DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! A külügyi bizottság mint első helyen kijelölt bizottság megtárgyalta az előterjesztést; egy nagyon világos, jól érthető felvezetés után egyhangúlag úgy döntött, hogy támogatja azt.
Talán jobban jártunk volna, ha az eredeti napirend szerint ennek a napirendi pontnak a tárgyalása a szavazások után történik; akkor ugyan sokkal kevesebben lennénk, de aki itt lett volna, odafigyelt volna a miniszteri expozéra, mint ahogy a külügyi bizottság odafigyelt a kormány előterjesztésére, amellyel, mint említettem, teljes mértékben egyetértett - bár abban nem hangzott el az előző kormányra való semmiféle utalás.
Elhangzott, írásban is megkaptuk, hogy 1999 novembere végén az előző kormány egyetértett azzal, hogy csatlakozni kell, helyesebben akkor még ratifikálni kell az egyezményt. Ez a ratifikáció végül is '99-ben nem következett be, most csatlakozni tudunk hozzá; ez a csatlakozás valóban fontos, nem kis dologról van szó. Ez indokolja talán azt, hogy nem a nemzetközi egyezmények szokásos tárgyalási rendjéről van szó, hiszen akkor egy formai előterjesztés után azonnali automatikus szavazást szoktunk végrehajtani - megtehetnénk ezt most is, mert az egyetértés megvan. Az volt az előterjesztés, és gondolom, a házvezetés szándéka is, hogy adjunk nagyobb súlyt ennek.
Tulajdonképpen a külügyi bizottságban sem folytattunk érdemi vitát a kérdésről, mert egyetértés alakult ki ebben, de szavazást végül is elsősorban arról tartottunk, hogy legyen-e külön bizottsági előadó vagy nem, és végül úgy döntöttünk, hogy legyen.
Nem szeretnék túl sokat rabolni az önök idejéből, de annyit talán érdemes elmondani, hogy a kérdésnek van egy nagyon éles szakmai vonatkozása, amely a környezetünk védelmét jelenti, s van egy nagyon éles gazdasági vonatkozása is. Azok az országok, amelyek vállalják a kibocsátás csökkentését, egyben vagy az ipari termelésük visszafogását, vagy az átalakítását vállalják - ez utóbbi pedig nem kis anyagi terhet jelent. Vagyis versenyelőny az, amiről beszélünk, és ezért érthető, hogy a világon megindult az emissziókereskedelem, ami tulajdonképpen a kisebb, anyagilag gyöngébb és termelésben elmaradottabb országoknak a tehetősebb, gazdagabb országok általi kihasználása. Ez nagyon helytelen, tisztességtelen magatartás, ami azt jelenti, hogy ezek az országok az önérdeket előtérbe helyezik a világ - tágabb értelemben vett - közös érdekével szemben. Én azt gondolom, hogy Magyarország ebben az ügyben tisztességes helyet foglal el.
Azzal, hogy az Európai Unióhoz társult országokkal együtt mozogtunk az elmúlt években a tárgyalások során, külpolitikai téren is tőkéhez jutottunk - ez most már a harmadik elem, ami ennek az előterjesztésnek a hátterét képezi. Magyarország, az Európai Unió felé közeledve, egy 6 százalékos kibocsátási csökkentéssel közelíti az Unió által magára vállalt 8 százalékot, és majd ha újabb tárgyalási fordulóba jutunk, remélhetőleg már az Unión belül leszünk, és akkor kell esetleg továbblépnünk; addig, a belépés pillanatáig automatikusan még nincs ilyen kötelezettségünk.
Így tehát azt hiszem, hogy az előterjesztés kiegyensúlyozott, a nemzet és a világ hosszú távú érdekeit szolgálja, és aktuális külpolitikai céljainknak is megfelel, ezért a külügyi bizottság nevében kérem annak támogatását. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
