DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Nem csodálkozom, hogy nem sok hitelt ad a miniszterelnök szavának, de azért mi csak azt (Dr. Géczi József Alajos: Ilyet nem mondott!) - hadd mondjam végig, jó! (Dr. Szabó Zoltán: Ne mondd!) - tekintjük ténynek, amit maga Medgyessy Péter elismert, azt, hogy szigorúan titkos állományú tiszt volt főhadnagyi beosztásban a III/II-es főcsoportfőnökségnél. Ezt tényként kezelhetjük, függetlenül attól, hogy a vizsgálóbizottság még ezen kívül számos kérdést megvizsgál, tehát ennyire adjunk hitelt a szavainak. Egyébként nem ő szavának, hanem annak a parancsnak adunk hitelt, amely megjelent a Magyar Nemzetben, és amelyet végül is egy nap után Medgyessy Péter sem cáfolt.
Ami pedig azt illeti, hogy mi is ezzel a titoktartással a helyzet: az előbb azt mondtam, hogy legyünk már komolyak, a miniszterelnök kormányának tagja a belügyminiszter, lényegében a miniszterelnök a felettese, ha a miniszterelnök azon a keddi napon el akarta volna mondani az igazságot, akkor lehet, hogy odafordult volna a belügyminiszter asszonyhoz, és megkérte volna, hogy szíveskedjél már felmenteni, kedves Mónika, a titoktartás alól. De nem ezt akarta a miniszterelnök. Az első napon nem akarta elismerni azt, ami megjelent a Magyar Nemzetben, ezért nem kérte a titoktartás alól a felmentést, ha ez valóban államtitoksértést jelentett volna.
Megtehette volna a miniszterelnök, hogy már azon a napon kéri a felmentést. Másnapra persze változott a koncepció, akkor már inkább a dolog elismerése irányába mentek a stratégiák, és akkor már valóban elismerte. De valljuk be őszintén, mulatságos, hogy a miniszterelnök a saját miniszterétől nem kapott felmentést! El tudom képzelni, hogy Lamperth Mónika huszonnégy óráig huzakodott a miniszterelnökével, hogy adjon-e neki felmentést vagy nem. Ez is egy komolytalan érv az államtitoksértéssel kapcsolatban.
