért vesznek részt ebben. Ez egy logikai törés.
(19.10)
De induljunk ki az ügy lényegét érintve tényekből, és maradjunk csak a tények mellett! Kérem, nem vitás, hogy társadalmunk sajnos kettészakadt. A társadalom többsége szegény, a mindennapi élése, a problémák túlélése, megélése gondot jelent, ugyanakkor vannak az ország rózsadombjain - és itt jelzőként használom csupán a Rózsadombot - olyan hivalkodó villák és egyéb látványos gazdagodási kellékek, amelyek bizonyos irritáló megvagyonosodásokra mutatnak, akkor, amikor e mögött a megvagyonosodás mögött nincs olyan köztehervállalás, amelyet a hatályos jogszabályok előírnak.
Kérem, én a magam részéről több ízben előterjesztettem különböző parlamenti formákban indítványt arra nézve, hogy ezeknek a hirtelen megvagyonosodásoknak az eredetét és adózottságát vizsgálja meg az arra hivatott állami fórum, állami szerv. Hivatkozom arra, hogy már 1994-ben, '98-ban, sőt '99-ben is részint interpelláció, részint önálló képviselői törvénymódosítási indítvány formájában előterjesztettem. Sajnos történt, amit történt. Legjobb tudomásom szerint nem történt meg ezeknek a hirtelen megvagyonosodásoknak a tételes átvizsgálása.
Úgyszintén problémának tekintem azt, hogy a parlament úgynevezett átvilágítása nem történt meg az első parlament vonatkozásában, tehát a '90-től '94-ig terjedő időszakra. Márpedig azért kell erre rámutatnom, miután ezek a gondok, amiről itt most tárgyal az Országgyűlés, akkor keletkeztek. No, de igen tisztelt képviselőtársaim, legyünk csak őszinték, hogy itt ez az egész olajügy csupán egy pici szelete azoknak a problémáknak, amelyekkel országunk lakosságának szembe kellett néznie vagy amit el kell viselni.
Itt akkor én az akkori kormánykoalíciónak, az akkori miniszterelnök úrnak felhívtam a figyelmét, hogy bizonyos irateltüntetésekkel kell számolnunk, és vannak bizonyos kötelezettségei a köztisztviselőknek, és vannak bizonyos büntetőeljárási és büntetőjogi konzekvenciái annak, hogyha közokiratok eltűnnek. Itt a privatizációs iratok eltűnéséről beszélek, amelyek állítólag az 1994-es kormányváltás előtt eltűntek, és ezért nem lehetett átvilágítani a privatizációt. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez igaz!) A többi is igaz, amit mondtam. (Közbeszólás: De ez kiváltképpen! Ez így igaz.) Ebben az esetben sajnos a kormány nem tett eleget annak az alkotmányos kötelezettségének, hogy büntetőeljárást indítson annak kivizsgálására, hogy hogy tüntettek el ezek az iratok. Márpedig ez közokirat-hamisítás - már amit ki kellett volna vizsgálni.
Akkor, amikor igen tisztelt képviselőtársaim egy része hivatkozik arra, hogy a kormányoldal minden esetben eleget tett, amikor 72 százalékos többsége volt, az ellenzék bizottságfelállítási indítványainak, illetve a munkájának, én csak két ténnyel kívánom cáfolni ezt, és nagyon örülnék egy magyarázkodásnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Akkor, amikor 1994 szeptemberében én indítványt terjesztettem elő a privatizáció tételes felülvizsgálatára nézve, bár első megdöbbenésében az akkori Országgyűlés körülbelül 98 százalékkal ezt elfogadta és napirendre tűzését indítványozta, ténylegesen soha nem kezdték meg. Ezzel szemben fél évvel később dr. Kristóf István képviselőtársam egy hasonlónak tűnő indítványt előterjesztett, és majd azzal telt el az idő, bár az nem érdemi és tételes felülvizsgálatra vonatkozott volna.
