DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Az ajánlásnak az általam már korábban felemlegetett, de most újra előhozott 36. pontjában Hegedűs képviselő úr a Magyar Orvosi Kamara javaslatát hozta elő a szabadfoglalkozású orvoslásra. Már az a tény is, hogy az ülésteremben is, a közbeszédben is beszélünk szellemi szabadfoglalkozásúságról, aminek semmi nyoma nincs az írott normaszöveg-javaslatban, miközben szabadfoglalkozású orvoslásról szól a tervezett szabály, azt bizonyítja, hogy ez a törvényjavaslat nem kiérlelt. Mert ha hagytunk volna időt magunknak, ha valódi egyeztetés lett volna a Magyar Orvosi Kamara és a kormány között arra nézve, hogy mit jelent a szabadfoglalkozású orvoslás, akkor nem kellene nekem ennek kapcsán újra elmondanom, hogy a szabadfoglalkozású orvos a körülöttünk lévő európai uniós államokban az az orvos, aki egyetemi végzettséggel rendelkezik, szakirányú képesítése van, etikai norma ügyében egy kamarához tartozik, magára nézve ezeket a normákat kötelezőnek ismeri el, és a tevékenységére nézve külön szabályok vannak.
Ezért azt gondolom, ebből is látszik, hogy ez a törvényjavaslat nem volt egészen jól előkészítve, különben nem kellene most képviselőként egymással vitatkoznunk azon, hogy mit kell érteni szabadfoglalkozású orvos alatt. Ezért hát a szabadfoglalkozásúságnál nem a tevékenység biztosításához szükséges eszköz birtoklása vagy nem birtoklása a kritérium, hanem az a tény adja az alapját, hogy mi a végzettsége, a képzettsége, van-e működési bizonyítványa, van-e szakvizsgája, van-e önálló felelőssége, és vonatkoznak-e rá a köztestületi kamarai etikai szabályok. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért azt gondolom, hogy ideje lenne, ha újrakezdenénk tárgyalni ezt az egész normaszöveget.
Köszönöm szépen. (Bauer Tamás tapsol.)
